Az első részhez mellékelt használati utasítást és okoskodást nem másolom ide, aki lemaradt, lapozzon vissza. A mai eresztésben a Heimann Családi Birtok történetének talán legszebb bora, egy presteineriánus szuper best buy Weninger és egy igazi magyar legenda, Kaló Imre 2000-es Merlot-ja szerepel. Az egyik már nem lesz szebb, a másik még ereje teljében, a harmadik kortalan. 

Heimann Stílusgyakorlat 2003

A hajdani playmate a kedvezményes nyugdíjkorhatár küszöbére ért. Gerince fiatalon sem volt éppen acélos, az összbenyomás viszont még most is elbűvölő. Mondjuk egy keményvonalas terroirista azonnal a szívéhez (vagy flagellójához) kapna. Barna karima, gránát mag. A nyitány elég közönséges - kóla és kakaó -, aztán félórával később fölépíti magát, és egy napfényes erdei tisztást vetít elénk: szamóca, virágok, szeder, csipetnyi avar. Kóstolva édes és lágy, de nem nehézkes. Dinamikát ne várjunk tőle, de még így is inkább enervált patak, mint beállt holtág. A befejezés gazdagon gyümölcsös, édesbe hajló, jó tanninokkal, és egyáltalán nem száradt ki. A 2003-as Stílusgyakorlat 4 rész syrah-ból és 1 rész merlot-ból készült, csodálkozom, hogy Heimannék ehhez a recepthez soha nem tértek vissza. 7 pont

Weninger Frettner 2003

Szívesen mondanék konkrét neveket a "végy egy megfizethető bort, és érleld, míg naggyá nem lesz" recepthez, de vagy borismereteim hiányosak, vagy a borokból hiányzik a következetesség, így korábbi tippjeim sorra dőlnek be. Mindenesetre az első olyan bor, amelynél rácsodálkoztam az idő szépítő - és árfüggetlenítő - hatására, az a 2001-es Frettner (és a 2001-es Szeremley Szemelt Rizling) volt. Lehet, hogy wishful thinking is játszott, de a 2003-as Frettnernél már kezdettől érezni véltem, hogy benne van az óriásölés ígérete. Hatévesen az utolsó palackom a bontást követő harmadik napon egyértelműen szebb és izgalmasabb volt, mint a vele párhuzamosan futó 2000-es Solus.
Az illat rendkívül gazdag, összetett, és inkább titokzatos, mint azonnal megnyerő: fekete szeder, medvecukor, szilvalekvár, cseresznye és gomba. Kóstolva eleven, arányos bor, ugyanakkor van benne egy mélyebb, tekintélyt sugalló áramlat. A korty második felétől kirobbanóan gyümölcsös. Érett, hangsúlyos tannin, ami egyáltalán nem szárít. A lecsengés hosszú, erdei gyümölcsös, avaros hangulattal. 8 pont, és még több évre elegendő üzemanyag lehet benne.

Kaló Merlot 2000

Isabelle Legeron állítólag padlót fogott ettől a bortól. Persze, mint a Kaló-borok általában, kereskedelmi forgalomba ez sem kerül. Az egyszeri csodának járó áhítattal közelítettünk hozzá, ami vagy katapultálja a bort (és kóstolóját), vagy földre rántja. Ezúttal kérdés sem lehetett, hogy melyik irányba indul el. Ámulatba ejtően tiszta illat, csupa virág, friss és elegáns. Miután az ámulatból magamhoz tértem, és a bor is szellőzött: ribizli, eper és kapor. (A kapor nálam a St. Andreák védjegye, és nem tapsikolok örömömben, amikor fölbukkan.) Kóstolva hibátlan szerkezet, töretlen ív, sehol nem horpad be. Mintha súlytalanul lebegnénk, az aromákhoz nem társul gravitáció. Alkohol, tannin, súly nem béklyózza. Érett, édes tannin, hosszú lecsengés. Igazi unplugged bor. Ha kérdőre vonnának, hogy miért nem tíz pont, akkor az idővel hangsúlyossá váló kaporra és egy kis izgalomhiányra hivatkoznék. 8 pont