Azt eddig is tudtuk, hogy a Bortársaság jó lóra tett a St. Andrea pincészettel. A profin dübörgő marketinggépezet és a jó borok hamar a hazai mainstreambe röpítették Lőrincz György nevét. De hogy a népszerűség a szentandi-szortiment árát ilyen magasságokba fogja katapultálni, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Mert ma ott tartunk, hogy a szürkebarát kerül annyiba, amennyit pár éve a Merengő kóstált. Egyszerű kereslet-kínálat reláció ez, vagy a jónak gyakorlására való törekvés ára? Ezen merengtem el a forgalmazó által celebrált borvacsorán, melyen terítékre került a pince négy bora, köztük az éppen előjegyezhető 2006-os Merengő.

Az Alkoholista-évbortermelője konteszt kétszeres babérkoszorús győztese eljutott odáig, hogy zászlósbora már előjegyzésben piacra kerül. Lőrincz doktor saját bevallása szerint nagy álom vált ezzel valóra. Emlékképeiben feldereng a fiatal, pályája elején járó Lőrincz György, aki csodálattal tekintett a boraikat már szinte a tőkén eladó borász-nagyágyúkra. És most ő is itt tart, szinte el sem tudja hinni. Közben a jóra való törekvést Rudolf Steiner szelleme oltotta be, a pince pedig egyike lett a legismertebb brandeknek az országban. Szóval minden tekintetben nagy utat járt be.

A borvacsora apropóját természetesen az előjegyzés adta. A Bortársaság ugyanis nyílt napot szervezett az esemény köré, ahol megkóstolható volt a még palackban pihengető Merengő, s a nyílt nap királyi tökfödőjén e vacsora volt a koronagyémánt. A kóstolási jegyzetek előszavaként megemlítendő, hogy a borok cseppet hidegebbek voltak a kelleténél, s a kóstolásra szolgáló pohár sem volt igazán alkalmas minden nüansz felfedezésére. Az illedelmes alkoholista pedig nem jelenik meg egy elegáns étteremben pohárkészlettel. A jegyzetek így inkább első benyomásként értékelendők.

St. Andrea Pinot Gris 2006:

A bor - bár nevében nem hordozza eredetét - dűlőszelektált darab, a Nagyaszó termése. Bár Lőrincz doktor elmondása szerint az egri bor egyik fő jellemzője, hogy több szőlőfajtából készül, a borvacsora négy borából három nem ilyen, köztük e szürkebarát sem (és feltehetően a 2006-os dűlőszelektált pinot noirok se lesznek azok, mint ahogy a dűlős chardonnayk sem, vagyis következtetés útján megállapítottuk gyorsan, hogy a St. Andrea borai közül csak a Napbor, az Örökké, az Áldás és a Merengő valóban egri. Nincs akváriumod? Akkor buzi vagy). Viszont e szürke a fő alkotóeleme az Örökkének.

Szép, fajtajelleges illatú bor. Virágok, halvány mézesség, könnyed, elegáns aromák köszöntenek. És persze szentandis hordósság. A fa az elején diszkrét, forgatva erősödik, negyedórával később már uralkodóvá válik. Némi mogyoró teszi teljessé a képet. Ízeiben is határozott fás érzetek jelennek meg, szép, élénk savak, a Bortársaság honlapja szerint "érettséget sejtető" alkohol viszont érzésem szerint kilóg a képből. Kicsit még széttart a bor ráadásul, érdemes lesz pár hónap múlva újrakóstolni, addigra összerendeződhet, lecsillapodhat. Mert összességében valóban ígéretes darab, erős 5 pontra taksálom. Az árcímkén viszont (4290,- pengő magyar forint) csak pislogok, mint nemzeti radikális a könnygázfelhőben.

St. Andrea Chardonnay 2006 Ferenc-hegy:

Talán ez a bor volt a leghidegebb, így a legzárkózottabb is az este folyamán. Kicsit sajnáltuk is ezt, mert a borász elmondása szerint a chardonnay az egyik legalkalmasabb fajta a terroir bemutatására, az meg ugye hidegen nem megy, az a fázós terroir az istennek sem mászik ki a barlangjából. Az obligát chardonnay-s almásságon kívül tökmagot, mogyorót vélek felfedezni benne, pincevédjegyként fahordós aromák jönnek mellé. Szájba véve viszont csípősen alkoholhangsúlyos, így hiába a szép savak, a korrekt hordós aromák, minden erénye ellenére is csak egy rezignált OK-ra futja tőlem, 4 pontra magyarán. Mindezt 4500 forintért.

