A töredezettségmentesítés második szakaszában toszkán blue chipek és szórványos csalódások. Néhány nagynév beragad a rajtnál az árérték sprintben. Aztán akad olyan is, ahol az ár már nem számít: megdicsőült mosollyal lebegünk a súlytalanságban. És először borultunk le egy dugós bor előtt.

Casaloste Chianti Classico Riserva 1998
Fejcsóválva olvasom a sajtóban a tíz évesnél idősebb chiantik méltatását, saját gyakorlatunkban a 2001-esek is inkább fonnyadnak, mint virulnak. Ez is halványan – de nem reménytelenül - indított egy gruppentesztben, aztán a maradékot hazamentettem, és gyorsan egymásra hangolódtunk. Az illatában fekete olíva, faeper, bőr, balzsamecet és sült gesztenye – egzotikus és izgalmas. A savak már nem hasítanak, de teszik a dolgukat. Közepes test, bársonyos textúra, ízben fekete cseresznye, olíva és mandarin. A korty közepén van egy édes, gyümölcsös fennsík, a feleségem szerint olyan, mint egy krémmel töltött bonbon. Hosszú lecsengés faeperrel, keserű csokoládéval és szárító tanninnal. Másoknak ez valószínűleg csak 6 pont, de engem elvarázsolt.
(kb. 25 euro)

Fontodi Flaccianello 2001
Legendás szupertoszkán, amely lelkes és népes rajongói klubbal rendelkezik világszerte. Papíron szupertoszkán, valójában álruhás chianti riserva - vegytiszta sangiovese. A Wine Spectator valami eszement ponttal dobta meg (utánanéztem: 97), ez ritkán jó jel: erősen barrikolt, tanninos, édesbe hajló, farnehéz bort vetít előre. Hát ez egyáltalán nem ilyen volt. Kimondottan elegáns, hajlékony, sokszínű. Gyönyörűen fejlődött a pohárba, de nem annyira a kávés, cseresznyés, földes, szénás illat fogott meg, mint inkább a korty egyensúlya, textúrája, kifinomultsága. A végén szárít a tannin, de annyi baj legyen!
8 pont (kb. 50 euro)

Antinori Tignanello 2004
Ez itthoni beszerzés volt, és nagyon büszkék voltunk, hogy az utolsó palackok egyikét sikerült elcsípni (hogyan lett ez az igencsak borsos árú külföldi a mi patrióta piacunkon ilyen népszerű?). 2007-ben a WS Top 100 4. helyezettje 95 ponttal. Kóstolókörünk számára egyértelmű csalódás volt, nyomába sem ért a Flaccianellónak. Az illat szuperintenzív mézzel, narancsdzsemmel, cseresznyével, dohánnyal és karamellel. Ekkor még nyeregben éreztük magunkat, aztán a kortynál levetett a hátáról: elomló, sima, vízszerű, mintha a savakat letiltották volna. Gyümölcsös, de lapos, egysíkú, mintha más vidék szülte volna. A tannin valami egészen furcsa fáziskéséssel köszön be. Egy darabig nem fogunk újra verekedni érte.
7 pont 

Col d’Orcia Brunello di Montalcino Poggio al Vento 1995
Ez viszont egy csodálatos bor. A Poggio al Vento nem véletlenül szerepel az olasz imaginárius grand cruk között. Tizenhárom évesen is ereje teljében, és tökéletesen hozza mindazt, ami a fajtával és a borvidékkel kapcsolatban elvárható. Tiszta, érett, kerek és életteli. Mivel egy nagy kavalkád közepén kóstoltuk, a meditatív megközelítés ki volt zárva, így nem tudom, hogy csupán egyike a legnagyobb brunellóknak, vagy a legnagyobb saját gyakorlatomban. A biztonság kedvéért maradok a 9 pontnál. (A ’99-es 70 euro körül van Toszkánában, ez nyilván bőven 100 fölött, ha kapható egyáltalán.)

Montevertine 2001
Sokat méltatott kedvencem. 100% sangiovese. Viszonylag sötét szín. Intenzív, ragyogó illat: cseresznye, görögdinnye, fenyőtű, fekete olíva és eper. Kóstolva kerek és harmonikus. Nem harsog az ember képébe, de akinek van receptora a tisztaságra, annak különleges élmény. Erős 7 pont (25 euro)

Antinori Pian delle Vigne Brunello di Montalcino 2001
A nagyvilágnak szánt, nagyszériás brunello. (Csak összehasonlításképpen, az általam hőn szeretett Lambardiból 12.000, a Pian dell’Orinóból 10.000 palack készül évente, ebből 155.000.) A 2000-es teljesen középszerű volt, ez sokkal szebb. Szokatlanul telt, meleg illat. Lekváros, szilvás, meggyes, cseresznyés, és mindvégig határozottan alkoholos. Szépen strukturált, de az édesség és a lecsiszolt savak miatt nem a zsánerem.
7 pont

