(Az előző részek tartalmából: osztrák–magyar kékfrankosbunyó, Zwack-oportó és a Vylyan-syrah, St. Andi-zweigelt és Gergely-bika.)

A sok súlyos vöröskudarc után Gróf Buttlernak tehettem föl a mentőkérdést, Alföldi Merlotnak hála, aki volt olyan kedves bonyolult barterakciók ellentételezéseként egy 2004-es Bikavér Selectiont küldeni, Szarkástetőileg.

Merlot kifejezetten lelkesedett; egy St. Andrea-domináns vakkóstolón brillírozott ez a tétel, nyolc pont körülire értékelték, és ugyebár a 2003-as első sorozat is fantasztikus képességeket villantott egy darabig, majd ezekből jócskán leadott egy-másfél év alatt.

Ha Bukolyi László egyszer parfümgyárat gondol gründolni, nagyon szeretnék ott lenni a kockázati tőkések között. A Buttler-borok szinte mindig pazar illatokkal kábítják a közönséget, ennek a bikának is varázslatos szaga van: cseresznye vezérgyümölcs mögött hömpölygő egzotikus fűszerek, római kömény, fahéj, gyógyfüves orvosságosság, kék virágok. Lehengerlő, komplex, mégis kifinomult. Egy orrgazmus. (Ajándékszóvicc a bormédia örvendetesen gyarapodó számú szellemes szerzőinek. Csak ne üssön, drága ember, ne üssön!) Aztán az íz már nyomába sem. Mert megvillannak ugyan az illat izgalmas elemei, de elnyom mindent a savak savanyúsága, plusz még rá az orvosságos keser. Harmónia semmi, a tannin barátságosan visszafogott, de keserű. Verbális mentőakcióként előránthatjuk Szentesi József kedvenc szintagmáját: őszinte bor. 2004 szar, hűvös év volt a vörösre, különösen az északabbi termőtájakon, és mindezt őszintén mutatja ez a bor. Csak hát ötezerért az őszinteség nem elég, mást is várna az ember.

Persze ettől még nem rossz. Csak nem is jó igazán.

Négyes és ötös között lebegett éppen.

A Gere Kopár 2003-mal nemrég Albert Gazda is bajmolódott és jutott, hm, mire is? Hát nyugvópontra nem, az biztos. Gyorsan előrántottam egyet, karácsony úgyis alkalom, hogy ellőjünk régebben bevásárolt, drága tételeinket. A legutóbbi Kopár-bányászat alkalmával, valamikor nyáron, egy 2000-est bontottam, és az egészen nagyszerű formában volt, a 02-es szintén kitűnő, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez az a ritka eset, amikor az értékelésem szinte szórul szóra megegyezik egy másik Alkoholistáéval. Albert gazda rendezetlennek, kevéssé komplexnek, bizonytalannak ítélte a hármas Kopárt. Sok a rusztika, sok a keser és az édes, nincs harmónia, hírből sincs. Én még az öt pontot is soknak érzem egy kicsit.