Évjárathatás. Furcsa, már-már pejoratív szó. Egyes pincészetek igyekeznek a fogyasztói igények előtt meghajolva kiküszöbölni a borkészítés során. Máskor olyan érzése van az embernek, hogy a gyengébb borokat előszeretettel bújtatják e fogalom mögé (lásd még: nehéz évjárat nagy borai). Vannak, akik igyekeznek megküzdeni a természet diktálta nehézségekkel, s hol sikerül felülkerekedni rajtuk, hol pedig nem: ilyenkor akár teljes tételek végezhetik folyóborként pályafutásukat. Az Orsolya pincében igyekeznek folyamatosan tanulni, közben pedig évjáratról évjáratra elkészíteni azt a bort, ami rájuk, és az adott évre a leginkább jellemző. Elmondásuk szerint 20 évet adnak maguknak, hogy kiismerjék a dűlőiket. Eredeti elképzelésem az volt, hogy évjárat-párokat kóstolok össze, aztán persze más is került a poharamba.

Müller-Thurgau 2006

Elsőként egy utolsó évjáratos bort bontottam: a Szél-hegy immár nem Zoliéknak terem. A fajtáról érdemes tudni, hogy Hermann Müller nemesítette 1882-ben, Thurgau kantonban, Svájcban. Sokáig Németország vezető fajtája volt, de egy hideg tél után kiderült, hogy a rajnai ellenállóbb nála – holott a nemesítés egyik célja pont a fagytűrő-képesség növelése volt. Így megmaradt az olcsó tömegborok (liebfraumilch) összetevőjének. Nálunk rizlingszilváni néven terjedt el, s közel 8000 hektáron terem – idéntől már hivatalosan is Müller Thurgau néven kerülhet azonban csak palackba a belőle szűrt bor. Sokáig nem tudták eldönteni, hogy milyen fajtákat keresztezett Müller, most a vita eldőlni látszik: a DNS vizsgálatok szerint rizlinget és Madeleine Royale-t.
A szakirodalom alapján harsány illatokkal kellett volna találkoznom, de az nyilván nem számolt a hozamkorlátozással és a hordós érleléssel. Engem ugyanis finoman visszafogott körtés-virágos illatok fogadtak. A fürge mozgás a pohárban előrevetítette, hogy a könnyedséget nem kell nélkülöznöm azért. A korty lendületes, kicsit krémes, üdítő. A körte visszaköszön itt is, a hordó pedig szépen figyel a háttérből. A vége már-már olaszrizlingesen kesernyés. Nagy megfejteni való nincs benne: inni kell, inni lehet. Gyorsan lecsúszik belőle egy üveg – az ilyen bor nálam öt pont.

Hermány Leányka 2006

A 2006-os leányka-trilógiából nekem ez tetszett a legkevésbé. A Tag-dűlő férfias, tüzes bort adott; azt azért szerettem. A Sík-hegy behízelgő, kis maradékcukrával együtt is lendületes, kerek tételt tett le az asztalra; azt meg azért szerettem. A Hermányt viszont ziláltnak, kócosnak, és 13-as alkoholja ellenére túl hevesnek találtam egy éve. Kíváncsi voltam, összeállt-e. Nos, egy kicsit igen, de nem eléggé. Még mindig azt érzem, tompák a savak benne. Noha az illata, az gyönyörű: tea, narancshéj, körte, ananász kavarog. A korty vége viszont kicsit megkaparja a torkom, az alkohol külön úton jár. Tartogatni ezek szerint nem érdemes ezt a tételt – aztán persze ki tudja? Mindenesetre szigorúbb leszek, mint palack, és csak négyesre értékelem ezt most.

Hermány Leányka 2007

Amiket viszont palack vár, azaz a 2007-es leánykák, azok nem fognak eljönni. Ugyanis a tagi dűlőt is lecserélték Orsiék, a sík-hegyi leányka pedig nem került palackba, így ebből az évből csak a Hermány lett letöltve. És tessék: az évjárathatás ennél a bornál igen pozitív. Amit 2006 nem tudott megmutatni, azt 2007 bepótolja. Persze lehet, hogy csak a borászok lettek tapasztaltabbak, és kezdik kiismerni a dűlőt. Az illat sokkal diszkrétebb, kifinomultabb. Trópusi jegyek és virágok vegyülnek benne, majd megjelenik a direkt szőlőillat is. A korty sima, kerek. Még nem teljes a harmónia, de a struktúra szép, minden adott hozzá, hogy a palackban összeálljanak a komponensek egy képpé. Finom hordó, vibráló savak, test, tüzesség. De már most is megér kerek hat pontot nekem.

