2010 első estéjén és második délelőttjén a két legolcsóbb Szepsy furmintot hasonlítottuk össze nemzetközi kitekintéssel. Ha vannak a magyar borvilágnak sorsdöntő borai, akkor ezek azok. Mert Tokaj sikere alapvető a magyar bor szempontjából, Szepsy sikere alapvető Tokaj szempontjából, a száraz tokajiak sikere alapvető Szepsy szempontjából (na jó, lehet hogy nem ennyire ráncmentes a lánc). Nukleáris borkörünk alapállását tekintve Szepsy-hívőnek mondható, viszont nem mentes a furmint-szkepticizmustól.
A 2007-es „birtokfurmint” valamilyen okból kifolyólag csak egy évvel a Nyúlászó után került piacra, és a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető olcsónak. 
A 2006-os előd kitűnő bor volt, számomra máig etalon. A Nyúlászó pedig egyenesen az általunk ismert legszebb száraz furmint (l. barnatasakozás és MA-szavazás). A két kóstolás kétséget sem hagyott afelől, hogy a Nyúlászó remekmű, a birtokfurmint ellenben „csak” egy jó bor. A dűlőtlen furmint nem tudott megbirkózni a rá mért fával: minden ízében áthatja a pörkölt mogyoró, gyümölcsöt alig kínál és a kurta-furcsa lecsengés szárít. Az illat meghatározó eleme a pörkölt mogyoró és a kovakő, gyümölcs csak nyomokban, leginkább talán őszibarack. Kóstolva sima felszínű, érett és diszkrét savakkal, kellően élénk korttyal. Viszont meglehetősen egysíkú, nem sok kalandot kínál. A vége szárít, kissé kesernyés, és méltatlanul rövid. Ha nem találkoztunk volna már hasonló profilú Szepsy-furminttal, lopakodó dugósságra is gyanakodhatnánk (kontrollpalack híján persze minden magyarázat játszik, de tény, hogy ázott kartonpapírt, dohosságot nem éreztünk). Summa summarum: önmagában kóstolva nyilván kedvezőbb képet mutatna, de kétlem, hogy bárkit el tudna varázsolni. 6 pont. A Nyúlászó gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint amikor először kóstoltuk. Az illatban nagy svunggal jön a rettegett konzervkukorica, de szerencsére nem jut tovább. Kóstolva tökéletesen gömbölyű; test, koncentráció, savak eszményi arányban. Élénk, játékos, elegáns és finom. Még nem kóstoltam száraz furmintot, ami a nyomába érhetne. 8 pont legalább. Adja az ég, hogy ne zuhanjon össze, ne száradjon ki!
A következő páros Pierre Frick két elzászi grand cru rizlingje volt. Igazi csodabogarak: olcsónak tűnő, zöld üveg, divatjamúlt, de még nem patinás címke, és a kapszula alatt koronazár. 
Biztosan nem a spórolás szándékával választották ezeket a megoldásokat, mert egyrészt mélyen tudatos borászokról, másrészt közel hatezer forintos borokról van szó. (Ha jól tudom, akkor a TCA-para vezetett a koronazárhoz.) Frickék igazi biodinamikus pionírok, ők már 1970-ben organikusan művelték a szőlőt, és 1981 óta biodinamizálnak. Nálam a BD jó ajánlólevél, azzal együtt is, hogy a filozófiát emészthetetlennek találom. Hát, most kaptam a képembe egy adag BD 500-as preparátumot. A 2005-ös Steinert és Vorbourg új Mariana-árkot vájt a bortérképemre. Kiköpött szénsavmentes cider mind a kettő. A biodinamikus borok iránti megelőlegezett tiszteletünket seperc alatt fölélték, aztán jött a fintorgás, a kármentőzés, majd az anyázás, végül az alapos poháröblítés és szájgyógyítás. Összegyűjtöttem néhány próbálkozást az élmény leírására: almabor, vasas kútvíz, megbarnult alma, cefre, ammónia, tisztítószer, almalé, maró savak. Félretéve azt az egyébként érvekkel le nem győzhető zsigeri reakciót, hogy nincs kedvem inni belőle, a viszolygás résein át úgy tűnt, hogy részlegesen oxidált, magas savú, félszárazhoz közelítő, sima felszínű, viszonylag koncentrált borok. Értékelésként végül 2 pontban állapodtunk meg, mert nem tudtuk kizárni, hogy nyáron, jól behűtve almafröccsnek elmennének. Másnap viszont a feleségem hosszas unszolásunk ellenére sem volt hajlandó valamelyik grand cruvel készíteni a rizottót. (Utólag megnéztem, hogy csak bennünket ért ez ennyire övön alul, esetleg a mi palackjaink voltak szuboptimálisak (courtesy of Heim „Miniszter Akarok Lenni” Péter), vagy másoknak is összezavarodott tőlük az iránytűje. Jancis Robinsonnál ezt találtam: „Pierre Frick kénmentes soráról írott jegyzeteim ilyen jelzőket tartalmaznak: „sörszerű”, „istálló”, és az árulkodó rövidítés „BF”, ami annyit tesz: „baromi furcsa”, és nálam ezt a jelzős szerkezetet szinte kizárólag a Les Caves borai hívják elő.") A folytatásban két Joly-bor következett volna, de a Frickek óvatosságra intettek, házigazdánk így csak az egyiket bontotta föl. (folyt. köv.)
Utolsó kommentek