Egy igazán barátságos borkóstolóra invitáltak a minap, ahol Váli Péter és a Janus Borház mutatták be boraikat. Gondolom a Váli borok felfedezésének örömére írt bejegyzéseimnek köszönhettem a meghívást, éltem vele, örömmel mentem. Az öröm amúgy visszatérő eleme volt a kóstolónak, Péter „Saját örömömre” ars poeticájára rímel a Janus borosok Öröm bora is, ez utóbbiról később külön is megemlékezek.

A kóstoló elején fehérborokat ittunk, ezeket értelemszerűen a badacsonyi gazda hozta. Bemelegíteni egy 2008-as budai zöldből készült fröccsel melegítettünk, kellemes, üde volt, akár havas estén is jól eshet. A fajtát elsősorban a kéknyelű porzójaként tartja Péter is, de a 2007-es, fahordós érlelésű tétel bizonyította, hogy kellemes bort is lehet belőle készíteni. A visszafogott hozam ellenére üde, élénk savakkal bírt ez a bor, illata markánsan zöld volt – amolyan férfias bor készült. Ha pontoznám, akkor négy pontra adnám, de mivel inkább beszélgettem, ezért a pontozástól most eltekintek. Hordóban erjedt és érett a 2008-as szürkebarát is. Péter a szőlőt 1-2 napig héjon áztatja, folyamatosan csömöszöl (ahogy arrafelé mondják: gyömöszöl), ennek ellenére ez a bor nem lett nagy testű, sőt. A 4 hónapos ászokhordós érlelést érezni lehetett rajta. A tervekben az áztatási idő megnövelése szerepel, az ideális szürkebarát Péter szerint hagymahéjas-rózsaszínes, majd meglátjuk, én egy ilyen borral már találkoztam, nem szerettem.

A kisebbik gyereket Lucának hívják, így van Luca bora is a kínálatban, muscat ottonel és budai zöld alkotják, ha jól rémlik, 70%-30% a két fajta aránya. Nem tudom, hogy a blogok hatására-e, de itt fontosnak tartotta megemlíteni Péter, hogy noha magát kézműves borásznak tartja, a muscathoz bizony francia fajélesztőt használ. Én ezt biztos nem szagoltam volna ki a pohárból, a markáns ásványosságot viszont igen, a muskotályos ízek mögül ez szépen jött, ahogy a kortyban is volt egy diszkrét sós vonulat. No meg a budai zöld savai, az én ízlésemnek kicsit sok is belőlük. A 2007-es kéknyelű nálam nem közelítette meg nyolcas párját, bár annál markánsabban volt jelen a sós mineralitás ebben, ennek ellenére amazt színesebbnek, gazdagabbnak gondoltam, gondolom. A 2008-as kéknyelűről és olaszrizlingről már elmondtam, amit akartam, újat nem tudnék hozzátenni a leírásaimhoz, talán annyit, hogy a múltkori 5-6 pontos határról az olasz most egyértelműen felfelé billent. Bennfentes információként kiszivárogtatom: az MTA bora versenyben az olaszrizling lett a középkategória nyertese, gratulálunk.

Mire elfogytak a fehér borok, addigra a tepertőkrémet is eleszegettük Albert gazdával, így a rozét már teli hassal vártuk. Ezzel a borral kezdtük ugyanis a Janus borház kóstolóját. A borászatot két család alapította, Pécsi-Szabó Miklós és Szél Géza gyerekkori jó barátok, utóbbi fél hektáron szőlészkedett-borászkodott már a Tenkes nyergében, a Sóta dűlőben, előbbi pedig betársult, és ma 12 hektáron gazdálkodnak közösen. A családokat Miklós fia, Pécsi-Szabó Dénes, és Szél Géza képviselte a kóstolón. Mindketten hangsúlyozták, hogy Villány jól iható, könnyedebb arcát szeretnék megmutatni a boraikban, ráadásul a megszokott árszínvonal alatt maradva. De vissza a rozéhoz! Itt viszont pont nem a könnyedség az elsődleges cél, bár a piaci elvárás miatt lassan mégis stílust váltanak, a rozéból végeredményben cash-flowt kell csinálni. A 2009-es tétel még azért inkább a súlyosabb rozék közé tartozik (a 2008-asról itt olvashatnak), kicsit tanninos, téli estére is be lehet hűteni. Az oportót (azaz portugiesert) komolyan veszik Janusék, olyannyira, hogy a 2009-es még nincs is forgalomban, így mi is a 2008-ast kóstoltuk. A kort nem érezni rajta, még mindig a gyümölcsös illatok uralkodnak, talán egy kis sav még lendületet adhatna a kortynak. De jó ivású, szép bor volt (a 2007-esről itt írtunk). Ezután pinot noir-okat kóstoltunk, hármat is, meglepő módon kettőt Badacsonyból. Váli Péter talált egy régebbi ültetvényt, 2006-ban arról szüretelt, töppedt szemeket is. Érett, szép pinot került a poharamba, érdemes a fajtával foglalkozni, gondoltam, és ezt gondolja Péter is, ezért friss telepítésű ültetvényéről is hozott egy tételt. A 2008-as szűztermés könnyed, már-már silleresen az. Illata meggyes pite: a gyümölcs mellett fahéjas fűszeresség, csipetnyi borssal megbolondítva. A 2007-es Janus pinot leginkább egy villányi bor, kicsit nehézkes, kicsit aszalt paradicsomos, sok hordófűszerrel megtámogatva, a korty viszont lendületes, kerek. Mindent összevetve én kevésbé szerettem, mint palack anno.

A 2008-as cabernet franc kicsit kilógott a sorból, lefelé, itt a lustaság eluralkodott a boron. Testes, alkoholos, lomha bor, de lehet, hogy a friss palackozást próbálja csak épp kipihenni a tétel. A rendkívül szimpatikus nevű 2007-es Bordó 70%-ban cabernet sauvignont, 15-15%-ban pedig merlot-t és cabernet franc-t tartalmazó házasítás, nálam a sor egyik legjobb bora lett. meleg, bogyósgyümölcsös illatával, amit a hordó fűszerei egészítettek ki. Lendületes, tartalmas, mégis könnyed bor. Ennél is jobban tetszett a 2007-es Örömbor (mondtam, hogy az öröm visszatérő motívum volt azt est során). Ebben csak cabernet franc és merlot van, és rengeteg gyümölcs. A bogyósokon túl borsot szagoltam még ki belőle nagyobb mennyiségben. Szépen belesimult tanninok, jó szerkezet, lendület jellemzi, ritkán találni ilyen könnyed zászlósbort a villányi borvidéken. Külön dicséretes, hogy az évjárat ellenére 13,5%-os alkohollal sikerült kihozni ezt a bort, ha jól emlékszem, 3200 forintos pinceáron.