Hatszor két 2011-es villányi (plusz egy alföldi) oportón túl, de egy centivel sem előrébb. Sőt. A kép homályosabb (ha nem sötétebb), mint egy hete volt.
Ítéletet mondani fajta, évjárat, borvidék felett nem volna komilfó, de szerintem úgy jöttünk ki ebből (nem jól), hogy újabb olcsó magyar vörösös kalandba senki sem verné magát egy darabig. (Szíve szerint. A pénztárca mást mond, nyilván.)
A köd nem oszlott tehát, de néhány dolog legalább elég egyértelműen nem derült ki.
– Semmiképpen nem derült ki ebből a mintából, hogy a 2011-es évjárat nagy ígéret volna.
– Nem derült ki, hogy az oportó alkalmas lesz-e arra, hogy a megfizethető, kellemes, könnyű magyar vörösbor alapfajtája legyen. (Nagyon nem derült ki, ha tetszik érteni.)
– Nem derült ki, hogy Villány ezekkel a borokkal és ezekkel az árakkal versenyképes maradhat-e a külföldiekkel. (Mondjuk: Telmo Rodriguez Almuvedréje belül a kétezer forinton árban versenyképes az oportókkal, minőségben viszont legalább egy, ha nem két osztállyal följebb játszik – hogy csak egy múlt heti élményt idézzek.)
– Az oportóhét végképp nem oszlatta el azokat a gyanúkat, amelyek újból és újból előkerülnek a gyorsan és legendásan jól értékesíthető cashflow-borral kapcsolatban. A feltűnően sok savanyú ízjegyből például arra is következtethetne a gyanakvó természetű bor-Sherlock, hogy valamilyen rejtélyes évjáratkeveredés volt. A hiperparanoid összeesküvéselmélet-hívő pedig egyes illatokból olasz szálra gyanakodna a szövevényes ügyben. Lehet, hogy a WTC-t is oportóval robbantotta föl a Tel-Avivból irányított CIA.
– Néhány komment aggodalmaskodott, hogy az értékelésekben keverednek a primőrborok és a “rendes” oportók. Mi most nem primőrökről akartunk beszélni, a Wunderlich Márton Napija volt a kakukktojás, illetve a Lantos a duplakakukk (alföldi is, primőr is), nem nagyon találtunk már más 2011-est. A primőr definíció szerint még a szüret évében (ha a Beaujolais-hagyományokat vesszük, akkor november harmadik csütörtökén) kerül piacra, de már annak is hagyománya van, hogy a szüret utáni év első negyedében kijönnek a villányiak a nem primőr oportóikkal. Hogy ez így helyes-e, azt meg nem mondjuk. A kóstolt minták alapján talán nem. De vajon tényleg használna ezeknek a boroknak, ha még érnének? És abban sem vagyunk biztosak, hogy van értelme mereven elválasztani a primőröket a rendes oportóktól (vagy másoktól). Az ember jó bort akar inni. Egyszerűt és olcsót, például, hogy primőr-e vagy sem, szinte érdektelen.
Győztest hirdetni értelmetlen, nem is lehet, hiszen nem együtt, nem egyszerre kóstoltuk a borokat, nincsenek összevethető ítéletek. Az mindenképpen feltűnő, hogy egyetlen tétel sem érte el az "ígéretes" minősítést, azaz az 5 pontot. Csak elismételjük itten a pontszámokat az áttekinthetőség kedvéért:
Egy hét oportó I.:
Günzer Portugieser 2011 – 4 pont (1580 Ft)
Gere Tamás és Zsolt Villányi Portugieser 2011 – tétova 4 pont (1690 Ft)
Egy hét oportó II.:
Lisicza Portugieser 2011 – 3 pont (1500 Ft)
Gere Villányi Portugieser 2011 – 4 és 5 pont között (1720 Ft)
Egy hét oportó III.:
Bock Portugieser 2011 – 2-3 pont (1690-2290 Ft)
Mayer Villányi Portugieser 2011 – 2 pont (1690 Ft)
Báthory Villányi Portugieser – 2 pont (690 Ft)
Egy hét oportó IV.:
Polgár Portugieser 2011 – 4 pont (1346 Ft)
Lantos Portugieser 2011 (Soltvadkert, primőr) – 3-4 pont (990 Ft)
Egy hét oportó V.:
Lelovits Tamás Villányi Portugieser 2011 – 3 pont (1100-1200 Ft)
Molnár Villányi Portugieser 2011 – 4 pont (1490 Ft)
Egy hét oportó VI.:
Wunderlich Márton Napi Villányi Portugieser 2011 – 3 pont (1500 Ft)
Janus Borház Villányi Portugieser 2011 – 4 pont (1200 Ft)
Utolsó kommentek