Így utólag kissé riadtan pillogok, amikor Alkonyi "Istenes" László legújabb versében azt olvasom, hogy: "Hideg nélkül nincsen meleg./Csak a tél után érkezhet a tavasz." Mi meg gyanútlanul örültünk, hogy hét ágra süt a nap, és Gaia gondjaira ügyet sem vetve átboroztuk a hosszú hétvégét. Gyatra alibi, hogy a dugóhúzón kívül metszőolló és gereblye is megfordult a kezemben. Hiába, no, nem vagyok egy lét pásztora típus.

Szóval, a globális felmelegedés kis szigetén merlot-kat faggattunk, vakon, hogy véletlenül se hajoljunk részre. Végre-valahára szabad ég alatt, verőfényben. A zárt borokat, a tompa szaglóhámot, a nehezen forgó tollat egy időben a gyökér- és levélnapokra próbáltam kenni, de végül Maria Thuntól visszatértem Pártay Luciához. Jelenlegi tudásom szerint a bor legjobb barátja a derült ég és a frontmentes éjszaka.

Pannonhalmi Merlot 2005

A sokorói merlot premierjéhez biztosan nem ilyen nyarat kívántak. Jól kivitelezett kényszerfelszállás, profi kármentés. Állítólag a Babszökő-dűlő helyi szinten valóságos katlan, de fűtés nélkül az se süt. Így aztán a bemutatkozó merlot karcsú, zöldes és feledhető. Majd jövőre. Egészen világos szín, kissé barnás karima. Az illat közepesen intenzív, málnás-epres, zöld dióval és fahéjjal. Sima, de súlytalan korty. Savanyú és alultáplált. Közepesen hosszú lecsengés, vaníliával, málnával és zöldességgel. Tannin nincs. Vissza nem taszít, de messze nem sármőr.
4 pont

Negro Merlot 2005

Kis nyúli családi pincészet. Elvben földik a Pannonhalmi Apátságival, ám a nyúli merlot-t Sopronban szüretelték. Amikor a pincében kóstoltuk, általános elismerést váltott ki. Otthonából elhurcolva, a pincesötét és pincehideg helyett teraszon, verőfényben, a félsivatagos Alföldön sajnos elhasalt. Mintha negróval a szánkban kóstolnánk. Ánizzsal és mentollal gyakran találkozom a borokban, és egyikre sem pikkelek, de ez már a negró sötét oldala. Nemcsak az illatot, az ízt és az utóízt is maga alá temeti. Talán a hordóból származhat, nem tudom. Kár érte, mert egy öt pont körüli, tartalmas, jó struktúrájú bort fojtott meg a torok kéményseprője. Egy nappal később is csak annyi fogyott a negróból, hogy az előbbi megállapítás igazát igazolja.
3 pont

Vylyan Merlot 2005

Úgy hallottam, hogy tekintettel a légkondicionált nyárra a Vylyannál 2005-ből nem lesznek fajtaborok. Csak pinot. Aztán kiderült, hogy merlot is. És most már tudom, hogy cabernet sauvignon is. De syrah biztosan nem. És franc sem. Mindezek fényében lejjebb tettem a lécet, de a bor kellemes meglepetést okozott. Kóstolótársaim egyenesen a mezőny legjobbjának ítélték. A remekül megkomponált illatban az alaphangot a málna adja meg, ehhez aztán avar, fenyőtű és kókusz társul. A testépítésben, érthető okokból, nem jutott messzire, de azért szorult bele anyag. Finom, friss és a maga nem éppen tipikus villányi módján szép egyensúlyt mutató bor. Engem egyetlen dolog zavart: egy grapefruitos, élénken savas mellékáramlat, ami először a kortyban tűnt fel, de aztán minden szinten megtaláltam (már a 2004-es borokban is jelen volt). A tannin enyhén húz, de nem gyilkolja a zománcot. Ha 2005 és Villány együttállása alapján vesszőfutásra számítunk, akkor a kóstolást garantáltan mosolyogva fejezzük be. Ha az elődökhöz mérjük, akkor kispálya. De ott is lehet jól focizni.
5 pont

