Aligha van jelenleg frusztráltabb szőlőfajta a világon, mint a hárslevelű. Hogy az elmúlt tíz év nem neki kedvezett elsősorban, talán már megszokta, az utóbbi hetek furmintömlengéseit azonban nehéz lesz megemésztenie. A fumint így, a furmint úgy, és bár legtöbbször karöltve alkotnak nagyot, elég csak ránk nézni, a mindenféle Furmintszondák, Hungarian Furmintok vagy Hoppáhoppák még a nevét sem nagyon említik. Gyomorforgató fajtamarketing.

Úgy döntöttem legutóbb, ha már megkóstolom minden baj okozóját, a legnagyobb furmintlegendát, úgy tisztességes, ha bontok mellé egy hárslevelűt is. Életem legjobb hárslevelűjét. Nem volt rossz nap, egyébként.

Azt mondják, túl lágy és túl karakteres, az vele a baj. Illata van, azon meg nem süt át úgy a terroir, pláne ha nem repítik a magas savak. Demeter Zoltán hárslevelűje mégis dűlőszelektált: az alapanyag kizárólag a löszös talajú Szerelmi hatvan éves tőkéiről származik. Korához képest egészen mély színnel fogad, azért még inkább citrom, mint arany. Fineszes bor, visszafogottan illatos, elegánsan parfümös – sokat ad és sokat tikol egyszerre. Virágok, méz,  kukoricacsuhé és karamell elsőre. Később, ahogy a hordó szinte észrevétlenné válik, trópusi gyümölcsökkel, mandarinnal egészül ki az illat. Kifinomult és vonzó.

Kóstolva sós és édes, a maradékcukrot (7.2 gramm) és a közepesnél nagyobb testet kerek savak tartják meg puhán, de biztosan. A cukor ellenére sem tűnik túlérettnek, nincsenek kesernyék, perzselő alakohol vagy durva élek – botritiszt nyomokban sem tartalmaz. Lehetne komplexebb, lehetne lehengerlőbb, de bájosabb alig: gyönyörű íveken, élből-élbe mozog.

Nem tudom, lesz-e szebb ennél, vagy hogy meddig lesz ilyen szép egyáltalán, mindenesetre nem dugnám el a pince mélyére. Talán le sem vinném. 7 vagy 8 pont. Legyen 8, van mit törlesztenünk a hársnak. (6350 Ft, Terroir Club)