Minél határozottabban állítják valamiről, hogy a legjobb, nálam annál inkább vesztésre áll. Mert persze szeretném, ha a pénzemért földöntúli élményt kapnék, de egyrészt horgadozik bennem a bakunyin, másrészt mégiscsak sekély az esély, hogy az én ízlésem, az én palackom és az én borperszónám az érettségnek és a fogékonyságnak ugyanabban a szakaszában legyen, mint a csúcsot kiáltott szerzőé. Nálam évek óta ez a képlet interferál a St. Andrea-képemmel, azaz hiába szeretem a boraikat (többnyire), a gonosz mostoha tükre előbb-utóbb megszólal: szép vagy, szép vagy, Andrea, de nehogy már te legyél a legszebb! Hogy a gonosz tükör mögé kerüljünk, szerveztünk egy St. Andrea-alapú bikavakot. Miután bakunyint sikerült kiiktatni, a köd fölszállt, és most már nyugodt szívvel mondhatom, Lőrincz György valóban minden kalaplengetést és szakrális hivatkozást megérdemel. (De könyörgöm, ne a 2005-ös Merengőtől várjuk a megerősítést!)

Monarchia Rhapsody in Red 2004

Hivatalosan nem BKV, de külön kategóriát nem nyitunk neki. A 2003-as nagy kedvencem volt. Pók Tamás az évjárattáblázatában 2003-at 10 pontra, 2004-et 8-ra értékelte. Ennyi különbség van a két Rhapsody között is.

Az illat kezdetben egy felmosáshiányban szenvedő tornaterem szagát idézi, ribizlis-vegetális felhangokkal. Ahogy nyílik, húsleves-leveszöldség- köménymag vonalra áll át. Élénk, friss korty – még nem érett. Sem palackban, sem globálisan. Magyarán: zöldesség bújkál benne, ami a lecsengésben zöldborsóvá fajul. A tannin húz. Az élénkséggel, a fűszerességgel nincs probléma, de az érettségnek nincs ellenszere. Összességben nem rossz bor, de a 2003-as után visszalépés, és így csúnyán túlárazott.
5 pont

St. Andrea Áldás 2002

Ez valami protoáldás, amiből állítólag 400 liter készült összesen, kissé véletlenszerű körülmények között. Aki ismeri a teljes sztorit, ossza meg velünk! Remek bor. Kifinomult, arányos, egri. Én is utálni szoktam mindenkit, aki nem létező borokat dicsér az egekbe – elnézést, hogy most a túloldalra kerültem!

Az illat eleinte likőrös, némi szesztúltengésre utal. Primér, piros bogyós gyümölcsösséget nem találtunk benne, de fűszerességet, avart, sült gesztenyét, fekete szedret és fügét igen. Egzotikus és elegáns. Kóstolva teljesen kerek, sima felszínű. Szájban kakaópor, keserű csokoládé, cseresznye és némi csipkebogyó. Nem annyira komplex, inkább letisztult és harmonikus. A tannin markáns, de érett, ha nem is bársonyos. A lecsengés nagyon gazdag, és meglepetésre gyümölcsös (ribizli, szeder, szilva), a háttérben nyers hús. Az egész több, mint a részek összege. Semmi olcsó népszerűséghajhászás – természetes borászkodás.
7 pont

St. Andrea Áldás 2004

Régi kedvencem. Ez a bor nyelte el a 2004-es Merengő és Mythos alapanyagát. Bár 2005-ben is győzött volna ez a fajta bölcs nagyvonalúság!

