Ezt a hírt itten, a Bortársaság honlapján találtuk, kicsit megszerkesztettük (a hír persze nem mentes némi Bortársaság-önmarketingtől, dehát egy kereskedő mit csináljon, ha nem önmarketinget, ugye, és annak ez kétségkívül rokonszenves formája):
"Mintegy 700 pohár fröccs fogyott el a II. Győri Fröccsfesztivál keretében megrendezett hivatalos Guiness-rekordkísérletben. A lelkes győriek a Bortársaság támogatásával elkészítették a világ eddigi legnagyobb jéghideg fröccsét. A július 9-én, vasárnap megtartott fesztiválra több száz látogató volt kíváncsi, akik nagyban hozzájárultak a különleges rekordkísérlethez is.

A magyar borászokat mostanában sokan piszkálják nagy kedvvel, divat lett ez úgyszólván, de szerintem legalább ketten vannak, akiket soha nem bántana senki. Az egyik természetesen Szepsy István – a másik meg nem más, mint Fekete Béla Somlón.

A hét fölfedezése az olasz tudósoké. A Milánói Egyetem Iriti Marcello vezette kutatócsoportja az alvásritmust szabályozó melatonint talált a borszőlőben. Ezt a hormont az emberben a fényérzékeny tobozmirigy termeli, és az alvás beindításáért felelős. Korábban azt hitték, hogy melatonint csak az emlősök tudnak kiválasztani. Az olasz tudósok jelentős mennyiségű melatonint találtak többek között a nebbioloban, a merlot-ban és a cabernet sauvignonban. Amerikai kollegáik azonban tamáskodnak, szerintük inkább csak hasonlíthat ez a valami a melatoninra, de nem az.

Kaptunk sajtóközleményt, kimazsoláztuk belőle az információkat. Hogy tudniillik 2006. július 2-5. között Egerben rendezték meg a 8. VinAgora Nemzetközi Borversenyt, amelyre 139 borminta érkezett külföldről, 18 országból, és 366 borminta Magyarországról. (Nem sok.) A 139 külföldi borminta közül 17 ezüstérmet, 27 aranyérmet nyert. A magyar borok két nagy aranyérmet, 65 aranyérmet és 44 ezüstérmet nyertek. (Jók vagyunk.)

Firenze csillogása és a popsztárok villáival sűrűn telehintett Chiantishire mellett talán meglepőnek hat, de a toszkán konyha a szegény embör konyhája, aki semmit, ami ehető, nem vet meg, ki nem dob. Az alap a sótlan, száraz kenyér, az olíva, a juhsajt, a paradicsom, a disznó (a terroir-alapú, rendszeresen makkoltatott cinta senese) no és mindaz, amit a gyűjtögető, halász-vadász-madarász életmód a serpenyőbe dob. Könnyű megszeretni, sőt, megfizetni.

Találtunk egy érdekes MTI-hírt: "Együttműködési szerződést írt alá kedden Baján a Sümegi és Fiai Pincészet – Keller Kft., valamint a Beining Changxing Co. a magyar borok kínai kiviteléről, kínai szőlőfeldolgozásról és borelőállításról, valamint közös értékesítésről. Sümegi József, az üzletben közreműködő magyar cég ügyvezető igazgatója elmondta: pontos gazdasági adatokat az együttműködésről nem közölhet, mert a megállapodás szerint a szerződés gazdasági számait titkosan kezelik. Így az üzlet nagyságrendjéről mindössze annyit mondott: ezer hektoliteres nagyságrendről és évi 100 ezer palackos kivitelről van szó.

Alföldi Merlot legnagyobb örömére a dél-alföldi vakfolt megszűnik, a Bortársaság Szeged központjában nyit remélhetőleg hosszú életű üzletet. Az ünnepélyes megnyitó július 6-án, azaz holnap lesz, ahol AM kolléga is megjelenik, és szigorú szemmel vizsgálja majd, hogy a készlet alapján eléggé felnőttnek tekintik-e a vidéki alkeszeket. Most már az MMI is összeszedhetné magát, hogy Szegeden is legyen Tóth István-féle bikavér válogatás meg Demeter Zoltán.

Mint arról nyájas olvasóink értesültek, Toscanában nyaraltunk tömegesen, és sok érdekeset meg szépet tapasztaltunk ottan. Élményeinkről részletesen is készek vagyunk beszámolni – ezen a téren Alföldi Merlot kolléga csillogtatja majd kvalitásait főként, hiszen nála többet úgysem tud a vidékről senki, legalábbis közülünk –, de hogy addig se szűkölködjenek, hamarjában megkóstoltunk pár palackkal a hozottból.

