Kevés olyan pincészet van, aminek az indulása annyira bíztató lett volna, mint az erdőbényei Béres Szőlőbirtoké. 2003-as száraz furmintjukat sokan az egekig magasztalták, az én torkomon is jó pár palackkal lecsúszott belőle. Mire a bor kifáradt, addigra a pince fénye is kissé megkopott – az erős kezdést nem sikerült megismételni a következő évjáratokkal. Hárslevelű fronton, bevallom, nem tudtam mire képes a pincészet, így beterveztem egy trilógiát a fajtából. Azonban míg a hiperekben a 2004-es évjárat maradékát akciózzák, addig az In Vino Veritas borszaküzletben még a 2005-ös készletet apasztják, így 2006-os palack egyelőre nem került elém. A két régebbi évjáratot kóstolva átkoztam és áldottam a pince nevét - a körkép során igyekszem majd 2006-os tételt is beszerezni, és megnézni: merre is dől a libikóka.

Béres Tokaji Hárslevelű 2004

Nem ez a bor győzött meg arról, hogy én Béres hárslevelűkre költsem borozásra szánt pénzem. Lehet, hogy a Cora tárolta rosszul a bort, lehet, hogy egész egyszerűen elfogyott már az ereje neki - én már egy megfáradt itallal találkoztam. (Mellékszál ugyan, de. Nem értem, miért töltik átlátszó palackba a termelők a borukat, ha azt a szakszerűtlen tárolási körülményekkel terhelt hipermarketben kívánják forgalmazni.) A bor színe a szokásosnál mélyebb, aranysárgább volt, ami jelen esetben az enyhe oxidáltságnak volt köszönhető. Lustán, olajosan mozgott a pohárban. Illatában a reszelt alma uralkodott bontáskor, ezt kiszellőztetve szőlős, enyhén mézes, de alapvetően fülledt jegyek tűntek fel. A szájban az alkohol és a savak szerteszét tartottak: hol édeskés, hol savanyúcukros volt a vezető íz. Itt-ott traubis jegyek is megjelentek, aztán hamarost továbbálltak. Még iható, de már élvezet nem okoz a bor, két pontnál többet nem tud teljesíteni. 1000 forintos ára ellenére ez nem jó vétel.

Béres Tokaji Hárslevelű 2005

Ebbe a borba viszont beleszerettem. Ha a Béres hárslevelű értelmezése újabban így néz ki, akkor könnyen lehet, hogy egy igazi best buy-ra bukkantam (1100 forintért adták palackját). Úgy tűnik, hogy ezt a stílust csiszolja azóta is Bárdos Sarolta tovább, immár kizárólag a saját borászatukban. Ezt a tételt már sötét üvegbe töltötték; hogy ez mennyiben járult hozzá a frissesség megőrzéséhez, nem tudom. Mindenesetre tiszta, tükrös, és szalmasárga volt a kitöltött bor. A forgatás utáni lecsorgás itt is bíztató volt, illata pedig csábító. Ásványos-krétás alapra pakolt tavaszi virágcsokor rejtezett ugyanis benne. Melegedve érett őszibarack csatlakozott még ehhez a csendélethez. A korty kicsattanóan üde, lendületes. Nehéz megállj-t parancsolni a töltögető kéznek. Jellemzői ízjegyei a zöldalma, a birs és a citrom, utóbbiból egy kicsit többet csöpögtettek bele a kelleténél. Másnapra a fanyarabb ízeket felváltja a kissé még kemény őszibarack, de a citrom megmarad. A közepesen hosszú lecsengésre visszatérnek az ásványok is, enyhén sós ízzel búcsúzik a bor. Tehetséges, azaz öt pontos tétel.

A következő megállónál debrői hársakat fogok kóstolni, de Erdőbényére később még visszatérek.