Friss, dinamikus, komplex illat – nagyon érett cseresznye, vanília, húsleves, foszfor. Az egy évvel ezelőtt tapasztalt ribizlialapú, vibráló gyümölcsösség elcsitulni látszik, a helyét egy rafináltabb, de továbbra is nagyon vonzó ötvözet veszi át. Az alkohol már az illatban jelentkezik, és kóstolva is érezhető. Nagyon érett anyagból készült, testes, selymes, finom bor. A kellően élénk, egri savak szépen vezetik végig az aromákat. Meglepően erőteljes tanninok, de a kulturált fajtából. Hosszú, cseresznyés, keserű csokoládés lecsengés. Kevésbé kifinomult és egzotikus, mint a 2002-es, ám annál megnyerőbb.
7 pont

St. Andrea Merengő 2003

Amikor 2005 őszén először kóstoltam a pincészet kóstoló termében, akkor a Burgundia-transzplantáció közepén Bordeaux-zárványnak véltem. Ma már azt sem tudom, hol áll a fejem, de megkockáztatom, hogy a 2003-as Merengő a legtestesebb St. Andrea ever.

Az illat csábító és mély. Egyrészről meggylekvár és málna, másrészről grillázs és vanília. Intenzív és tömör. A hárometapos kóstolás során az alapáramlatokhoz csatlakozott némi oregánós-ánizsos fűszeresség és forró gránitot idéző kövesség, égettség. Kóstolva telt, kellően sűrű szövésű, csipetnyi édességgel, éppen csak elegendő, kerek savakkal. Egy bizonyos hőmérséklet fölött lomhaságra hajlamos. A tannin pédaszerűen egyenletes eloszlású, finom szemcséjű és a bor arányaihoz illeszkedő. A lecsengés hosszú, krémes és édes. Ízében csokoládé parfé és dohány. Érett bor érett szőlőből.
Nagyon erős 7 pont (Bob is szerette.)

St. Andrea Merengő 2005

2004-ben nem készült Merengő. Kaptunk helyette egy pompás Áldást, amelyben semmi nem árulkodott az évjárat nehézségeiről. A 2005-ös Merengővel merőben más a helyzet. Kilóg a zöld lóláb, és ebben a mezőnyben egy pillanatig nem forgott veszélyben az utolsó helye. Tekintettel arra, hogy 7000 forintunkba került, a leleplezés után a népharag elsöpörte a patikamérleget.

Élénk illat kaporral, vaníliával, zöldborsóval, lakkal és csokoládéval. Ahogy a 2003-asból sütött az érettség, ebből úgy áradt a zöldesség. Legjobb pillanataiban a cseresznye bele tudott kapaszkodni a vaníliába, de egyébként a kapros-köménymagos csokoládé uralta a terepet. Kóstolva karcsú, élénk, luftos. Az éretlen cseresznyét idéző savanya és a cseresznymagot idéző fanyarság mellett bélyegenyv. A lecsengésben citrusos-pezsgőporos, csípős savak és savanyúság. Nagyon elfogultnak kell lenni ahhoz, hogy a Merengő és Áldás elődök erényeit fölfedezzük benne. Öt pontnál senki nem értékelte magasabbra. És ez akkor is kevés, ha az áráról nem ő tehet.
5 pont (mert nem tudom elhinni, hogy csak 4)

Gróf Buttler Bikavér Selection 2004 (Szarkás tető)

A 2003-as előd híre futótűzként terjedt borbarátberkekben. Úgy tűnt, a St. Andrea burgundi ihletettségű útkeresése mellett egy férfiasabb, a cabernet-től (sőt syrah-tól) sem visszariadó, de hasonlóan ihletett új irányt jelöl ki a Buttler BKV. Ünnepelték, ünnepeltük, aztán oly sok magyar vöröshöz hasonlóan ez a bor is hullámzani kezdett. Én, barátaim gyűjtőszenvedélyének köszönhetően, az utóbbi egy évben is kóstoltam egészen remek (7-8 pontos) és szerényebben teljesítő, az öregedés jeleit mutató (5 pontos) palackot. Bennfentesek szerint a 2003-as Buttler-borok lázgörbeszerű ingadozása csöppet sem meglepő, kockázati tényező akadt/akad bőven: nem megfelelő dugó, a kénezés teljes mellőzése a borkészítésben és a szűretlenségből adódó instabilitás. Mire a 2004-es Bikavér Selection a piacra került, addigra a Buttler-barátok valószínűleg már mindannyian megjárták a mennyet és a poklot, és ez a bor valahogy szélárnyékban maradt. Aztán idén ősszel piacra került a 2005-ös Nagy-Eged Bikavér, amely a legendás, de nehéz művelhetősége miatt hosszú időn át parlagon heverő "grand cru" terület első modern bora, és új fejezetet nyithat az egri vörösök történetében. De nézzük, milyen a szélárnyékban rekedt 2004-es!

