Egy kicsit én is úgy jártam, mint palack a Mondovinón, aki bármilyen lelkesen is kereste a Blaufränkisch-t, a végén katarzis helyett csöndes apátiába csüggedt a köpőjével. Csak úgy róttam a standokat a Hofburgban, hiszen lassan nehezebb osztrák kékfrankost 90 pont alatt találni a médiában, mint felette, a Falstaff is hasonló pontokat szór rájuk, mint a nagy fehérekre, ráadásul nekem is volt már néhány kellemes tapasztalatom a középkategóriával.

Áfonya és pirítós, én ezt tanultam leginkább. A borok szépek voltak, tiszták, egyenesek, és általában áfonyalekváros pirítós ízük volt. Némelyikben az áfonya volt több, másokban a pirítós virított nagyot. Azok drágábbak, egyébként.

Talán csak nekem volt rossz napom, talán túl fiatalok voltak egyszerűen, vagy lehetett volna ügyesebben is meríteni. Mindenesetre ahol kóstoltam világfajtából szűrt bort is, ott rendre az tetszett jobban. A Krutzler merlot például lesöpörte az összes kóstolt osztrák vöröset, kivéve a Weningerék merlot-ját, ami nálam magasan verte a Dürraut. Persze kit érdekel egy osztrák merlot?
Marketingelni is nehéz, a „terroir” szó sem jut egyből eszünkbe róla. Sokat kell még tanulnom.

A közös csalódásra való tekintettel együtt kóstoltunk most palackkal, ő duplavakon, én csak szimplán.

Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2004

Kitöltéskor már elég érett, opálos színnel fogad. Tipikus soproni nagybor illat: kezdetben őszibarackos-kakaós, később meggyel, animalitással gazdagszik. Kóstolva az alapízek szórakoztatnak, a korty markánsan sós, finoman kesernyés, az északi savaknak köszönhetően pedig néha már-már savanyúba fordul. Csontszáraz. Tartalmas, egyedi bor, közepesnél nagyobb testtel, kékfrankoshoz mérten sok és szép tanninnal, de nekem lehetne talán egy hajszállal érettebb. Nagyon erős 6 pont. Palack még jobban szerette, a savak is kedvére voltak, csupán egy kis komplexitást hiányolt belőle, nála 6 és fél pont környékén végzett. (cca. 6750 Ft, Bortársaság)

Ernst Triebaumer Blaufränkisch Mariental 2004

Az első osztrák blaufränkisch, mely komoly nemzetközi visszhangot kapott, valóságos kultuszbor. Ernst Triebaumer már a 80-as években dűlőszelektált és újhordóban érlelt, a 86-os évjárat legendás, állítólag még mindig jó formát mutat, ez a 2004-es 94 pontot kapott a Falstafftól.
Áfonyás pirítós. Mellette kevés egzotikus gyümölcs és rengeteg fa. Kóstolás előtt többen is argentint kiáltottak az erős édesfűszerek miatt. Szájban tisztább, leginkább erdei gyümölcsös aromákkal, nagy testtel, de szerkezetileg szétáll kissé: a savak bántanak, az alkohol egyértelműen kilóg, nyers az egész. Míg a magyar kékfrankosok már a csúcson, vagy annak közelében voltak, a Mariental még ihatatlanul fiatalnak bizonyult. A tisztaságon és nagyságon kívül azonban semmi olyan nagy erényt nem tudtunk felfedezni benne, ami indokolna egy akár jövőbeli 94 pontot. 6 pont. Palack csak 5 pontra értékelte, nem tudott felülemelkedni a kuszaságon és az alkoholtól elszenvedett szöveti sérüléseken. (cca. 13500 Ft)

