Barátságom Losonci Bálinttal pofátlan ifjúságom váratlan ajándéka. Bloggerkamaszként leütöttem néhány magas labdát, amit ő a Borbarát online-felelőseként dobott föl, de nem sértődött meg, önkritikát gyakorolt, és ezzel a lovagias gesztussal örökre meghódított magának. A Borbarátnál egészen a felelős kiadóságig vitte, de számomra ennél fontosabb, hogy az ő nevéhez fűzödik a legértőbb kékfrankos teszt ever (Borbarát 2005 ősz). Aztán ahogy gyöngyöspatai zsebbirtoka egyre többet kívánt, visszavonult a borírástól. Az első, nálunk is visszhangot kiváltó bora a 2004-es Úrráteszi Olaszrizling volt. Én kóstoltam olyan évjáratot olyan formában, amely igazolta az elismerést, és kóstoltam olyan évjáratot olyan formában, ami után csak zavartan hümmögtem. De ismerve Losonci Bálint borászati filozófiáját és elszántságát, biztos voltam benne, hogy amennyiben a patai terroir nem reménytelen, a nagy borok nem késhetnek soká.
Az alább recenzált kékfrankosok kereskedelmi sorsa még bizonytalan. A Nyitnikék a Zwack felé tart. A Gereg a kezmuvesborok.hu-ba. Az Úrráteszi keresi becsületes megtalálóját.
Úrráteszi Kékfrankos 2007
A Tőkéstársak kóstoló valószínűtlen sztárja. Valószínűtlen, mert lassan nyíló, pasztellszínekkel operáló, minden túlzástól mentes bor. Én egészen beleszerettem, de tisztában vagyok vele, hogy ez sokkal inkább Twiggy, mint Dolly Parton. Talán még néhány nap a tőkén hozzáadhatott volna egy kis kerekséget, melegséget, volument anélkül, hogy fölborítja a kifinomultságát, az arányait. És akkor kultbor helyett vitán felüli remekmű. Ám így is a Kékfrankosmaraton egyik mérföldköve.
Valószínűleg a leghalványabb árnyalatú vörösbor, amihez valaha szerencsém volt. Hibátlanul tükrös. Az illat eleinte zárt, virágos-vegetális-minerális összhatással. Ahogy nyílik és melegszik, szamócába fordul, ami szerintem az egyik legszebb illat, amivel a természetben találkozhatunk: színjátszó, törékeny, megunhatatlan. Kóstolva alig közepes test, karcsú, de nem sovány. Rendkívül kifinomult, könnyed, éteri (amikor először kóstoltam, kiszaladt a tollamon, hogy „nem volt, aki a prést meghúzza?”). Semmi nem lóg ki. Ízében szamóca. Leheletfinom tannin. Szokatlan módon a korty és a lecsengés intenzívebb, mint az illat. Ugyanakkor egy nagyon szűk hőmérsékleti tartományt leszámítva mindig bújkál benne egy kis zöldesség. Engem bőven kárpótol az erényeivel, de valahogy nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a populáris csöcsös-faros vonaltól való félelem hozta előrébb a szüretet, és fosztott meg bennünket a tökéletes kékfrankostól. Még így is olyan, mint egy nagyítólencse: azonnal kimutatja más borok hibáit. Közelebb a 7 ponthoz, mint a hathoz. (420 palack)
Gereg Kékfrankos 2007
Ez a gazda kedvence. Más terület, más tőkék, de ugyanaz a művelés és feldolgozás, és nagyon hasonló stílus. Egy fokkal melegebb karakterű, nagyvonalúbb. Ugyanakkor egy fokkal szokványosabb is. Félreértés ne essék, aki ezzel kezdi, egy pillanatra sem fogja azt gondolni, hogy ivott már hasonló kékfrankost. Alig közepesen telt, rubinvörös szín, lilás széllel. Tükrös. Az illat alapvetően cseresznye & co. határozott virágos felhanggal. Ha jobban beleássuk magunkat itt is felbukkan egy zöldes, vegetális árnyalat. Csakhogy ez olyan, mintha egy tavaszi kertben járnánk - a kontrollként bontott „átlagos” kékfrankosok viszont olyanok voltak, mintha az Air Wick mintatermébe tévedtünk volna. Kóstolva testesebb, gazdagabb, érdesebb textúrájú, mint az Úrráteszi. Itt az alkohol és a tannin is belép a játékba, persze a Losonci-borokra jellemző tapintattal. Tökéletes savak. A korty még nem teljesen kerek, vannak kisebb kiszögellések. Hosszú, tiszta, zamatos lecsengés érintésnyi tanninos rásegítéssel. Borbarát-lingóban: ígéretes, remek. Úgy sejtem, hogy egy év múlva eléri a 7 pontot, és vastagbetűs tananyag a kékfrankos-szakosok számára.
Nyitnikék 2007
Akinek sikerült fölpiszkálni a kíváncsiságát a Losonci-kékfrankosok iránt, az először ezzel a borral tegyen próbát. Talán nem éri el az előbbiek kifinomultságát, viszont vérbőbb, élvezetesebb, érthetőbb. Magyar frankos és kékfrankos házasítás. A dűlőszelektált kékfrankosoknál markánsabb, fűszeresebb, testesebb, és az alkohol kellemesen gömbölyít rajta. Az illatban szilva, ibolya, köménymag, csipetnyi pipadohány. Tökéletes szerkezet, élénk és kerek savak, finom, puha tannin. A korty és a lecsengés nem egy kalandtúra, de a cseresznye, a szilva és a háttérben felsejlő konyakmeggy mindig nyerő kombináció. Az alkohol kissé melegít a végén, viszont a kortynak jóleső teltséget kölcsönöz. 7 pont, mert nem csak a girlök akarják a funt.
(1050 palack)
PS: A 4 napig elhúzódó kóstolás során a borok egy pillanatra sem inogtak meg, sőt az utolsó kortyok is a második naptól mutatott csúcsformával búcsúztak. Etalonként két elismert kékfrankost bontottam melléjük, de egy idő után azokba csak beleszagoltam, inni már nem volt kedvem belőlük. Mother Nature rulez.
Utolsó kommentek