Színre barnás, kissé matt. Az illat ellenben a fáradtság legkisebb jelét sem mutatja, komplex és intenzív – az előtérben meggy, ribizli és csokoládé, a háttérben avar, bors és rózsa. Kezdetben éreztünk némi alkoholos túlfűtöttséget, de ez hamar elillant. Kóstolva a 2004-es klasszis pinot noirt idézően kifinomult. A közepes testhez az egész szájat bejáró intenzív zamatok társulnak – főként szamóca, csipkebogyólekvár és a sokat emlegetett, egries ribizli. Remek arányok, kerek savak, elegáns és izgalmas bor. A tannin finom szemcséjű, nem húz, nem szárít. A lecsengés példásan hosszú, és teljesen mentes a szokásos vaníliás vagy égett gumis jegyektől. Voltak pillanatok, amikor az alkohol kissé befűtött, de szerencsére kisebbségben maradtak. Nálam az év egyik legszebb bora, Műtanninnál az ihatóság határán.
8 pont

Thummerer Bikavér Reserve 2003

Emberemlékezet óta nem kóstoltam Thummerer-bort. A sok évvel ezelőtt a helyszínen belénk diktált tréflik és bertramok hatására tett fogadalom máig köt. Ahogy hallom, Vili papa sem a régi, de lehet, hogy ő a régi, csak mi változtunk meg.

Mély, likőrös, a kilencvenes éveket idéző illat: erdei gyümölcs, meggy, ribizli, tejkaramella, ászokhordó. Az első félórában még jól érezhető a nosztalgiaébresztő tufapince- és öreghordó-stich. Aztán kiszellőzik, és egy dinamikusan gyümölcsös, vonzóan csokoládés illatamalgám áll elő. Magas alkohol, nagy test, tekintélyt parancsoló extrakt – mindenből sok, és ez már félig harmónia. Rágós tannin, húz a széleken, de azért nem villányi elánnal. A mai kifinomultabb próbálkozások mellett ez old-school padlógázzal, ugyanakkor biztos kézzel kivitelezett és kimondottan szerethető. Talán egy délpannon sorban kirajzolódna az egrisége, itt a bordóisága kakukktojást csinált belőle. Terroiristák kerüljék, de aki féláron akar "presztízsküvét", az nyugodtan vágja bele a screwpullt. (Az ünnepek alatt kóstoltam a 2000-es elődöt, és összességében hasonló képet mutat, az öregedés legkisebb jele nélkül.)
6 pont

Az összesített eredmény (öten pontoztunk):

1-2.  St. Andrea Áldás 2002  33 pont
St. Andrea Áldás 2004  33 pont
3. Gróf Buttler Bikavér Selection 2004  32 pont
4. Thummerer Bikavér Reserve 2003  31,5 pont
5. St. Andrea Merengő 2003  27 pont
6. Monarchia Rhapsody in Red 2004  24,5 pont
7. St. Andrea Merengő 2005  22 pont

Versenyen kívül kóstoltunk egy 99-es Rhapsody in Redet, amely igazán szép óboros erényeket mutatott – határozottan kékfrankost idéző, avaros, naspolyás aromákkal, közepes, hajlékony testtel, élek nélkül. Sokkal inkább érett, mint erőtlen.