Kóstolóra mentünk a Terroir Clubba Ráspi gyöngyszemeket nézni. Nagyrészt olyan borok vártak ránk, amelyekkel már találkozhattunk és találkoztunk is régebben vagy akár mostanában. Mégis a lehetőség így együtt látni őket, és persze nem csak látni, elég volt ahhoz, hogy három alkoholista szerző is rárepüljön a Csillaghegyi úti logisztikai központ megfelelő épületére. Két előadás is volt: vörös és fehér kollégával a délutáni matinén példásan viselkedő padtársak voltunk, dagadtos pedig az esti műsort ülte végig. Az ötlet padtársamtól jött, hogy ezúttal ne egalizáljuk az élményeket egy Alkoholista szuperegóba transzformálva, hanem palackozzuk inkább őket dűlőszelektáltáltan, külön-külön. Nem készültünk ilyesmire előre, dagadtos nem is jegyzetelt, ám úgy tűnik a memóriájával nincsenek különösebb bajok, ha ki is maradt egy-két dolog. Következzék hát a borsor, hat szem, három orr és három száj szögéből.

Leányka 2008

Hordóminta, negyvenéves tőkék gyümölcséből, három és fél hektárról 3000 liter készült.

[palack] Illata közepesen intenzív, virágos, meszes. Szájban kusza, közepes testű, csalódás az emlékeimben élő 2005-öshöz képest. Persze még fiatal, később talán jobban tetszik majd, most négy és öt pont közé tenném.
[vörös és fehér] Illatában jelentős mennyiségű hordófűszer. Vakon az illat alapján chardonnay-nak tippelném. Koncentrált bor, szó se róla: olajos, húsos a korty. Azonban kicsit lapos is, a savak a testtel nem tartanak lépést. A vége ráadásul kicsit csípős, kesernyés is. Egyelőre nálam egy érdekes jelzőt és négy pontot ért ez a tétel.
[dagadtos] Késői jegyeket mutató bor, kilógó alkohollal és lusta savakkal, erős kesernyékkel, élesztős mellékízzel súlyosbítva - bár komoly anyag, nagy testtel, krétás ásványossággal, nem tudom szeretni. Három és négy pont között.

Merlot Rosé 2008

Szintén palackozás előtti tétel, a korábbi évjáratok küvéje helyett ezúttal merlot-ból lett a nem is olyan rózsaszín bor.

[palack] Nagyon halvány színű, inkább drappos fehér, nem is hagymahéj. Savanykás, tésztás, körtehéj illatú. Szájban az elején nagyon hiányzik a sav, sőt még a közepe is lapos kicsit, a végére aztán magára talál. Persze, hogy nem egy tipikus rozé, de attól, hogy nem tipikus, még nem feltétlen izgalmas. (Pedig Etyeken Kovács Antal ódákat zengett róla.) Nálam nem több, mint négy pont.
[vörös és fehér] Nagyon halovány hagymahéj szín, szinte már fehérbornak is beillene - szürkebarátnak biztos. Illata rendkívül zárt, komoly csuklógyakorlatozás után jön csak elő egy kis málna a pohárból. A korty vizes, tompa, üres. Érezhetően alkoholhangsúlyos, a korty közepén az édesség eluralkodik. Lecsengése rövid, nem csak rozéként, de borként sem szerettem - három pont.

Kopár cuvée 2006

A pince szándékosan alulárazott belépőbora, már szerepelt nálunk hasonlóan jó eredménnyel.

[palack] Közepesnél intenzívebb, gazdag illatában füst, kakaó, rózsa és málna váltják egymást illetve keverednek. Szájban élénk savú, üde mégis egyensúlyos. Közepes testű, finom, jól csúszik. A végén kicsit csíp az alkohol. Erős öt pont.
[vörös és fehér] A sor egyik meglepetése - remek formában van ez a bor. Illatában jelentős mennyiségű puncs, ásványokkal, fűszerekkel, pirosbogyós gyümölcsökkel. A korty egyensúlyt mutat: szép savak, közepes test, épp csak kicsi édességet hozó alkohol. Öt pontot adtam rá.
[dagadtos] Az este egyetlen bora, amely elsősorban a savakra épít, számomra túlságosan is. Egyébként szépen hozza a ráspis jegyeket, furcsa módon viszont kicsit paprikás is. Kevésbé krémes, kevésbé harmonikus, mint a kékfrankos, öt pont.

