Megszállottan keresem a jó kadarkát. Ami egyfelől fűszeres, másfelől itatja magát. Ami izgalmas és zamatos is egyben. Ha végignézem az itteni írásokat, mások is sokat keresgélnek, s bizony csak keveset találunk. Nekem a legnagyobb élményt eddig egy Gróf Buttler kadarka adta, mindezt sajnos igen magas áron. Most viszont Ostoroson ennek feléért megtaláltam azt, amire mindig is vágytam.

A tavaszi Orsolya-pincelátogatás után már azt gondoltam, hogy ez az én borom lesz; akkor ezt jósoltam: „a 2006-os nagyot szólt. Ez szerintem nagyobbat fog”. A Görbesoros-dűlőből származó alapanyag két 225 literes, harmadtöltésű hordóban, és egy, Tarnóczi Zoltán nagyapjától örökölt 132 literes, 1938-ban készült hordóban érlelődött. A 760 palackot Orsolyáék szűretlenül töltötték le. Tudomásom szerint nem könnyű, de nem is reménytelen hozzájutni. A debreceni Eszencia borszaküzletben 3120 forintos áron kapható, de a Gold Centerben is megvehető. Én még tavasszal a pincében jegyeztem elő pár palackkal. Amiből egyet a hétvégén ki is bontottunk.

Az Orsolya borokhoz szervesen hozzátartoznak azok címkéi. Eddig Ferencz Réka rajzai díszítették a palackokat, ennek viszont Tarnóczi Kincső első osztályos tanuló tervezte a címkéjét. Immár elmondható tehát, hogy Zoliék igazi családi borászattá váltak.

A pohárban piros színű bor fogad; ez nem is vörösbor – állítják többen is. Tipikusan silleres ez a szín, de nekem ennél vastagabb kadarka nem feltétlenül kell. Pláne ha ilyen komplex, izgalmas illat csapja meg az orrom, mint most. Málna, hecsedli, kis virág, édes fűszerek, kis bors – szétszálazhatatlan. Miként a korty is az. Cseresznyés, málnás, fűszeres ízvilág, vibráló savak, selymes textúra. A teste közepes, a lecsengése hosszú. Főleg ekkor jelennek meg benne a markánsabb fűszerek, érettebb gyümölcsök. Ez egy nagyon jó kadarka: izgalmas, fűszeres, itatja magát. Külön méltányoltam a 12,5-es alkoholt, az eleganciához és az egyensúlyhoz több nem is hiányzott. Nálam ez vaskos 8 pont, kíváncsi lennék, mit szólnának hozzá nemzetközi ítészek?

Mivel érzek magamban némi elfogultságot Orsiék irányába, ezért az idei síelésre kizárólag olyan borokat vittem, amikért én rajongok, és amiket számomra szimpatikus borászok készítettek. Kíváncsi voltam, hogy a teljesen elfogulatlan közönségnek is akkora örömet okoznak-e ezek a tételek, mint nekem. Nos, ennek a kadarkának az utolsó kortyaiért ádáz csatát vívtunk.