Ötvennél is több pincészet, új helyszín, korlátozott számú belépőjegy, ezekkel a főbb paraméterekkel hirdette meg a Vinoport a tavaly debütált Nagy Furmint Február kóstoló újabb felvonását. A Vajdahunyadvár beváltotta a reményeket, legalábbis ha engem kérdeznek, a tömeg kellemesen elviselhető volt – ilyen kulturált körülményekkel nem mindig találkozik az ember hasonló rendezvényeken. A borok minőségét illetően Albert Gazda már leírta a lényeget, ehhez nem tudnék mit hozzátenni, bizony az átlagos színvonal is magas volt, és emlékezetes borokban sem szenvedtünk hiányt. Még az asztalok között kószáló, véleményét készséggel megosztó David Bird MW is elégedettnek tűnt a felhozatallal, ami azért nem kis szó.

Néhányan 2010-es tételeket is elhoztak, például a Tokaj Kereskedőház és a Hétszőlő, ráadásul mindkét helyen a 2009-es változat is kóstolható volt, remek alkalmat nyújtva az összehasonlításra. A Kerház best buy furmintjának két évjárata között nem is lehetett volna nagyobb a kontraszt: míg a 2009-es behízelgőbb stílusú, telt, kissé alkoholos és lágyabb savú, addig a 2010-es – nem meglepő módon – savhangsúlyos, karcsú, alacsony szeszű, kicsit talán túlzottan is virgonc. A Hétszőlő esetében egy árnyalattal visszafogottabb a különbség, de a 2010-est így is a savak vezetik. A Royal Tokajihoz sétálva az utóbbi idők egyik legkiválóbb vételének számító alapkategóriás furmintból már a 2009-est kóstolhattuk, ami a 2008-ast mindenképpen túlszárnyalja, de talán az összes eddigi évjáratot is. Friss, tiszta, lendületes, citrusos-virágos aromákkal, csipetnyi édesfűszerrel, és legnagyobb örömömre már csavarzáras palackban jön ki. Bajnok. Ugyanitt még szebb volt  a Mézes Mály 2009, mélyebb, gazdagabb, kiváló arányokkal, az est legjobbjai között a helye. A Patríciusnál szintén alkalom nyílt a hasonlítgatásra, itt a 2008-as mérkőzött a 2009-essel, mind a kettő arányos, erőlködésmentes, szép bor, az idősebb viszont intenzívebb, mélyebb aromájú, mely tulajdonságát talán a palackérésnek köszönheti, legalábbis érettebb jellege ezt sugallja. Nem kérdés, hogy best buy ez is.

A Dereszlánál két félszáraz, dűlős tételt kóstolhattunk 2009-ből, a Lapisban az édesség és az alkohol is egy kicsit külön utakon járt, nem is értettem, miért szerették jobban egyesek, mint a löszről származó Telekit, ami számomra az est egyik dobogósa lett. Behízelgő, hárslevelűt idézően illatos, virágos, nagyon gazdag és tökéletesen kerek, elő is jegyeztem magamban egy későbbi tüzetesebb vizsgálatra A Kovács Nimród Nagy-Eged 2009 jóval érettebb arcát mutatta, mint tavaly ősszel a Várban, klasszikus sült almás érett furmint jegyekkel, eleganciáját viszont megőrizte, fantasztikus savainak és szerkezetének még a Tokajik között is alig akadt párja. A szlovén Vino Kupljen csavarzáras 2009-ese egészen érdekesnek bizonyult, a magyaroktól melegebb karakterű, szokatlanabb aromájú bor, grépfrútot és pisztáciát véltem benne felfedezni. Ez volt az egyetlen tétel, amiben szénsavval is találkoztam, nem állt rosszul neki. Talán a legnagyobb meglepetést a Gizella Pince Szil-völgy 2009 okozta, jól adagolt hordó mellett vibrálóan friss és lendületes, aromái között virágok, fehér húsú őszibarack, szájban elegáns, tiszta és lendületes. Ott és akkor valószínűleg a nyolc pontot is megkapta volna. Újabb top bor a Demetervin 2009, ezt kóstolva halványan Chablis ugrott be, egyébként nem először az est folyamán. Természetes, letisztult bor, mintha csak a Patrícius komolyabb verziója lenne. Ezen a vonalon mozog a szintén kiváló Barta Öreg Király Dűlő 2009 is, minimum pannon klasszis mindkettő. Csipetnyit füstös és mogyorós az Orosz Gábor Betsek 2009, de nem csak gazdag, kellően elegáns is, nem egy rossz bor.

Eltűnt a hordó a St. Ilona furmintjából, a 2009-esben már hiába keressük az édesfűszereket. Vélhetően ezt sokan fogják díjazni, a tisztaságot és frissességet nem kevésbé. Más vonal, nehezebb, érettebb jellegű a Tornai Top Selection Apátsági Furmint 2008, szegfűszeges, sült almás, már most egy kicsit mézes, és még jó is nagyon. Némileg hasonló a Fekete Pince két évjárata (2006 és 2007), de ezek még jobban tetszettek arányos testükkel, kerekségükkel. A jó borok itt még nem fogytak el, a kitartásom viszont igen, a jegyzetelést feladtam, pedig a Tokaj Zöld Birtok, Bott és Majoros pincék furmintjai is megérdemelték volna a nagyobb figyelmet, ahogy az a rengeteg termelő is, akikhez el sem jutottam. Remélem, jövőre kétnapossá bővül a rendezvény!