Zweigelt Hordóválogatás 2005

2005-ben a zweigelt szemek egy része betöppedt, hovatovább a botritisz is megjelent a fürtökön. Emiatt sűrű, koncentrált bor született, aminek egy részét másfél évig érlelték Orsolyáék másodtöltésű hordóban. Bontás után két dolog szúrt szemet, illetve orrot. Az egyik a szép mélyvörös szín, a másik az enyhe acetonos illat. Előbbi megmaradt, utóbbi pár óra alatt szépen kiszellőzött. Érdekes, hogy a pince vörösborainál közvetlenül bontás után ez a kicsit szúrós mellékzönge gyakran előjön; hogy ezt a talaj, a pince, vagy a fajta adja-e: nem tudom. Az illat a közjáték után piros gyümölcsösös lesz, a magas alkoholt pedig egy narancslikőrös vonal képviseli. Zöldfűszerek bukkannak még fel benne. A korty érdekes kettősséget mutat: a közepén az édesebb, meggylekváros, gyümölcsös; a végén a hűvös, citrusos jegyek dominálnak. Nagyon eleven az összkép: a savak szépen tartják magukat. Elegáns és tartalmas bor, ami a hat-hét pont határán táncol.

Zweigelt 2006

Bár 2006 melegebb, és általában jobb évjárat, mint az azelőtti, mégis úgy tűnik, hogy a Kutyahegyen a zweigeltnek 2005 jobban feküdt. Ebbe a borba nem került töppedt szem, s akkora komplexitás sem, mint idősebb társába. Az enyhe lakkosság itt is megjelenik, aztán a levegőztetéssel távozik is hamarost. Illata fajtajelleges; meggy és bors van benne bőven. A teste karcsúbb, így a savérzet relatíve magasabb, ebben a tételben még kicsit külön futnak a savak és alkohol. De már most is szép struktúrája van: a kisebb test nem vékonyat jelent. Idővel úgy gondolom össze fog szépen rázódni, de nem lesz akkora bor, mint a 2005-ös – bár jósolni nem szeretek. Viszont jobban iható, vacsora mellé könnyebben társítható már most is – a hordók közt alvó medve pedig zseniális a címkén. Jelen állapotában öt pontot adok a borra.

Tehéntánc 2006

Kékfrankos, cabernet franc és merlot alkotja ezt a bort, melynek címkéjén egy tehén ropja bikavér-forraló táncát. Először jelenik meg ez a házasítás a pincénél, az eddigi, döntően cabernet franc-ra épülő Százrejtekűt egészíti ki. A bontás utáni enyhe fülledtségtől, lakkosságtól nem estem kétségbe, szellőztettem. Megérte várni, mert egy összetett, izgalmas illat várt rám. Meggy-dominancia van, mellette édes fűszerek, kardamom, kis ánizs. A korty lendületes, a savak a 14-es alkoholt könnyedén kordában tartják, néha talán túl szigorúan bánnak is vele. Nem robosztus bor, jól csúszik. Tehetséges öt pont a jutalma.

Syrah 2006

Végezetül egy újabb debütáló tétel a pincétől. Már a tavalyi látogatáskor is lenyűgözött ez az egri syrah, végre palackból is megkóstoltam. Jelenleg, szerintem, ez a leg bor Orsiéknál. A legmélyebb színű. (Mély bordó.) A legizgalmasabb illatú. Bontás után enyhe animalitás. Földes, gombás jegyek, majd egyre erőteljesebb frissen főzött szilvalekvár-illat. Bors és édesnemes fűszerpaprika. A legkomplexebb. Érdekes módon a 14,5-es alkohol ellenére hűvösnek mondanám. Ízében a bogyósgyümölcsöket egy finom citrusos íz kíséri. Tanninjai érettek, puhák. A bors visszaköszön a hosszú lecsengésben. Kevés jó hazai syrah-t kóstoltam (Weninger nekem kimaradt eddig), de ez köztük van. Erős hét pont.

A borokat a pincénél vettem, legnagyobb eséllyel beszerezni a Gold bisztróban, vagy Nyíregyházán, a Bethula vináriumban lehet őket. Már amelyiket.