Jó pár bor elfogyott az elmúlt hetekben, baráti kvaterkázás, meccsnézés és egyebek keretében, jegyzetelgetés nélkül. Most hirtelen eszembe jutott, nem kéne hagyni, hogy mindenestül a feledés homályába vesszenek szegények, pláne, mert egészen kitűnőek is voltak köztük.

Mozgolódások történnek mostanság a Mátra lábainál. Mióta Losonci Bálint barátom Gyöngyöspatán borászkodik, még jobban figyelek a területre. A kilencvenes évek elején a sárdonékirály Szőke Matyi bácsi jelentette az ottani borkultúrát, meg a nagyüzemi Szőlőskert, aztán jöttek a Ludányiak (számomra felejtősek), és egy ifjú titán, Németh Attila, aki életet lehelt a szőlősorokba, és olyan csodákat mutat fel, hogy komoly újraértékelésre bírja a Mátráról eddig degradálóan szólókat. Szecskő Tamásról sokáig csak elbeszéléseket hallottam, amikor arra jártam, akkor nem futottunk össze, de éreztem, hogy ezt mihamarabb pótolnom kell.

Kulturális sokkot kaptunk. Hétéves rozét voltunk kénytelenek megkóstolni. Vannak esetek, amikor meg kell nézni az ajándék ló fogát. Okulásul. A felnövekvő nemzedékek épülésére.

A pannonhalmiak a pannon bormívesekkel kölcsönösen emelgetik egymás szénáját az ég felé, valamint pátyolgatják a kiteljesedésük felé igyekvő viniférákat. Közben borokat is készítenek, amelyekben inkább a technológia dominál, nem pedig a szőlő. A gyümölcs vajon a délelőtti cseresznyéből, vagy a borból származott?

Jó hírünk van drága, ám türelmetlen olvasóink számára: hirtelen belecsapunk megint. Amikor tömegesen eltávoztunk, nem is gondoltuk, hogy ennyire fogunk hiányozni. Köszönjük. Az alábbiakban Bob átfogóan tudósít az MMI nemrégiben abszolvált portfólió-kóstolójáról. És később majd írunk sokat Toszkánáról is.

Most érdemes Toszkánába menni. Egyrészt a soros brunello évjárat, 2001, alkonyisan szólva "ígéretes", másrészt a soros rosso évjárat, 2004, szintén az, harmadrészt, a brunellóra két szűk esztendő jön. Itthon pedig egy undok, borongós nyár leselkedik ránk, ha hihetünk az időjósoknak.

A Garamvári Szőlőbirtok nyerte az idén az év pincészete díjat – tudta meg az Alkoholista. A második helyen a Gróf Degenfeld, a harmadikon Árvay János végzett, a társával együtt. A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége négy évvel ezelőtt alapította az elismerést. A cél az volt, hogy az év bortermelője cím mellett – ezt rendszerint családi pincészetek kapják – legyen olyan is, amellyel a nagyobb borászatokat dicsérhetik meg. Első alkalommal a nagyrédei Szőlőskert Rt.-t, azután a Tokaj–Oremust, a Hilltop Neszmélyt és a Disznókőt díjazták. Garamvári Vencelnek három érdekeltsége van: a Vinarium Rt., a Garamvári Pezsgőpincészet, valamint a balatonlellei Garamvári Szőlőbirtok, lánykori nevén St. Donatus Pince. Magunk leginkább a borász-pezsgőgyáros-kereskedő pezsgővonalon mutatott teljesítményét találjuk figyelemre méltónak. A díjat június végén adják át.

Újabb boros film a láthatáron. Cliff Richard csőbe húzva. A Disznókő olasz sikere. Rövidhírek.

Idővel minden borrajongó megálmodja a maga üveghegyen túli birodalmát, ahol emberfölötti hősök, tündérszép királylányok, elvarázsolt hercegek, gonosz mágusok és persze tűzokádó, hétfejű globalisták élik kalandos köznapjaikat. Ezek a megfoghatatlan és illékony hősök alkotják bormitológiánk szövetét. Ha ennek az hitvilágnak a tartószálait kihúznánk, az egész szövet fölfeslene. Az én tartószálaim Fekete Béla, Tóth István, Bussay László és még néhányan. Legújabban a Kikelet Pince. Aki a Kikeletet szereti, az én szememben rossz ember nem lehet.