Col d’Orcia Brunello di Montalcino 1999
A Col d’Orcia kínálja az egyik legolcsóbb eszközt a brunellóba szédüléshez. Toszkánában alig több mint 20 euro, és még ez a klasszikus évjáratból származó, immár 9 éves bor is csupán 30-35. Az illat tiszta és intenzív jellegzetes brunello-jegyekkel: faeper, avar, cseresznye, fekete tea és fekete olíva. A kortyban cseresznye és faeper. Élő, tiszta, friss, itatja magát. Jó közepes test. Érett, markáns tannin, kissé húz, de nem szárít. Nagyon hosszú lecsengés fekete olívával és cseresznyével. Felnőtteknek való ital, ami rápirít a kulisszahasogató, különleges effektusokban tobzódó izomborokra.
8 pont és best buy

Il Marroneto Brunello di Montalcino 2000
Egy feltörekvő és egyre felkapottabb pincészet kapitulációja nyár tábornokkal szemben. Lekváros,  súlyos, tapadós bor. Balzsamecet ezerrel, vagy egyszerűen csak elszaladt illó. A kortyban édesség. Szárító tannin. Jól behűtve azért nem volt rossz.
5 pont

La Brancaia Il Blu 2004
A szupertoszkánság legmélyebb bugyrában fetrengő, palackozott kárhozat. 50% sangioveséből 45% merlot-ból és 5% cabernet sauvignonból kotyvasztotta Carlo „Belzebub” Ferrini, és 20 hónapra barrikba zárta. A Wine Advocate-ben 94, a Wine Spectatorben 96 pont, és Suckling a következő költői túlzással indítja a kóstolási jegyzetét: „The aromas leave me speechless…”  Tényleg bele lehet feledkezni. Gyönyörű bor, ha pusztán a díszítő jegyeket nézzük. Gyümölcsök, virágok és édes dohány az illatban, kóstolva is felhőtlen hedonizmus, ám a szerkezet lehetne sűrűbb szövésű. Persze nem harapdálnám éjjelente a párnát zokogva, ha figyelne belőle egy karton a kamrában. Az ellenség megismerésére vágyó terroiristáknak eszményi tananyag.
7-8 pont (40-50 euro)

Fontodi Flaccianello 2004
A 2001-esről már szó esett fent. A Wine Advocate-ben 96, a Wine Spectatorben 95 pont. 100% sangiovese 100% új fában. Az amerikai tudósok szerint még legalább 5 évet kellene érlelni, hogy csúcsközelben kóstolhassuk. Nagy bor. Az Il Blut talán el lehet intézni azzal, hogy olcsó szépség, ezt nem. Viszont kevésbé szép. Akit a sangiovese-légy még nem csípett meg, az könnyebben boldogul a Bluval. A Flaccianello feszesebb, tekintélyesebb és titokzatosabb. Az ember ösztönösen érzi, hogy ez az igazi, akkor is, ha jóval hátrébb tart a virágba borulást illetően, mint a Blu. Főleg a tanninokra fér még rá egy kis csiszolódás.
8 pont (45-55 euro)

Ciacci Piccolomini d’Aragona Brunello di Montalcino Vigna di Pianrosso 2001
Már a név kiejtése is érzéki öröm (főleg ha fejből megy!). A Robert Parker honlapján vendégszereplő Executive Wine Seminars Brunello 2001 tesztjének győztese. Közepes méretű (45.000 palack brunello/év), rendkívül jól futtatott, trendérzékeny birtok. Átláthatatlan, mély szín, barnuló karimával. Az illat vonzó, ám kissé lomha: eper, balzsamecet, málna vaníliás-dohányos tölgyágyon. Kóstolva viszonylag lágy, selymes, az alkohol kikönyököl. A lecsengés erősen karamellás, kerek tanninokkal, viszont brunellóhoz méltatlanul rövid. A kóstolók borász frakciója szerint ez a bor már leszálláshoz készül. (A sajtóvisszhangot figyelembe véve nem kizárt, hogy mi fogtunk ki koravén palackot.) Könnyű megszeretni mint bort, de brunellóként csalódás.
7 pont (35-40 euro)

Conti Costanti Brunello di Montalcino Riserva 2001
A nyaralásunk megkoronázásának szántuk. A Wine Advocate 95 ponttal honorálta, és a modern és a hagyományos stílust finoman ötvöző, rendkívüli eleganciával és szépséggel rendelkező borként írja le. A 2001-es évjárat nagyságának egyik letéteményese. A mi palackunk dugós volt. Én vittem volna vissza a kereskedőhöz, de az asztaltársaság meggyőzött, hogy jó lesz így is. És tényleg jó lett. Az illattól elestünk, de szájban egészen rendkívüli élmény volt. Azt hiszem, hogy soha nem ittam még ennyire harmonikus, sokrétegű vörösbort. Az utolsó cseppig elfogyott, és egy életre megjegyeztük a nevet. Máig nem tudom, hogy optikai csalódás áldozatai voltunk-e, vagy ez a bor félholtan is képes ekkorát domborítani. Mindenesetre a társaságból többen is vásároltak belőle, és szeptemberre bejelentkeztem egy látogatásra a birtokon. (50-80 euro)