A véletlen hozta így, épp a közelmúltban sikerült nyakára hágni egy palack bűnös bornak, amely hasonszőrű társaival egyetemben sikeresen kiakasztotta a Pannon Bormustrán bíráló lengyel barátunkat. A bor a hazai csúcsmerlot-k prominens képviselője, Takler Primarius-nak hívják, bemutatásra nemigen szorul. A hedonista sorba állt, mikor a stílust osztották, ennek előnyeivel és buktatóival együtt is sokra vitte eddig, az aktuális 2006-os évjárat nyolc pontot ígért, majd be is váltotta, és a Pannon Borrégió TOP 25-be is bekerült 2009-ben. 

Az ajánlólevél tehát meggyőző, mi is kíváncsiak voltunk a borra. Egy újvilági, konkrétan chilei merlot adta a felvezetést, ami ugyan szolidabb árfekvésbe esik, de támpontnak tökéletesen megfelelt. Ha arra tippelne valaki, hogy alig lehetett őket megkülönböztetni, nagyot tévedne. Az újvilági közhelyeket, úgymint a túláradó, szörpös gyümölcsösség, vaníliás édesség (valójában azok sem mind ilyenek) a Takler nem igazán produkálta, bár ebben a fejlettsége is szerepet játszhat. Hogy ihatatlan lenne? Dehogyis. Nyilván könnyebben az ember fejébe száll, mint egy 11-es szeszű Irsai Olivér, és nem a játékos könnyedség a fő erénye, de nem is kell minden bornak erről szólnia. Ugyanakkor az (alapanyag) érettséget tekintve, a kevesebb talán több lett volna, egyensúlyilag mindenképp. Elvárásaink kétségtelenül magasak voltak, a bor nem is tudott teljesen felnőni ehhez, ugyan nem szerepelt kifejezetten rosszul, az általános vélemény a kóstoló társaság részéről mégis a "valahogy többet vártam" volt.

Montes Alpha Merlot 2006

Pohárfestő, mély szín, letagadhatatlan chilei illat nagy adag sötét bogyós gyümölccsel, édes- kávés újfával. Intenzitása némileg elmarad a jellemző arcbamászó szinttől, de erőlködésre azért még nem késztet. Fejlettségnek nyoma nincs, fiatalos, egyébiránt elég direkt, behízelgő, inkább jeleskedik koncentrációban, mint összetettségben. Ez áll a kortyra is, nagy test, mely merlot-hoz mérten puhább, lágyabb, sava és tanninja sem hangsúlyos. Hibát nem találni benne, de izgalmat se sokat. Kicsit édes, már-már gejl, jól elkészített, de erősen populáris. Nem túl erős 6 pont.

Takler Primarius 2006

Koncentrációbajnok. Orrban meglehetősen tömény, viszont nem édes, és nem is újvilágias. Keserű csokoládé, babérlevél és mediterrán fűszerek, gyümölcsnek némi beszáradt szilvalekvár, már érett jegyeket hordoz. Mélysége tekintélyes, komplexitás terén viszont kevésbé brillírozik.  Teste hatalmas, a korty nagyon sűrű, viszont nem különösebben sokrétű, egy kis aszalt szilva, egy kis fűszer, de leginkább a viszkozitás az, ami feltűnő. A szesz így sem tud beilleszkedni teljesen, a kelleténél kicsit jobban fűt. Az alkoholédességtől eltekintve egyébként száraz, határozott tanninja is ezt az érzetet erősíti, a finisben enyhe kesernye jelenik meg. "Nagy bor" létére kissé talán előre tart a fejlődésben. 7 pont, alulról.