Hatvanhat kiállítóval nyit péntek 11-kor a Városligetben a hatodik Pannon Bországgyűlés – tudta meg az MA a fő szervező Kálmán Zsolttól. Ez nem több és nem is kevesebb, mint tavaly, ami onnan nézvést szép eredmény, hogy az elmúlt két hónapban úgyszólván minden hét végére jutott egy – esetenként két – borfesztivál. A rendezvénynek a hagyományokkal egybeeső módon a Pannon Bormíves Céh és a Liget Köztársaság Egyesület a gazdája. Lesznek nagyon ismert nevek és feltörekvők egyaránt. A kontextusból önkényesen kiragadva megemlítjük Gere Attilát és Bock Józsefet, Takler Ferencet és Heimann Zoltánt, a Pajzost és a Hétszőlőt, a Bérest és a Monarchiát, sőt a keszthelyi Bezerics–Némethet és a Lesencét is – utóbbi kettőt azért, mert ritkábban szokás szóba hozni őket. És lesznek pálinkások meg házi sajtosok is. Belépő nincs, a rendszer kóstolójegyes. A standok pénteken, szombaton és vasárnap is délelőtt tizenegytől éjfélig tartanak nyitva. Ínyenc barátaink figyelmét mindezeken túl arra hívjuk fel, hogy Riedel kóstolópohárhoz is hozzá lehet jutni, nyamvadt nyolcszáz forintért, fél áron. A normál nem Riedel négyszázba kerül majd.

Merlot-ból, franc-ból és syrah-ból áll a Vylyan felsőközéposztálya. 2003-ban elég jó sor volt ez, igaz, a syrah adott okott aggodalomra csatornás bűzével. Mit lehetett kihozni ezekből a fajtákból a jóval hűvösebb 2004-es évjáratban? Hát franc-ból nem sokat, a merlot-ból többet, a syrah-ból pedig a lokális maximumot vagy ahhoz közeli értéket.

Hetedszer szervezte meg a Pannon Bormíves Céh a Pannon Bormustrát. Az idén 86 borászat 228 borát bírálta a zsűri. Csúcsbor minősítést 25 vörös, 20 fehér és 10 édes tétel kapott; külön díjaztak öt bikavért is. A Grand Prix-t a Pajzos 2000-es 6 puttonyos aszúja vitte el, a legjobb vörös Sebestyén Csaba 2003-as Grádusa, a legjobb fehér a Pannonhalmi Borház 2004-es chardonnay-ja lett. A legjobb szelekciót a Disznókő Rt. prezentálta, a legjobb első nevezőnek a Kreinbacher Birtokot minősítették. A legjobb bikavérnek Taklerék 2004-es reserve-jét találták, és ismerték el a Gál Tibor-vándordíjjal.

Jó pár évvel ezelőtt született egy könyv, a "Birtokok és borok", amely a hazai borszakírástól szokatlan módon, meglepően jól adta vissza bortermelőink és boraik állapotát. Egyfajta diagnózisként szolgált a jövő szempontjából, az más kérdés, mennyire vették figyelembe a terapeuták. Aztán volt egy kissé elhamarkodott ígéret, miszerint ennek a műnek évente lesz újabb kiadása, remélhetőleg nem B.rkalauz.s szisztémával. Nem lett. De most az időközben létszámilag feldúsult "borbarátok" segítségével megszületett a folytatás. Az alapot a legutóbbi BB-ban már kipróbált új rendszer adta: minden régiónak van egy illetékese, aki bejárja a területet, és tapasztal, aztán megosztja velünk a tapasztalatait – szerintem ez zseniális ötlet. Így Alkonyi még jobban elmélyedhet abban, amiben otthon érzi magát, és amiért oly sokan támadták az utóbbi időben, ráadásul, az újak vállára sem szakad az egész ország súlya.

Hugh Jonhson a borszakírás Puskás Ference, csak sokkal jobban tartja magát. Míg utóbbiról életében stadiont neveztek el — jó nagyot, noha romosat –, addig előbbi nagysága előtt ereje teljében mellszoborral tisztelegtek. Méghozzá nem is szülőhazájában, hanem Mádon, a Tokaji borvidék talán legfontosabb szegletében.

A finom bor mintapéldányához volt szerencsém. Gyümölcsös illatok, kellemes ízek, legömbölyített sarkok, konzisztencia. Nem elsöprő egyéniség, de jó inni, és ez is fontos. Úgy látszik, Villány-szezon van nálunk mostan.

A 2003-as esztendő az ezoterikában és időjóslásban járatosabb ismerőseim szerint olyan vöröses év volt, amikor is ha Kovács Pisti nekiállt egy sufniban dekopírfűrésszel és némi púrhabbal vörösbort barkácsolni, abból is minimum egy parkeri nyolcvanas és néhány elismerő ejha sült ki. Ha Pistink mindezt még némi tölgyfával is tetézte, az eredmény nagy valószínűséggel hetek alatt viharzott ki a vinotékák polcairól, és borisszák százai zengték róla hónapokon keresztül hőséneküket. A tanninok érettek voltak, az alkohol és a gyümölcs egetverő, a savak pedig ... nos, a savakat inkább hagyjuk.

Ez a Kopár nem az a Kopár. Mayer Márton a villányi feltörekvők mezőnyében készíti alkoholbombának a legkevésbé sem nevezhető, ám kemény és határozott karakterű borait.