Kékfrankos 2006

Kékfrankos-sprintünk abszolút győztese hazai pályán is jól teljesített, persze ebben a mezőnyben a győzelem nem lehetett célja.

[palack] Mélyebb az illata, mint a Kopáré, kevesebb a füst és több a kakaó. Szájban nagyon élénk, jó a szerkezete és nem utolsó sorban az íze. A végén a markáns kesernye egy kicsit sok. Ebben a sorban erős hat pontnak éreztem.
[vörös és fehér]A pohárba szagolva köménymag, pörkölt kakaóbab és kis puncs ütötte meg az orrom. Lendületes, jó ivású bor, üde és friss. A végén egy enyhe savanya is felbukkant, emiatt csak hat pont.
[dagadtos] Áradó illat, őszibarackkal, kakaóval ásványokkal, itt már kerekek a savak, a korty harmonikus, krémes, hosszú, hat pont.

Kékfrankos Selection 2003

Az élő legenda. A bor amivel Ráspi berobbant a borissza köztudatba, az első ötcsillagos magyar vörös a Borbarátban.

[palack] Pinot-s szín, áradó, mégis elegáns, nagyon vonzó illat. Hosszabb szellőzés után tiszta, friss eperdzsem lett belőle. Szájban nyugodt egyensúlyt, tökéletes letisztultságot, kifinomultságot mutat. Élmény volt újra találkozni vele. Legalább nyolc pont.
[vörös és fehér] Érett, kicsit narancsos karimájú, enyhén rozsdás szín jellemzi ma ezt a tételt. Illatában jelentős mennyiségű zöldfűszer és enyhe lekvárosság, ami a végére eperdzsembe fordul. Úgy tűnt, hogy a csúcsán van ez a bor, talán picit már túl is rajta. Kerek, érett, még egy kicsit gyümölcsös, kellően hosszú, a hét pont kijár neki.
[dagadtos] Nagyon jó bor, de a köréénekelt himnuszok után enyhe csalódás. Az érés aromái uralják már, eperdzsemes, kávés, palackbukés. Kicsit visszafogott, szájban is erőtlen már, érezhetően ürül. Persze tiszta, elegáns, szép, de nem érzem kivételesnek. Gyenge hét pont.

Zweigelt 2004

A lenézett, tönkretett fajta méltó rehabilitációjának csodás manifesztációja. Gyakrabban lehetett vele találkozni, mint az előző legendával.

[palack] Állandóan változó, hihetetlenül összetett illatában ibolya, sós tengervíz és csokoládé játsszák a főszerepet. A korty rendkívül gazdag, vibráló ugyanakkor sima, nyugalmat és harmóniát sugárzó. A legizgalmasabb tétel volt a sorban. Nálam kilenc pont.
[vörös és fehér] Egy brutálisan jó bor, talán a legizgalmasabb a sorban. Illatában jelentős ásványosság, kis animalitás, és meglepő módon virágok. Kóstolva fűszeres, kerek, harmonikus, ereje teljében levő tétel. A kort a már kicsit tompuló savak jelzik azért, kicsit a vége édeskés lesz a kortynak. Visszakóstoláskor pazar kávéillattal örvendeztet meg
a bor. Nekem ez nyolc pont.
[dagadtos] Hasonló a 2004-es Mátéhoz bár talán időben még több van benne: füstösebb, feketébb, kevésbé édes, de nem olyan hosszú. Mondjuk erős hét pont.

Zweigelt Válogatás 2006

A 2004-es remekmű méltó folytatása. Nem sok lesz már belőle, lakóparkot terveznek a mihaszna szőlőtőkék helyébe.

