Tompulok megállíthatatlanul. Egyre többet kukacoskodok, lamentálok, kármentőzök, ha kékfrankos kerül a poharamba, pedig istenuccse övék a szívem csücske. Két év lelkiismeretes fajtafaggatás után vagy én lettem überfinnyás (abcúg osztrákok! bloody Buttler!), vagy az inputban várt minőségi ugrás maradt el, de ritkán adódik alkalom lelkendezni. Pedig választásaimban szánalmasan konzervatív vagyok, új névnek alig van esélye, hogy megmaratonozzam. Most is csak a javából válogatok, néhány pályatárs nyomtalanul elszállt. (A soron következő etapban azonban borul minden: egy szekszárdi terroirkalóz (és életörömgenerátor) ajándékcsomagja visszarángat a napfénybe.)

Ikon Kékfrankos 2007

Korrekt. Árban is az. Egyszerűbb, mint Szabolcska Mihály. Mesterkéletlenebb, mint Kozsó. Kékfrankos anatómia órára nem ezt ajánlanám, de aki olcsón akar mulatni, az rosszabbul is választhat. Hogy rögtön megcáfoljam magamat: Dúzsi Tamás népiesebb alapfrankosa még olcsóbb, sőt most még Vesztergombiéké is.
3-4 pont a felhasználási céltól függően

Strekov 1075 Frankovka Modra Classic 2006

Az etyeki fesztiválon az egyik kedvencem volt. A sima is tetszett, és a méregdrága Terroir Vörös is, de pénzt végül ezért adtam. Nem keveset.
Olyan, amilyennek én a kékfrankost képzelem. Szép, áttetsző rubin szín, viszonylag fürgén mozog a pohárban és ontja magából a borsos, kapros, cseresznyés illatot. Kóstolva elsősorban az eleven savak, a tisztaság és a sima textúra tűnik föl. Nem igazán komplex, viszont remekül csúszik. A lecsengésben vanília, málnacukor, pirítós kenyér. Szolid, érett tanninok. Hibátlanul, jó ízléssel elkészített bor, ami aztán valahogy mégsem képes a Lajtán túli kékfrankos árnyékát átugrani. A kritikám nem Melecsky Tibornak és Sütö Zsoltnak szól - hiszen ez a bor a hazai átlag felett teljesít -, de szerintem egy mezei borkedvelőt ezzel a palackkal nem lehetne meggyőzni arról, hogy másodszor is leszurkoljon háromezer forintot. Én elfogult vagyok a kékfrankos iránt, ráadásul ezt a stílust szeretem, de az ár/élvezet arány fejsúlyos.
6 pont

Szemes József Villányi Kékfrankos 2007

Biztosan bennem van a hiba - mert úgy vagyok vele, mint a sült galambbal - de csak nem akar a számba repülni egy olyan villányi alapbor, amiben a tolóerőt a minőségi gyümölcs szolgáltatja szolóban. Ez a bor sem olyan, pedig a tavalyi fölött még majdnem ujjongtam. Az illat igazán vonzó és intenzív, ám a vanília meg a puncs jelenlegi tudásunk szerint nem a bogyókból fakad. Kóstolva a forró nyár leplezetlenül jelentkezik, vagyis szuperérett, telt, gyümölcsös, sőt hál’istennek enyhén fűszeres is, de a kékfrankos virgonc savait hiába keresnénk. A textúra enyhén érdes, amit én kicsiben sem szeretek. A lecsengésben a szabvány cseresznye mellett némi málna és kesernye, bónuszként egy talán ibolyára emlékeztető árnyalat. Kissé cammogós-nyammogós stílus, de azon belül a jobbak közé tartozik. És árban van.
5 pont

Vesztergombi József Remetebor Kékfrankos 2006 (válogatás)

Vesztergombi Józseftől egyre szebb borokat kóstolok, de essünk túl a fájó kivételen: kevés olyan cudar bort szűrtem át magamon mostanában, mint a 2005-ös Remete Cuvée. A hatos frankos viszont a kadarkák után ismét telitalálat. Az első nap meglehetősen zárt volt, másnaptól viszont hódított. Kerek és finom bor, amiben a kékfrankos erényeit és a szekszárdi borok jellemzőit egyaránt felismerni vélem. Az illat sokrétű és izgalmas: kökény, feketebogyós gyümölcsök, túlérett cseresznye, fűszerpaprika, menta és dohány. Kóstolva lendületes és kiegyensúlyozott. Rosszabb pillanataiban a tűréshatáron belüli fanyarsághoz tűréshatáron belüli zöldesség társult. Máskor ezt észre sem vettem, olajozottan gurultak lefelé a kortyok. Tiszta és komoly bor. Ideje lenne végre utánajárnom, hogy milyen borászati gyakorlatból táplálkozik ez a tiszteletet parancsolóan egyenes stílus. Ezerhét körül van.
6 pont

Ráspi Kékfrankos 2006

Az idők folyamán annyit dicsértem a Ráspi-borokat, hogy magam is megijedtem. Lehet, hogy túlértékelem a sósságot és elnézőbb vagyok az alkalmankénti savanyúsággal szemben, mint kellene? Amit máshol hibaként könyvelek el, azt itt főúri eleganciával besöpröm a terroir szőnyege alá? Ez a bor tehát a lehető legrosszabbkor érkezett, ugrásra készen lestem minden apró megingását. És bár nem hibátlan, kétezer forint alatt egyértelműen komplexebb, izgalmasabb, mint pályatársai, és összetéveszthetetlenül kékfrankos. (Lol, a múltkor egy vakon elém tett borról megállapítottam, hogy sós-savanykás (vaníliával, citromos nápolyival és vérnaranccsal), azaz alighanem Ráspi – so-6002 naylyV haryS tlov.) 
Kakaós, földes, sós, dohányos, cseresznyés aromák. Komplex, izgalmas, megnyerő összbenyomás. Kóstolva jó közepes test, sokrétű, eleven bor. Az érettséghez jelentős sav társul. Még fiatal, de minden megvan benne a szép középkorhoz.
6 pont