Dúzsi Tamás Merlot 2003

Könyörgöm, skicceljen már valaki egy normális címkét Dúzsi Tamásnak! A sréhen átvezetett két vörös csík a hatvanas években a Blasz III-ban számított menőnek. (Nem mellesleg, most láttam, hogy a Görögszó két címkével fut, az egyik a minimalista bortársaságos, a másik a nem tudom milyen primitív. Vajon miért?)
A minap még a 2002-es Szegzárdit dicsértük Tannin kollégával, most meg bottal üthetjük a 2003-as nyomát. A hátcímkén Gregor Józsefet búcsúztatják Babits-idézetekkel, ami egyrészt szép gesztus, másrészt a kifutási idő rövidségének szomorú bizonyítéka (a modern kori magyar operajátszás egyik legnagyobb és alighanem leginkább szeretett alakja 2006. október 27-én hunyt el). Érett, kerek, tipikusnak mondható délpannon, extraktoverkill nélkül. Pazar illat: erdei gyümölcs, feketeribizli, ánizs, kávé. Majd kiugrik a pohárból. A tizennégy és feles alkohol szépen gömbölyíti a kortyot, viszont alaposan befűt a lecsengésnek. Bársonyos, selymes, és még egy kis sav is szorult belé. Azért inkább széles, mint magas. A tannin érett, bár a hölgy kóstolóknál ez okozta a vesztét - ők túl markánsnak ítélték. A hosszú lecsengésben szeder és karamell. Másnapra sajnos az új hordós jegyek lenyomták a gyümölcsöt, de azért szeretem továbbra is.
5 pont (az erősebbik fajtából)

Tóth István Egri Merlot 2003

Tuti tipp. Miközben az eddig kóstolt 2002-es és 2003-as TI-borok az 1999-esekhez és a 2000-esekhez képest számomra csalódást okoztak, ez megbízható választás. Nem szakad be alatta az asztal, de a maga kategóriájában bárkivel felveszi a versenyt. Friss, intenzív illat csipkebogyóval, vaníliával, eperlekvárral és zöldes villanásokkal. A mezőny legédesebb bora, de a diszkvalifikáción bőven innen. Teljes bor, semmit nem spóroltak ki belőle. Közepes test, jó struktúra, kerek savak, érett tannin. A fekete cseresznyét erősen szorongatja az ánizs – talán az ideálisnál többet kapott a nagy hordós érlelésből. Szerethető bor, művelt, rusztikus stílben.
5 pont

György-Villa Villányi Merlot 2000

Vajon megkapta-e már a Villa főborásza az MW-diplomát? Szégyen, de már régen nem vagyok képben. Kitűnő évjárat, veretes címke, csábító ár (bár ez az évjárat már csak Romsics-specialisták trezorjaiban fordulhat elő). Kissé megtréfált: az első nekifutásra tapasztalt nyálkahártya-szaggató illat után egy egészen jó szerkezetű, decensen öregedő bort véltem fölfedezni. Érdemes lesz másnap visszakóstolni – zártam a jegyzeteimet naivan. Nos, nem volt, sőt teljesen szétesett. Gonosz, szárító tanninok marakodnak a bor csontvázán.
2 pont

Jutalomjáték: Gere Solus 2004

Gáláns ajándékként érkezett, értelme sem lett volna vakítani. Solusban még nem csalódtam, de borbaráti körömben botránykőnek számít, hogy 2004-ben is merték a csúcs fölötti csúcsra pozicionált merlot-t palackozni. Jó-jó, 2004-ben is készültek szép borok, de azért nem egy ötcsillagos évjárat.
Nos, az eredmény alapján úgy tűnik, hogy nem a főkönyv nyomására kísértettek istent. Ha szórványos kóstolásaim alapján meg kellene rajzolnom a Solus portréját, akkor első blikkre négy dolog ugrik be: málna, kávé, struktúra és koncentráció. A kétszer is kóstolt 2003-asnál lábjegyzet, hogy a mediterrán nyár és a tekintélyes test ellenére sikerült a frissességet megőrizni, intenzív és dinamikus bor. Nos, a portréhoz képest a 2004-esnél van egy kis koncentrációmegingás, viszont nem hibádzik a frissesség.
Már a dekantálóba öntve árad a trade mark málnaillat. A pohárban pedig csatlakozik hozzá a kávés oldal, és máris otthonosan érezzük magunkat. Feltűnően szép szín: tükrös, élénk, nem fekete, nem lila, ragyogó sötét vörös. Többórás szellőzés és beható mintavétel után a végső illatkonstelláció: a mélyréteg málna, a felszínen vérnarancs, szegfűszeg, zöld dió és ánizs kavarog. Selymes, kerek korty, de csak erős közepes koncentráció. A korábbi évjáratokhoz képest kevésbé sűrű szövésű. A lecsengés sokkal intenzívebb, mint a korty. A korty végétől szépen megemelkedik, és friss, málnás, vérnarancsos jegyekkel fut ki a kávés-málnás zárlatig. Komplex és tiszta bor, ami a szokásos villányi vádpontok egyikében sem marasztalható el.
Ünnep volt kóstolni, vitán felül méltó a Solus névre, talán szebb is, mint a 2002-es. De még nagyon fiatal. (Utána/mellette brunellókat kóstoltunk, és azok valahogy fókuszba hozták a '04-es két apró szépségfoltját: túl nagy szerep hárul a hordóra, és nem elég koncentrált.)
A szépnek sejtett jövőt hozzáadva: 8 pont.