Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg durva volt). Nem hiszem, hogy bárki más akárcsak a közelébe jutott volna annak, hogy a fajtában rejlő lehetőségeket ennyire tisztán lássa, és bontsa ki (talán Uwe Schiefer lehet látótávolságban). A Moric-borokat burgundiasan világos szín, különösen gazdag, florális, gyümölcsös aromák és magasfokú szerkezeti kifinomultság jellemzi. Lassan egy éve készülök arra, hogy a magyar borászatot rendkívül jól ismerő, és nagy rokonszenvvel követő Velichet egy „szeminárium” erejéig Magyarországra csábítsam. Erre talán még idén nyáron sor kerülhet, és akkor a mi kékfrankosaink legjobbjait is szeretném neki megmutatni. A potenciális jelöltek egy jelentős hányadát még decemberben kóstoltam meg, de hosszú volt a nyomdai átfutás.

Losonci Bálint Kékfrankos Gereg 2007

Kétarcú. Pazar illat, eszköztelen, magátólértetődő gyümölcsösség, hosszú, színes lecsengés egyszer. Máskor zöldes mocorgások, bélyegenyvre, nyers fára emlékeztető aromák. Jó pillanataiban (ez nyilván hőfok függvénye is, de a képletet nem rögzítettem) harmonikus, élénk, cseresznyealapú gyümölcsösséggel és egészen magasfokú eleganciával. A testességtől, a súlytól való félelem egészen az ösztövérség pereméig kergette, én örültem volna (hát még a naiv fogyasztó) ha kissé nagyvonalúbb, jobban engedi érvényesülni az évjárathatást, több a hús a vázon, de összességében ez az én csésze teám, ez jár a morici úton. Másnapra kerekedett, gazdagodott, és szerintem minden remény megvan arra, hogy fölfelé mozogjon. 7 pont. Akit komolyan érdekel a kékfrankos, az nem hagyhatja ki. 

Losonci Bálint Nyitnikék 2007

Korábban azt hittem, hogy a Gereg fejére nőhet, mivel amit kifinomultságban, tisztaságban veszít, azt visszanyeri zamatban, haraphatóságban, testben. Tévedtem, és ennek fő oka, hogy tagadhatatlanul van egy kis zöldes húzása. Az illat komplex és intenzív: narancshéj, barack befőtt, medvecukor, zöld vessző, grafit és cseresznye. Kóstolva élénken gyümölcsös, sima felszínű, friss, eleven bor, kortyközépi lyukkal. Közepes test. A savakban és a tanninban is van egy kis érettségdeficit, de ezt csak hosszas öblögetés és szőrösszív dobja felszínre. Hosszú, vibráló, gyümölcsös lecsengés szolid tanninkerettel. Nagyon jó inni, és ez az erős ötösből, a gyenge 6 pontba billenti.

Ráspi Kékfrankos Selection 2006

Egy évvel ezelőtt rám ijesztett. Annyira kénes, büdös volt, hogy bár a szerkezettel, a tartalommal nem volt gond, igazából csak befogott orral lehetett kóstolni. Most mindent vitt. Ráspi is, kékfrankos is, nagy bor is. Az illat intenzív, komplex és szokatlan: füst, gomba, zsíros agyag, égett kalácshéj és érett sárgadinnye. Már kezdettől fogva van benne valami elementáris, ami kiemeli a többi bor közül. Kóstolva simogató, olajos, nagyon sűrűszővésű. A koncentráltság ellenére nem súlyos, nem ragad, a jó soproni savak megemelik. Gazdagon gyümölcsös, némi sós-földes beütéssel. A feltűnően hosszú lecsengésben cseresznye és cseresznyemag. Kerek, érett, száraz tannin. Az alkohol szolidan fűt. Erős 7 pont.

St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 2006

A kóstolt sorból valószínűleg ez lenne a közönségkedvenc. És miután felszínre evickéltem az első csalódáshullám után, én is örömmel ittam. Dús illat karácsonyi hangulattal (meg egy kis algopyrinnel): narancs, ánizs, vanília és karamell. Kóstolva nagyon sima, kissé édes és viszonylag csavarmentes. Nem éppen tömör szerkezet. Az alkohol olykor kikandikál. A lecsengésben sajnos felüti fejét a szalonnapörcös, szotyolás hordó, amire én kimondottan háklis vagyok. A tannin enyhén szárít. Mivel amolyan bezzeg-keresztgyerekem, hajlamos vagyok vele túl szigorú lenni, ha leteszem a górcsövet és a tollat, akkor rögtön előtűnnek a st. andreás-erények: finom, tetszetős, nem túl-extrahált, élénk, ízben gazdag bor. De hazudnék, ha elhallgatnám, hogy randa hordóban töltötte gyermekkorát, és ezt nem tudta teljesen kiheverni. 5-6 pont

Weninger Kékfrankos 2007

Mindkét Weninger nagyon fiatal még (illetve volt tavaly decemberben). És mindkettő nagyon ígéretes. A sima kékfrankos tiszta, a fajtára jellemző élénkséggel, cseresznyés, fűszeres, málnás aromákkal. 2007 forró nyara alapján én kissé szélesebb szerkezetre számítottam, de úgy látszik, egy Weninger a kánikulában is Weninger marad. Jó ivású, szaftos, gyümölcsös, minerális, borsos - igazi soproni kékfrankos. Szemcsés, száraz, de nem szárító tannin. Én hosszú évek óta rajongója vagyok ennek a stílusnak, és nincs kétségem afelől, hogy néhány év múlva ez a bor szelídebb, kerekebb, komplexebb lesz, anélkül, hogy elveszítené vitalitását. 5 pont

Weninger Kékfrankos Balf 2007

Ez a bor az „alapkékfrankos” és a Spern Steiner között tátongó árrésbe ékelődik be. Amióta először kóstoltam a Várban, azóta szeretem, és afféle kékfrankos-origónak tekintem. Az illat a legjobb kékfrankosok színgazdagságával, eleganciájával rendelkezik. A bontás után közvetlenül cseresznyés-meggyes, sós és grafitos, amit a hordó feketecsokoládéja egészít ki. Idővel az illat gazdagodik, és a fiatalosság helyére érettebb jegyek kerülnek: balzsamecet, maraschino cseresznye, fenyőtű és narancs. Kóstolva nyúlánk, dinamikus és izgalmas. Még rúgkapál. A kortyot a sós és a gyümölcsös oldal ütközése tartja feszültségben. Összességében egy sallangmentes, jó szerkezetű, sokra hivatott kékfrankos. Fölfelé nyitott 6 pont.

PS: A napokban kóstoltam egy 2007-es Vesztergombi "Remete" József kékfrankost, és nem győztem ámulni. Tanulságot kettőt szűrtem le: egyrészt most már nagyon ideje lenne a Remeteborra rárepülnöm, másrészt imádom a kékfrankost.