Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként zavart, indulatot, kételyeket is keltettek, és átrendezték a fejemben a polcokat. Véletlen-e vagy sem, Ráspi és Gróf Bukolyi - aki ismeri őket, tudja - két összeférhetetlen fantaszta és fanatikus. Álom és valóság határán prófétai dühvel fűrészelik a fát maguk alatt.
Ráspinak a budapesti étterem-franchise-ba törött bele a bicskája csúnyán. Bukolyi László története pedig a „Hogyan lehetsz milliomos?” című szabvány borásztréfán csavart még egyet; ő már a „Hogyan lehetsz fizetett alkalmazott a saját birtokodon?” szakaszban jár. Akik hozzám hasonlóan aggódnak a Gróf Buttlerért és a Nagy-Egedért, azoknak jó hír, hogy a legrosszabb egyelőre elnapolva: a birtok szakmai vezetése jövőre is Bukolyi László kezében marad.
A Bukolyi-szortimet valóságos aknamező, a totális kudarctól a félsikeren át a megdicsőülésig bármibe belehúzhatunk. Nem tudom, hogy milyen logika mentén, de a foghíjas 2006-os szortiment és a még foghíjasabb 2007-es lassú szivárogtatása után most hirtelen a piacra dőlt vagy tucatnyi új Buttler-bor. Mi ezeknek egy szűrt halmazát vetettük össze néhány klasszikus darabbal. Összesen nyolc bort kóstoltunk, és bár az élmény nem volt mindig katartikus, az izgalom soha nem maradt el.
Gróf Buttler Egri Portugieser 2006 (Szarkás Tető)
Kovács „Pinceáron” Antalnak köszönhetően ez a bor olyan sztorit kapott, hogy már ezért is megéri megkóstolni. Helyesebítek: megérné. Akarom mondani: jó volna. Ez a bor háromezer forint körüli áron került piacra, ami oportótól valószínűleg világrekord. Fiatalon is remek bornak tűnt, úgy a 6-7 pont környékén. Aztán múltak az évek, csendben elfogyott, de nem teljesen. És akkor Kovács Antal, az örökös szomelié-bajnok, ex-zwackarc, soha nem lankadó nagyrabecsülése jeléül a maradék 6 palackot fölárazta 15 ezer forintra. Valójában nem is akarta eladni őket, afféle gegszerű hommage volt ez a részéről (tudom, mert egy ismerősöm, meg akarta venni az egészet, és végül két palackot sem bírt kiimádkozni).
Ez a palack még a piacrakerülés idején került István barátom távoli pincéjébe, és hasznosan töltötte a rendelkezésére álló időt. Az első korty után kisimult az arcunk, boldogan dünnyögtünk, nyammogtunk, hümmögtünk, aztán töltöttünk újra. Talán lehetne hosszabb. Még inkább lehetne belőle egy nagykartonnal.
Az illat komplex és érett, konyakmeggyel, sült gesztenyével, szegfűszeggel, dióval és balzsamecettel. A korty tiszta, tartalmas, kerek, csiszolt és élénk. Finom, a szájat egyenletesen beterítő tannin. A lecsengésben cseresznye és málna némi csokoládéval fűszerezve. A nyolc bor közül ez volt a legbarátságosabb, egy Buttler ismerkedési estet ezzel lenne érdemes indítani. Magabiztos, érett és szerethető, mélyen az érdekesben, messze a bizarron innen. 7-8 pont
Gróf Buttler Egri Portugieser 2007 (Szarkás Tető)
Amit a 2006-os felépített, azt félő, hogy a 2007-es lebontja. Nem ihatatlan, de a 06-os szárnyalása után visszarángatott a földre. A 2006-os tükrös volt, ez opálos, aminek nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, ha nem lett volna más téren is látványos a különbség a két bor között. Az illatban egyáltalán nem jelentkezik az előd érettsége, sem a palackban eltöltött jótékony magány, sem a szüretelt szőlő értelmében. Kissé diffúz, bár kétségtelenül egyedi illat: narancs, füge, savanyú uborka, kapor, kamillatea és csipkebogyó. Kóstolva savhangsúlyos, az egyébként erős közepes testet is legyűri az éretlen cseresznyére emlékeztető savasság és savanyúság. Eleinte tisztelettudóan kerestem a mentő erényeket, de harmadnapra föladtam: nem túl magasan kezdett, és rendületlenül ment lefelé. A lecsengésben dúló csípős, savas kakofóniára nincs mentség, pláne, hogy ezúttal közvetlen közelről a nagy testvér is figyelte.
Az előd babérjain élősködik (na jó, az is lehet, hogy rossz palackot fogtunk ki). 4 pont. (Eredetileg 2200 forint volt, aztán fölszaladt 3500-ra. Az árulkodó nyomok még láthatóak.)
Gróf Buttler Egri Kadarka 2006 (Nagy-Eged)
Ha van bor a saját bortörténelmemben, aminek megítélését az előismeretek, a hírnév és a fajtával kapcsolatos várakozások az egészségesnél nagyobb mértékben befolyásolták, akkor az a Buttler Kadarka. Elsősorban persze a 2005-ös. Nem szerettem, szerettem, nem szerettem. Aztán jött a 2006-os, és abban megtaláltam azt, amit a 2005-ösből hiányoltam: az érettséget (nekem a legenda mindig zöld maradt).
Most, hogy nem a 2005-össel hasonlítottuk össze, itt is kibukott a bizonytalanság és a zöld. Opálos, de a 07-es Portugieserrel szemben, ez nem került lejtőre a három nap alatt. Az illatban bőszen árad a buttleres-nagyegedes katicásság, amit egyik oldalról porosság, a másik oldalról zöldesség határol. Legjobb pillanataiban ezt az érdekes, de nem éppen vonzó alaptémát háttérbe szorítja egy szamócás-epres motívum. Kóstolva bátor savak, jó arányok, transzparencia. Miközben a savak izgalmassá teszik, és olykor bejátszik egy csipetnyi édesség, a korty valahogy mégis hiányérzetet kelt. Aprószemcsés tannin, zsibongó lecsengés keserű csokoládéval és ostyával. Nekem egy kis nagyvonalúság hiányzik belőle, és bármennyire drukkolok a kadarkának, struktúrában kétségtelenül nem érhet a syrah-k vagy a pinot-k nyomába. 6 pont
Gróf Buttler Egri Kadarka 2008 (Nagy-Eged)
A 2006-os fölbosszantott, harapós párja. Az illatban forró kő, tinta, ibolya, szamóca és egy szúrós, vérnarancsos áramlat. A komplexitásra nem lehet panasz, de az illatban felbukkanó citrusos szúrósság sajnos végigvonul az egész kortyon. Kóstolva elég rendezetlen és neveletlen, ezekkel a savanykás savakkal nehéz lenne étel nélkül megbékélni. A lecsengés narancsos, és húzós, fanyar. Persze ez is Buttler-bor, az elvárható tisztaság, egyediség és gördülékenység megvan benne, de ha választani kell, akkor vannak a kínálatban sokkal jobb választások. Most 5 pont.
Alaptalan magabiztosságra vallana, ha kizárnám az újabb kedélyhullámzásokat, de most háromnapi ideális körülmények között végrehajtott kóstolás után azt mondom, hogy ezek a kadarkák a Buttler-választékon belül túlértékeltek. Akinek van a bogarászáshoz affinitása, vagy hívő kadarkista, annak mély élmény, de az alig több, mint féláron adott Pinot-hoz semmilyen szempontból nem érnek fel (és a hasonló áron árult csoda syrahról jobb nem is beszélni).
(folyt. köv.)
Utolsó kommentek