St. Andrea Pinot Noir 2006 "csakegyszóval":

A pince 2006-os birtokpinója örvendetesen megrövidült névvel és minimalista címkével kerül piacra, ennek oka a külföldi értékesítés környékén keresendő. És végre az árcímke is barátságosabb az előzőeknél, most akciósan 2500 forint alatt mérik ampulláját. A bor kapcsán megjegyzi Lőrincz doktor, hogy a biodinamikában bevett szokás az erjedésben megállt hordóknak énekelni, neki viszont olyan hangja van, hogy attól az alkohol is visszaalakul cukorrá. Én viszont nem érzek a borban maradékcukrot később sem, így a mondat az utókor számára már csak mint a St. Andrea-rejtély egyik darabja maradhat meg.

Mivel Alföldi Merlot kolléga alig két hete foglalta dalba a borral kapcsolatos érzéseit, ismétlések helyett csak annyit teszek hozzá, hogy az én pinot noir-történetemben mérföldkőként számontartott 2003-as szentandi-darab után jó eséllyel ez lesz a következő. Könnyen beszélek, hisz nekem a pinot az egyik gyengém.

A hamar kiszellőztethető palackfülledtség után csábító, buja, könnyed, elegáns bor kerül a szájpadlásra, fajtajelleges illatokkal, tökéletesre csiszolt szerkezettel, egriséggel és eleganciával. Asztaltársaságunk több tagjánál egyértelműen ez az este bora, szinte megmámorosodva lefetyeltem magam is. A kákán is csomót keresve a hangyányit kilógó alkoholt tudnám megemlíteni, ettől eltekintve meghajolok előtte és 7 pontot karcolok a jegyzetfüzetbe, miközben lelki szemeim előtt nagy mennyiségű beszerzés ködös képei sejlenek fel. Ez az én borom, ennek én fogok énekelni.

St. Andrea "Merengő" Bikavér Superior 2006:

Ha egy bor előjegyzése kapcsán nyílt napot tartanak borvacsorával, pláne ha a bor előjegyzési ára a márkanévként kétségtelenül legismertebb Kopár fölött van, nopláne ha Lőrincz doktor is a pincészetben valaha elkészült borok legszebbikének tartja, akkor az az ember várakozásait olyan mértékben felcsigázza, hogy onnan már csak mennybe menni vagy pokolra szállni lehet. Ugyanerre vezethet az egekbe teleportált ár is (a Bortársaság honlapja szerint a kiskereskedelmi végösszeg 9000 forint fölött lesz, most potom 7000-ért jegyezhető elő). Remegő kézzel nyúltunk tehát a pohár után.

Diszkrét, kifinomult illatú bor. Meggy, hordó, földes-avaros jegyek, édesgyökér, de finoman, úri módon adagolva. Elsőre érezni, hogy nagy bor lesz, de nincs még kész, minden kifinomultsága ellenére is kicsit zilált még az illat. A bor gerincét adó kékfrankos is érezhető orrban, a 20% erejéig szereplő cabernet franc is. És nemcsak orrban: a bor struktúrájára is a rendezetlenség a legjellemzőbb. Sok alkohol, sok sav, vaskos test mutatja majdani nagyságát, de még kócos az egész. Ugyanakkor érezhetően egri: nem a brutális tanninokkal fog hódítani, hanem a kifinomult, de határozott savszerkezettel, a harmóniával. Ehhez azonban még időre van szüksége. Szeptemberben fog csak nyilvánosan is piacra kerülni, vélhetően a mostaninál sokkal letisztultabb képpel.

Nem tudom azonban figyelmen kívül hagyni, hogy - számomra - nem hat a reveláció erejével. Szép bor, szép bor, kétségkívül még szebb lesz őszre, de valahogy nem érzem benne azt a többletet (mondjuk a 2003-as Merengőhöz képest), ami ekkora árugrást indokolna. Akik napközben is kóstolták, megemlítették, hogy az este folyamán használt pohár közel sem mutatta olyan szépnek a bort, mint a napközbeni, de ezt nem állt módomban lecsekkolni. Ugyanakkor jelen állapotában - ha választanom kellene - sokkal hamarabb fizetnék be akár három karton pinot-ra. A Merengőn meg még elmerengek egy darabig.