„Ha pannon borsoviniszta volnék, pénzemet a kékfrankosra tenném. Úgy érzem, hogy ez az egyetlen vörös fajta, amely magyarnak mondható (némi részrehajlással), és van esélye a nemzetközi sikerre. (...) De miért volna ez a great red hope? Mert a miénk, mert alapvetően…

A zweigeltek után néhány nappal kékfrankosokat kóstoltunk: osztrák-magyar örökrangadót játszottunk ezzel a fajtával is. A mérkőzés a Drop Shop borbár pályáján zajlott, ahol a most zajló októberi párbaj résztvevőit teszteltük, megerősítve a magyar csapatot néhány rutinos,…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A hatalmas Bordeaux és Bourgogne szorításában nincs időm elmesélni, hogy a riojai Roda remek borokat készít, a csúcsot jelentő Cirsion (2007) például olyan sűrű, hogy talán még maga Bock József is belepirulna; hogy soha nem ittam syrah-t olyan sok és bántó tanninnal, mint a…

A Robert Parker-féle Wine Advocate-ben egy osztrák vörös áttörte a bűvös 95 pontos határt. Kollaterális öröm számomra, hogy kékfrankosról van szó, és egy olyan termelőről, akit egyetlen kóstolás alapján is a legnagyobbak között tartok számon (honfiúi szívnek bónusz, hogy…