Van egy bor, amit ünnepnapra szántam. Épp ezért már vagy három éve minden ünnep után némi lelkiismeret-furdalás tölt el, hogy megint nem az kísérte az ételeket. De úgy alakult, hogy mindig találtam mást a tárolóban, amit izgalmasabbnak gondoltam. Utólag örülök ezen döntéseimnek, ugyanis nélkülük nem írhatnám most azt le: olyan lassan nyolc éves bort kóstoltam, hogy szinte beleszédültem.

Pedig Tóth István Tradicionális pincészetéről azt eddig is tudtam, hogy a hosszú érlelésű borok, különösen a bikavérek avatott készítői. Jelenleg a forgalmazásban 2003-as a legfrissebb bikavér tőlük, a válogatás viszont még abból sem jött ki. Igazán nagy reklámhadjáratra nem emlékszem velük kapcsolatban, de ezen a fórumon referenciaborként szerepelnek a pince tételei. Már amelyik, persze.

A felhozott palackot, miután letörölgettem, korára való tekintettel dekantáltam. Kitöltés közben a szobát erős vaníliaillat lengte be. Ez, bevallom, meglepett elsőre. Az már nem, hogy a pohárban a mély rubin magot kissé haloványabb, a pohár szélén már téglás-narancsos szín veszi körül. Megforgatva a poharat lassan csorog alá a lé, ha a templomablak-jelenséget szeretnénk demonstrálni ismerőseinknek, használjuk bátran ezt a tételt. Ahogy telik az idő, úgy kezd a vanília hátrébb húzódni, helyette a fő vonulat a csokis meggy lesz. Sőt, leginkább konyakos meggy, persze kézzel mártott. Feltűnik némi rumos szilva is, így ha csak illatoljuk is a bort, akkor se üljünk már kocsiba aznap. A fűszerpolcot ezúttal a fahéj, a csillagánizs és a bors képviselik.

A kóstolás egyértelműen a harmónia jegyében telt, három napon át. Rostélyost találtam ki a bor mellé kísérő ételnek, ami nem bizonyult rossz választásnak; mégis a legjobban akkor ízlett, amikor fotelben tespedve, könyv mellett ittam. Amolyan kényelmes nedű ez, ahol a kényelem nem az unalom szinonimája. Bársonyos, érett tanninok köszöntek rám, korrekt savakkal. A lecsengés zamatos, fűszeres volt, olyan, ami után az ember szívesen tölt újra. És újra. Valamint elhatározza: ha legközelebb Egerben jár, nem hagyja ki ezt a tradicionális pincészetet.

Ahogy a bor kora, úgy a pontszám is túl van a héten.