Az elmúlt hónapokban rengeteg pinot-t kóstoltam, szigorúan magyart. Nem, ez még nem az egészséges fogyasztói patriotizmus, csak nem akarom egyetlen palackra elkölteni a család éves valutakeretét. Másrészt az egy évtizedes cabernet-zabálástól meggyötört garatom borogatást kíván, és erre a pinot alkalmasnak tűnik. Nem szeretem a hevenyészett jegyzeteket, ha egy bor nem érdemli meg, nem vívja ki, hogy pontosabb jellemrajzot készítsünk róla, vagy csak én voltam indiszponált, felelőtlen, tollatlan fogyasztó, akkor hallgatni kell. De legyen ez a mostani elrettentő kivétel, illetve enyhítse vétkemet, hogy ekkora merítésnél a skiccelésnek is lehet fogyasztóvédelmi értéke.
Mivel akadt jócskán megingás és megugrás, újraellenőrzésre viszont se pénz, se alkalom, ezúttal hangsúlyosabban kell jeleznem, hogy ezek egypalackok voltak, és ahogy a művelt francia alkoholista mondja „Jó bor nincs, csak jó palack”.
Bott Frigyes Pinot Noir 2009
Sokat fizettem, még többet vártam. Kiváló borász, kiváló terroir, kiváló évjárat. Ez a bor azonban minden előítéletre rácáfolt. Az istennek sem akart elfogyni, így három napon át nyamnyogtam rajta. Poros, szotyolás, kapros, szúros illatfelhőbe burkolózik, ami minden gyümölcsöt elfed, és határozott fanyarságot ígér. Kóstolva viszont meghökkentően édes, hogy aztán a korty második felétől mégis belopakodjon a savanya. Kétszínű - a komplexitás sajnos ennyiben ki is merül. Fajtatisztaságához nem férhet kétség, nincs túl extrahálva, nem nehézkes, de ez édes kevés közel ötezer forintért. 4 pont
Bott Frigyes Pinot Noir 2010
Fogadni mertem volna, hogy tanult az előd hibáiból, és már ez is elég lesz, hogy fejre álljon az évjárattáblázat. Veszítettem volna. Az illat zavarbaejtő: karamell, málnacukor és lakk bizarr keveréke, aztán eper és fakéreg. Nem kapros, viszont egyértelműen zöld. Kóstolva savhangsúlyos és savanyú. Fajtajellegesnek fajtajelleges, és sejthető, hogy jobb évjáratban jobb lesz, de aránytalanul nagy rá ez a fazakó. Nem egy image-építő bor. 3-4 pont (3400 Ft)
Bussay Pinot Noir 2010
Tudom, hogy Csörnyeföld nem az a Zala, amit én ismerek (Nagykanizsán nőttem fel), de azért túlzásnak éreztem a bátorságot, hogy 2010-ben is készült Bussay Pinot Noir. Ez a bor azonban nemcsak vállalható, de kimondottan élvezhető. Egy fokkal halványabb, és egy fokkal hordótlanabb, mint az elődje. De hasonló iskola: lágy érintésű, finoman extrahált, tiszta, jól felismerhető pinot őszies árnyalatokkal. Nyilván nem túlérett, de messze nem randalíroznak benne a zöld savak. Törékeny, de árnyalatokban gazdag. Nem tudom, hogy a gyenge évjárat miatt leszállított várakozás, illetve Bussay iránti tiszteletem mennyit tett hozzá az élményhez, de Balogh Zoli felejthetetlen szintagmáját kölcsönvéve szerintem korszakosan korrekt. 4-5 pont (2840 Ft)
Rókusfalvy Etyeki Pinot Noir 2009
Egy éve titkos favoritnak gondoltam az akkor kóstolt palack alapján (l. bevezetés), most viszont értetlenül kapirgálok. Ez a palack kiszikkadt, elaggott. Az illat már majdnem szag: karamell, tercier aromák és gyufa. Zéró gyümölcs. Kóstolva rövid, üres, szárít – megette a fa. Kontrollpalack híján sorstársak jelentkezését várom, helyesebben: remélem, hogy nincsenek sorstársaim.
Etyeki Kúria Pinot Noir 2009
Azt mondták, vagy én hallottam félre, hogy ez már a posztkrizsáni korszak dicső dokumentuma. Valami kézműveses, naiv, szolidan normafeszegető akvarellt vártam. Ehelyett egy Lichtenstein nyomatot kaptam rikító színekkel, ujjnyi kontúrokkal. Süvít belőle a szilva és a málnacukor. Kóstolva is inkább egy élére vasalt merlot, mint egy preciőz pinot. Csupa felszín, és van benne valami barátságtalan keménység. Ez a bor nem nekem készült. 4 pont (4400 Ft)
Gál Tibor Síkhegy Pinot Noir 2006
Pinot-ban most már ideje föllőnöm a Gál-fiak pincéjét a magyar top 3-ba. A sima 2007-es kis testi hibája mellett is igazi örömbor korrekt áron, a 2006-os „Titi” pedig hasonlóan élvezetes, de komolyabb darab. A Síkhegyet két évvel ezelőtt is kóstoltam, és nem lett rosszabb. Bizalomgerjesztően halvány, és aztán pinósan pinós (ahogyan mi a sztenderdet itthon elképzeljük). Epres, finoman vegetális, varratmentes, remek szerkezet, selymes textúra, könnyed, finom és kifinomult. Komplexitásban nem az övé az utolsó szó, de amit tesz, azt jól teszi. Két évet nyugodtan letagadhatna a korából. Erős 7 pont, és így 4000 forintért sem pimaszul drága.
[A képet innen metszettem.]
Utolsó kommentek