Hiába ismer meg az ember egyre több mindent – miáltal egyre jobban tudja, mennyi mindent nem ismer még –, olykor beüt a kultúrsokk, és ez jó. Én például eddig nem hallottam a Tenuta Sette Pontiról, és arról pláne fogalmam sem volt, hogy Arezzo környékén is készülnek kiváló szupertoszkánok. Igaz, tudhattam is volna, ha toszkánilag túllátok a Chiantin, Montalcinón és Bolgheri könyéki partvidéken. A lényeg: egy minapi borozáskor a 2004-es Oreno lepofozta a teljes mezőnyt, amelyben egy 2001-es Valdicava Brunello is vitézkedett.

Az is igaz, a Tenuta Sette Ponti csodakarrierje viszonylag új keletű. Mint AM kolléga szíves közreműködése révén kiderült: a birtok az újgazdag bőr- és divatcáré, Antonio Morettié, akinél Carlo Ferrini, a toszkán borászsátán keveri a lapokat és a hordókat. Vagyis maga a talján Michel Rolland. A Sette Ponti – ahogy AM fogalmazott – nagyon bűnös, nagyon globalizált, nagyon terroirgyilkos borászat.

Az Oreno a csúcsboruk, sangioveséből, merlot-ból és cabernet sauvignonból keverik-kavarják. A 2003-as a Wine Spectator top 100-as listáján az 5. helyen végzett – ezt is észrevehettem volna –, és ahogy az, úgy a 2004-es is 95 pontot kapott. Valamit mégiscsak tudhatnak Ferriniék sorozatban, minthogy utóbb – már azután, hogy rácsodálkoztunk erényeire – aztán a 2005-ös kapta meg a három poharat a Gambero Rossótól.

Hozzánk úgy került a 2004-es egy palackja, hogy V. Prof. toszkán turnéja során Arezzóban bement egy borboltba Valdicavát vásárolni. Ha már ott volt, hagyta, hogy a vinotékás rábeszélje valami egészen helyire. És mi lett ebből? Ebből élmény lett.

Gyönyörű gránátvörös, tükrösen csillogó szín, fiatalosan villan. Mászik fel a pohár falán mozdítás nélkül. Mozdítás után alig hajlandó lefolyni. Sűrű illat, erdei gyümölcsökkel, öreg bútorokkal, földdel, avarral. Komplex és gazdag, szofisztikáltan az. Hiába néz ki a korty közepéből kis édesség, bőven van mi ellenpontozza, szélesen összetett és száraz a búcsúja. Retrográd illatában ásványosság. Hatalmas és elegáns egyszerre, krémes és fineszes, percről percre újabb és újabb rétegeit mutatja meg. Nagyon érett és nagyon egyben van, pillanatra sem billen. Jószerével képtelen vagyok megmagyarázni, miért csak 9 pont, és nem tíz.

Természetesen nem ezt az egy bort vettük magunkhoz az este folyamán, úgyhogy a többi versenyző jellemzése jön. Sorrendben. Az Oreno utolsó előtti volt, Thummerer Vilmos és a Valdicava közé illesztettük.

Elena Walch Alto Adige Merlot 2005

Modern borászat Dél-Tirolban. Kissé világos szín, záptojásosság, alóla ilyen-olyan gyümölcsök próbálnak kiszabadulni. Ahogy szellőzik, egyenesedik, bár vonzóvá nem válik. Szájban ízes és ropogós, könnyed és kellemes, noha tanninjai kesernyések, és nem akarnak szelídülni sehogy sem. Halvány 4 pont.

Vinarija Dingac Dingac 2004

Vrhunsko Vino Vinogorje, Peljesac-félsziget. A Dingac egyszer a pincészet, egyszer a bor neve, a szőlőfajta ellenben plavac – ha mindent helyesen értek. Barnás beütések a színben, az illat mintha percig gondolkodna, mit tegyen, majd áradni kezd. Mazsolás és gyógyszeres, ásványos és ánizsos, likőrös és édeskés egyszerre. Mindez nem kaotikus katyvasz, hanem izgalmas elegy. Szájban telt és csavaros, csipetnyit csíp, ám a vége szárítós-savanykás sajnos. Kár érte. Hogy markáns és egyedi, az biztos, de ez összességében mégis csupán 5 pontot ér.

Sesta di Sopra Rosso di Montalcino 2004

Egy kisebb toszkán bónusznak, a két óriás toszkán elé. Mintaszerűen mélyvörös szín, igen vastag, gyümölcsös-vaníliás-lakkos-pörkös-nagyboros illat. Testben is nagyobb a közepesnél, komplexnek és koncentráltnak tűnik, mindaddig, amíg el nem gáncsolják a végén az erősen savanyító savak. Nem is bír egyenesbe jönni, hiába telik és múlik az idő. Legyen 4 pont, bár a 7 pontos orrpróba után sok értelme ennek az osztályzatnak nincs. Meg kéne nézni egy másik üveget.

Thummerer Vilmos Vili Papa Cuvée 2003

Amennyire benne volt Thummerer Vilmos a fősodorban a 90-es évek második felében, annyira hiányzik belőle most. Ezért is örültem, amikor kiderült, poharamba töltik csúcsházasítását. Színe több, mint korrekt, rendben van illatilag is. Feketeribizli, erdei izék, édeskés reflexek, karamell, kávé. Majd paprika és égett gumi. Ízben az édes és a keserű keresi az egyensúlyt. Az alkohol és a glicerin édesíti, rengeteg tannin keseríti. Hihetetlenül fiatal, ha összérik, lehet belőle valami. Búcsúja kifejezetten komplex, de az elegancia hiányzik. 6 pont és környéke egyelőre.

Valdicava Brunello di Montalcino 2001

A pincészetről sokat nem mondanék, AM megtette helyettem, a szokott alapossággal. Csak annyit: topborászat, topévjárat. Az est fénypontjának szántuk – és ha nincs az Oreno, az lett volna. A színről ezen a szinten felesleges merengeni, a habja is mélyvörös kitöltéskor. Gyümölcsös és földes, animális és gyógyszeres, hibátlan. Különösen szájban az. Nagy az eleje, nagy a közepe és a vége is, harapható, rétegzett, koncentrált és izgamas, perfekt szerkezetben. Kanyarból talán nem volt annyi benne, mint a szupertoszkánban. Nem vibrált annyira. Így 8 pont ez ezúttal. Alighanem az eddigi legjobb brunellóm így is.