[palack] Beleszagolva nagyon hasonló, mint az előző, ám annál jóval mélyebb, sűrűbb illatú. Szájban vastag, krémes mégis nagyon lendületes. Komplex és finom. A 2004-eshez képest fiatal, sok tartaléka van, persze nincs is még olyan nyugodt harmóniában önmagával. Nyolc pont.
[vörös és fehér] Először orrba, aztán mellbe vágott ez a tétel. Illata hallatlanul komplex; ásványos, gyümölcsös, virágos, vibráló – szétszálazhatatlan. Az első bor, aminél a nagy test kifejezést le tudom írni, érezhető, érett tanninnal és szép savakkal körítve. Egy elegáns kávés, kapucsínós jegy ebben is megjelenik. Masszív nyolc pont, már-már eléri a kilencet is.
[dagadtos] Szintén emlékeztet az évfolyamtárs csúcsküvére, csak mindenben egy kicsit kevesebb. Nyolc pont.

Máté Cuvée 2004

Egyidős névadójával. Ebben a tekintetben Ráspi nem volt formabontó: azért nem latin nevű csúcsküvé, inkább fiáról nevezte el a csúcsbort.

[palack] Megint vonzó és komplex illat: eperkrém, ibolya, füst és kihűlt kávé. Kóstolva ismét pazar harmónia, finom részletgazdagság, elegancia és nyugalom. Nyolc és kilenc pont közé tenném.
[vörös és fehér] Ez a bor is jó formában került elénk: az izgalmas, sós-kávés illat mellett eleven, vibráló korty került a számba. Érett, nagy bor, nyolc pontnál ez sem ér kevesebbet.
[dagadtos] Most van a csúcsán, vagy épp elhagyta, jobb már szerintem nem lesz, a sav kezd kifogyni alóla, kicsit édeskésnek tűnik, de még ott van hét és nyolc pont között.

Máté Cuvée 2006

A legdrágább magyar vörösbor csakazértis. Hatalmas, vastag, súlyos palackba került: belül 0,75-ös, kívülről magnumnak néz ki - antitoyotayaris.

[palack] Intelligens illatbomba. Rózsa, málna, eper, kávé kis tejjel, étcsoki, tengervíz és vibrálás. Kóstolva is minden ott van, rengeteg gyümölcs, kirobbanó lendület, megbonthatatlan szerkezet. A vele egyidős Zweigelthez hasonlóan még fiatalnak, fejlődőképesnek mutatta magát. Jelenleg nyolc és kilenc pont közé tenném.
[vörös és fehér] A Nagy Bor - és nem csak a megjelenése az. Rátesz egy lapáttal a komplexitásra: kávé, málna, só, meggy, semmi nem marad ki az illatból. Ízben sincs lemaradás, beváltja az ígéretet - koncentrált, komplex, kiváló. A mostanában kóstolt brunellok mellé is oda merem tenni. Ez az első magyar vörös, ahol elgondolkodtam a tíz ponton, de végül csak kilencet adtam - magam sem tudom miért. Talán amiért anno alföldi merlot.
[dagadtos] Intenzív, mély illat, őszibarackkal, szederrel, kávéval, karamellával, fahéjjal. Hihetetlen sűrű és krémes, mégsem bántó, friss, pedig a savait külön észre sem venni. Borkrém, vagy borbalzsam, én nem tudom. Masszív kilenc pont.

Cabernet Sauvignon 2003

A végén hatliteres palackból érkezett a meglepetés bor: ez a cabernet sauvignon fitalabb korában sem volt szokványos persze.

[palack] Illatában füst, ibolya, narancshéj és eper. Szájban könnyed, finom, de az előző tételekhez képest vékony és kicsit kesernyés. A struktúra itt is szép. Hat pont.
[vörös és fehér] A színén nem lepődök meg, érett, rozsdás. Az illata is az érettségről szól: kávé, lekvár, ami fűszeres, kandírozott narancsos eperdzsemmé válik. A korty meglepően vékony, kesernyés. Lehet, hogy csak rossz helyen volt a sorban, de nekem csalódás volt, öt pontnál nem mutatott többet.
[dagadtos] Öregedő szín, és kissé élemedett, lekváros illat halvány paprikás felhanggal. Szájban azért szép bor, de túl erős és fiatal mezőnybe keveredett. Gyenge hat pont.

A pontok és a leírások többet mondanak minden konklúziónál. Természetes, hogy nem ugyanazt éreztük, nem ugyanaz tetszett legjobban, nem ugyanúgy fogalmaztuk meg élményeinket, mégis ugyanazzal a gondolattal a fejünkben távoztunk: megkóstoltuk a legjobb magyar vörösbort.