Önéletrajzi elemekben bővelkedve elméselem, hogy meghívtak engem a Nyitott Műhelybe előadást tartani és kóstoltatni, arról és azt, amiről és amit akarok. Az jutott eszembe, hogy a best buy fogalmát helyezem gondolatmenetem fókuszpontjába, mert az árérték fontos. Kiválogattam és megvásároltam nyolc bort, és belecsaptunk ügyesen.

Természetesen van néhány alapállításom – ingerencia esetén tessék vitatkozni –, a legfontosabb közülük, hogy jóval több jó fehérhez lehet hozzáférni kedvező áron, mint vöröshöz. A másik, hogy akadnak borvidékek, amelyek nehezen férnek bele az innét nézvést kivételezett körbe. Villány például ilyen, hiszen a legolcsóbb portugízere is ölég drága többnyire, képességeihez mérten.

Végül is négy fehéret, három vöröset és egy édeset szemeltem ki. Természetesen nem gondolom, hogy ez a nyolc legjobb árérték-mutatójú darab a piacon, és minden más utánuk következik. Pusztán arról van szó, hogy némi merengés árán ezekig jutottam. Már-már elvárom, hogy a nyájas olvasók megtiszteljék a többi nyájas olvasót remek tippjeikkel.

Nem jegyzeteltem az eseményen, hanem beszéltem és kérdésekre válaszoltam, ezért nem következik rendkívül szerteágazó értékelés, pláne, hogy a kóstoltak egy részéről írtam, írtunk korábban. Érdekes, hogy a legtöbb kiválasztott gyengébben teljesített, mint máskor.

Fehérek

A Szőlőskert Rt. számomra az egész jót nagyon olcsón kategória első számú versenyzője. Mindig is kedveltem a Matra Hill-széria enyhén barrique-olt chardonnay-ját, füves-szénás sauvignon blanc-ját, de főként citruszos-ananászos pinot grigióját. Ezért gondolkodás nélkül emeltem le 719 forint ellenében a Cora polcáról a 2005-ös szürkét – de ráfaragtam. Nem volt meggyőző. Halványsárga némi zöldessel, harsogó reduktívillat, cukorkásság, vékonyság, sok sav. Amúgy elfogyott. 3 pont.

Szeremley Huba badacsonyi szemelt rizlingje is biztos választás jellemzően, ám több évjáratváltás is bekövetkezett, mióta. A 2004-es (Cora, 1099 Ft) mélyebb színű és kevésbé harsogó, vannak benne tartalmak, de még nem állt össze igazán, obligát mineralitása is rendezetlen, és szintén sok a sava. Ez most 4 pont, alulról, de feltehetően lesz különb is.

Simon József 2004-es egri pinot blanc-jával végképp fixre mentem (Cora, 739 Ft). Néhány hete ugráltam körbe a bort lelkesen. Most sem teljesített rosszul: rendezett illatú, jó testű darab, ezért a pénzért főnyeremény. Ebben a sorban és ezúttal mégis csak 5 pont.

Úgy tűnik, a Tokaj–Oremusszal sem lehet melléfogni. A pince Mandolás furmintjával végképp nem. Ez drágább darab, értelemszerűen, de 2010 forint (Bortársaság) aligha rengeteg 7 pontért. Mivelhogy ennyit ér nálam 2006 végén a 2003-as. Gyönyörű állapotban van ez a hároméves példány. Furmintosan körtés-almás illatai elsöprőek, minerálisak, érettek, tartalmasak, teste tökéletes, szerkezete arányos, zamatai betöltik a szájat, lecsengése csodásan széles-gyümölcsös, mindenestül közel jár a harmóniához.

Vörösök

Szekszárdinak Heimann Zoltánt raktam be. Mindenekelőtt azért, mert 2004-es merlot-ja erős hatást gyakorolt rám, kár, hogy már elfogyott, és a 2005-ös van a piacon (Bortársaság, 1788 Ft). Finom ez is, de még nem eléggé. Elképesztően gyümölcsös és valamivel kevésbé fűszeres, igen nyers még, ezért hűvös karakterű. Össze fog állni bizonyára. A nem annyira izmos 4 pontot megkapja, kevesebb kevés lenne neki.

Eger a legbesztbájabb borvidékek egyike. Dula Bence 2002-es gőzmalmosi kékfrankosa pedig frenetikus (Cora, 1399 Ft). Valahogy így kell kinéznie egy négyéves kékfrankosnak. Tiszta sötét szín,  tökéletesen érett illat, rengeteg fűszerrel és finom aszalt gyümölcsökkel. Közepes test, perfekt struktúra, hibátlan dinamizmus. 6 pont és gratuláció az alkotónak.

Konyári János és Dániel presztízsborai általában viták tárgyát képezik. Legutóbb is szanaszét pontoztuk a 2004-es Sigillum Loliensét (Bortársaság, 3990 Ft). Kevés a gyümölcs, sok a technológia, szokás felróni neki. Én ellenben úgy gondolom, ilyen vörösöket csak jó szőlőből készíthetni, és akkor is kedvelem őket, ha újvilágias a stílusuk. Mert hát tartják a lépést az egyéb magyar csúcsküvékkel, félannyiért. Ez a tétel is elkészítődött jól, illatában az erdei gyümölcsök mellett az érzékkel kiválasztott hordó dominál – nem vaníliával, kávésan –, testét-szerkezetét megfaragták, sűrű és tartalmas összességében. A közönség odavolt érte, itt és ekkor szerintem 6 pontra teljesített.

Édes

Szepsy István 2003-as édes szamorodnija akkor is best buy, ha 6684 forintot kell adni érte a Bortársaságban. Ez a bor minden porcikájával bizonyítja, mitől kivételes hely Tokaj. Szépségesen aranysárga, illatában érett gyümölcsök, mézesség, ásványok és finom animalitás – kicsit kevesebb, mint legutóbb –, teste nagy, édessége jelentős, de ezt a lendületesség remekül ellenpontozza. Már most harmonikus, és rengeteg tartaléka is van még. Tartom a 9 pontot.