Szentesi József nemcsak készít, hanem forgalmaz is kézműves borokat. Borász és borkereskedő egyszemélyben, és ahogy az elsőben úgy a másodikban sem mindennapi karakter. A Kézműves Borok Háza elődje az én fejemben a Maligán elviteles listája, amiből szép lassan komoly kereskedés kerekedik ki, mindenesetre azért a honlapot nem ártana gyakrabban frissíteni. A kínálat a magamfajta borkedvelőnek több, mint csábító, az pedig, hogy a tavaszi alkalom után idén már másodszor tartottak csúnya szóval portfolió kóstolót, több, mint örvendetes. Tizenhat pince képviseltette magát, a legtöbb asztal mögött maga a borász állt, lökdösődni sem kellett, szóval ideálisak voltak a körülmények. Posztolás szempontjából az volt a koncepcióm, hogy új felfedezésekről írok majd, ám ez hamar dugába dőlt. Lettek helyette az este kedvencei, amik akkor éppen és ott, a hivatkozások pedig mutatják, hogy bizony gyakran nincs új a nap alatt, illetve a pohár fenekén.

Szentesi József Öcsije 2008-ból tisztán tartályos rajnai rizling. Illatos, élénk, friss és finom. Jobban nem is kezdhettem volna az estét. Légli Géza 2008-as Sauvingnon Blanc-ja tökéletesen érett, de nem túlérett szőlőből készült. Illata nem tagadhatja le a hordót, de minek is tenné? Csalánról hála Istennek szó sincs, nagy testről, remek savakról, kiváló kesernyéről igen. A 2008-as Laposa Rizling²-et kétharmad rész olasz egyharmad rész rajnai rizling alkotja. Előbbi a komolyságot, utóbbi a játékosságot adja a négyzetbe: gyümölcs és bazalt bírkózása ez a bor, remek savak és kiválóan hosszú zamat kíséretében. A Villa Tolnay Szürkebarát 2007 virágos, finoman fás illatának intenzitása pozitív értelemben kilóg az én szürkebarát képemből. Kóstolva sem csalódtam benne: krémes, gazdag határozott, de szép hordóssággal. Tóth Sándor Zöldveltelinije 2003-ból igazán egyedi bor a magyar mezőnyben. Érett és érlelt, fáradtságnak azonban semmi jelét nem mutatja. A Breitenbach Pince Halas-dűlőből származó 2008-as furmintja nagyon szép egyensúlyban van. Elegáns illatú, kóstolva egyszerre kedves és délceg, nagyon jó áll neki a 12 gramm maradékcukor.

A vörösekre áttérve első kedvencemre ismét a házigazdánál találtam rá. Szentesi József 2008-as vörös házasításában a cabernet-k dominálnak, de az igazi érdekessége a bornak, hogy ebben végezték olyan kísérleti tételek, mint például Aranyszáj kedvenc csókaszőlőjének fiatalabb testvére. Azonban ha nem tudnám ezt, akkor is biztosan tetszett volna intenzív és egyedi illata, vibráló teste. Ráspiéknál gyöngyöket is lehetett szemezgetni: nem szabad volt kihagyni a 2006-os zweigelt válogatást vagy a nagyra nőtt Máté 2006-ot. Mindkét nagy bor nagy formában van. Csatlakozni készül hozzájuk a 2007-es zweigelt válogatás, még dolgoznia kell rajta, de megvan hozzá a tehetsége. A Csutorás Pince 2008 Pinot és Medoc Noir házasításában utóbbi csak 30%, ám orrban nem meglepő módon ő dominál intenzív, hízelgő, rózsás illatával. Szájban a pinot már nem hagyja magát, a feminin bemutatkozást maszkulin savak követik. A 2006-os Gróf Buttler Bikavér megint nagyon tetszett: aszalt gyümölcsös mégis friss és lendületes, markáns ugyanakkor nagyon finom. Az Orsolya Pincénél a 2007-es Százrejtekű tetszett legjobban. Persze még egy kicsit túl virgonc, de nagyon tartalmas és izgalmasan fűszeres. Légli Géza 2007-es Jánoshegyi Merlot-ja kedves mentás málnás illatú, picit savvezérelt, de tartalmas bor. Nagyon jól iható. Losonci Bálint Úrráteszi Kékfrankosa 2007-ből már inkább elgondolkoztató kategória, párja a Gereg szinte elfogyott már, de ez sem fog senkinek a nyakán ragadni.

A poszt végén jól mutatna egy definíció a kézműves bor fogalmára, ám most erre én nem vállakozom. Pedig hazafelé menet mintha éreztem volna valamit a számban és nem csak ott; valamit ami közelebb engedett a kifejezés igazi jelentéséhez.