St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 2003

Tökéletes kontraszt. Amilyen faragatlan az előbbi, ez olyan nyugodt, megfontolt, kevés híján élemedett. Halvány rubin szín, narancsos széllel, opálosan. Felismerhető, érett egri illat, nagyon komplex. Csokoládé, füst, mentol, rózsa, eperdzsem és kapor. Kóstolva már kezd vizessé válni, de az aromák intenzívek, tartósak. Szépen, élek nélkül simogat, de a savak már kezdenek elfogyni alóla, kissé édeskés. Ahhoz kicsit több erő kellene, hogy megugorja a nyolcast, de a hét pont így is biztosan megvan. Palacknak is tetszett, de a heteshez nem vibrált neki eléggé a bor, így erős 6 ponttal jutalmazta. (7500 Ft, gyűjtőtől)
 

Takler Noir Gold Kékfrankos 2003

Talán a leghíresebb magyar kékfrankos, járt már nálunk is elégszer. (Pl. itt és itt.) Orrban először meglepően visszafogott, leginkább kávés-füstös, vélhetően a hordótól. Ahogy nyílik, egyre inkább előtérbe kerül az érettség, főtt piros gyümölcsökkel és gazdag fűszereivel szép dél-rhone-i borokra emlékeztet. A korty édes, de egyáltalán nem savhiányos, perfektebb tanninokat kívánni sem lehet, egyedül az alkohol éget egy kicsit. Ha felmelegszik, egyre agresszívabbá válnak a pörkölt jegyek, megjelenik egy erős füstös-füstölt szalonnás aroma, ez nem válik előnyére. Enélkül nem lenne kérdés, hogy minimum pannon klasszis, így 6 és 7 pont közé tenném valahova. Palackot jobban zavarta a túltengő édesség, így csak egy gyenge 6-ost osztott ki. (5000 Ft, gyűjtőtől)

Ráspi Kékfrankos Selection 2004

Ijesztő, agresszív puncsos-aldehides illattal nyit, ezt nem is szellőzi ki teljesen. Később azért felbukkan a trademark őszibarack, kis eperrel, kakaóval. Kóstolva úgy éreztük, körülbelül a csúcson van: remekül egyesíti a Tóbérc selymességét a Spern Steiner tartásával, az alkatrészek kopás nélkül csiszolódtak össze. Hűvös és elegáns az éretlenség árnyéka nélkül. Nem túlextrahált, nem is tanninos különösebben, mégis tartalmas, ízgazdag, hosszú. Kár az aldehides mellékszálért. 7 pont teteje. Palack az izgalmasan változó illattal, a savak szépségével és a korty hosszúságával indokolta, hogy 7 ponttal nála is a kóstoló győztese lett. (cca. 5000 Ft, Terroir Club)
 

Vietti Barbera d'Asti La Crena 2004

Kakukktojásként került a sorba, mondván a kékfrankoshoz hasonlóan a barbera is a savakra épít leginkább. A Vietti modern felfogású csúcstermelőnek számít Piemontban, igazi barbera-specialista, alig akad pincészet a világon, ahol annyira értenének a fajtához, mint náluk.
Ez lett a vesztünk. Nincs savhangsúly, nincs könnyed északi gyümölcsösség, van viszont koncentráció, tanninok, sötétség és csúcsminőség – teljesen felülírja a barbera-közhelyeket. A kékfrankosok mellé egyáltalán nem passzolt, de nem voltunk szomorúak.
Fekete cseresznye, marcipán, méz, csokoládé, kevés animalitás. Izgalmas és komplex, orrban emlékeztet a 2005-ös Haut-Brionra, amennyire még fel tudom idézni. Kóstolva még egyértelműen fiatal, a tanninok kemények, az alkohol is melegít kissé, de engem már most elvarázsol. Elképzelni is nehéz, a hétszer drágább top Barolójuk mit tudhat. Erős 7 pont. A magas alkoholt és a még harapós tanninokat palack kevésbé tolerálta, így ő hat pontnál behúzta a kéziféket. (cca. 7500 Ft, Superiore)