Az első humbug-installációmban közzétett felhívásra alig érkezett válasz, ezért megismétlem: kérem a Burgundia-rajongókat, hogy nevezzék meg azokat a burgundi borokat, amelyeknek a rendszeres beszerzésével és kóstolásával ébren tartják magukban a tüzet! Saját archívumunkban visszalapozva én nemigen találtam olyat, ami bárki szívét lángra gyújthatná – publikus tapasztalatainkat a mérsékelt fanyalgás, máskor a megrázóan alacsony pontszámok jellemzik. Aztán elolvastam Allen Meadows „Miért szeretem a pinot-t?” című cikkét a Decanterben, és kezdett a köd fölszállni. Meadows a Burghound alapítója, szerzője, az egyik legtekintélyesebb pinofil. A viszonylag terjedelmes cikk jó néhány idézésre méltó mondatot tartalmaz. A kedvenceim: „A pinot az utolsó bástya, ahol a termőhely szelleme nem pusztán elvárás, hanem nélkülözhetetlen feltétele az örömteli, sőt megindító kóstolási élménynek”; „A pinot a borvilág erkölcsi iránytűje”; „A nagy pinot-t keresve, nem mindig kapjuk meg azt, amiért fizettünk, de sohasem kapjuk meg azt, amiért nem fizettünk”; „Szomorú tény, de olyan, hogy olcsó, magas minőségű pinot noir gyakorlatilag nem létezik”. Mindezt egy olyan ember mondja, aki három évtizede pinot-lázban ég. Az én békaperspektívámból elkerülhetetlennek látszik a kérdés: Lehet, hogy forint/élmény szempontjából Burgundia a legcsapnivalóbb borvidék?

Chateau Corton Andre - Corton "Chaumes" Grand Cru 2003

Vakon kóstoltuk. Meghökkentően sötét, lilás szín. Az illat sem szokványos, a bordóizálóknál szabványnak tekinthető, ám a burgundizálóknál annál ritkább konyakmeggyhez, tintához és fekete csokoládéhoz itt jó adag balzsamecet társul. Az érzékenyebbek körömlakklemosóra panaszkodnak. Kóstolva folytatódik a meglepetésparti: testes, alkoholos korty, eperjoghurtos ízzel, érdes textúrával, és itt is befigyel egy kis aceton. A lecsengés erősen tanninos, szárít és keserű. Leleplezéskor hümmögés és kényszeredett vigyor. 5 pont nagy tisztelettel.

Vylyan Pinot Noir 2004

Vakon kóstoltuk. Magyarnak tippeltük. Viszonylag halvány szín, gombás, földes, szamócás, csipkebogyós és konyakmeggyes jegyek. Az illat közepesen intenzív, harmonikus, rétegzett és fölismerhetően pinot-s. Kóstolva elegáns, kiegyensúlyozott, megkockáztatom: klasszikus. A korty friss, epres-szamócás jegyekkel, narancshéjas felhanggal. Szépen kitölti a szájat. A végén bejön a hordótannin, és tagadhatatlanul szárít. A lecsengésben kis kesernye, és lehetne hosszabb, szélesebb. Messze nem hibátlan bor, de szerintem valahol itt kezdődik a magyar pinot-elit. 7 pont

St. Andrea Pinot Noir 2002

Vakon kóstoltuk. Nem egyből hengerelt, de kezdettől szerethető volt. Eleinte mocorgott benne egy kis zöldesség, meg erjedt eper és gomba, aztán valahogy összerázódott, és egy virágos, hársos, hecsedlis, gyógypemetefüves, mézes illatfelhő kerekedett belőle. Kóstolva szinte tökéletesen hozza a magyar pinot-elvárásokat: könnyed, harmonikus, tiszta, finom árnyalatokban gazdag, sima felszínű, kellően eleven bor. Bájos és magátólértetődő. A lecsengés gazdag és intenzív cseresznyés, gombás, törökmézes jegyekkel. Levett a lábamról. Valahol a 7 és a 8 határán. Szép emlék.

Louis Jadot Vosne-Romanée 2002

Vakon kóstoltuk. Nagyon zárt volt, TCA-t idéző, nem tiszta illattal. Nem értékeltük. Aztán két nap múlva tettem vele egy próbát, és kiderült, hogy egészen tisztességes, egészséges bor, de már nem volt érkezésem elmélyülni benne. Hamu a fejemre.

Joseph Drouhin Gevrey-Chambertin 2002

Vakon kóstoltuk. A pinot-s finomkodás közepén egy dúvad. Édeskés és tömény, agresszív savakkal és szárító tanninnal. Nem értéktelen vagy ihatatlan, de annál barátságtalanabb. Aki kétségbe vonja a villányi pinot-k létjogosultságát, annak nagy pofon lehet egy ilyen burgundi. 5 pont

Domaine Louis Latour Gevrey-Chambertin 2002

Vakon kóstoltuk. A Jadot-val ellentétben ez nem ültetett ringlispilbe. Mozdíthatatlan, masszív dugósság.

Potel Gevrey-Chambertin 2002

Vakon kóstoltuk. Én egyszer ezzel a borral már találkoztam. Három évvel később nem ismertünk egymásra. Első blikkre is burgundinak gondoltuk. Viszonylag arányos, szikár, száraz és mosolytalan bor. A vakszakaszban jó sznobként félretettük hedonizmusunkat, és a szerkezetét dicsértük. Alaposabban elmélyülve kiderült, hogy a szerkezet sem makulátlan, csak túlkompenzáltunk. Az illat elegánsnak mondható, ám nincs benne semmi szexepíl, és meglehetősen zárt, nehezen szálazható: tinta, cseresznye, ánizs, gyógyszer és rozmaring. Kóstolva némi cseresznye érezhető, de az íz inkább bélyegenyvre és nyers fára emlékeztet. A savakat nincs elég hús felöltöztetni. A korty végétől a savanyúság is megkísérti. A lecsengés közepesen hosszú, szárító tanninokkal. A kóstolás idején 6 pontot adtam rá, de úgy látszik, hogy az erényeit elfelejtettem följegyezni.

(folyt. köv.)