Az úgy volt, hogy elhatároztuk hárman – én, a Feri meg a Bíró Imre –, ha már vége van a 2006. évnek, búcsúztassuk tisztességes borokkal őt. És lőn. Eredetileg nem terveztünk konkrét összecsapásokat, csak egészséges sort, a sors keze azonban négy tökéletesen egymáshoz illő párt hozott össze december 31. estéjére. Az alábbiakban Szepsy István Franz Hirtzbergerrel, Gere Attila Bock Józseffel, Tiffán Ede Antinorival, a Hétszőlő a burgenlandi Martin Haiderrel bonyolódik megalkuvásmentes küzdelembe.

A történetnek bevezetése is volt, mégpedig a Hilltop Neszmély 2005-ös királyleánykája személyében, amely halvány színnel és becsületes virágillatokkal kezdett, ám savai olyan sokan voltak, az úgynevezett díszítő elemei meg olyan kevesen, hogy végül csak jelentős mennyiségű víz hozzáadása árán vált élvezhetővé. Jóindulattal közelítve azt kell mondanom, hogy ez tipikus fröccsbor, és ezer alatti pénzért nem is rossz. Elindul a 2 pont felől a 3 irányába, de nem ér oda.

Hirtzberger vs. Szepsy

A spitzi Franz Hirtzbergert – aki a negyedik ilyen nevű a famíliában – mostanában annak az embernek tartják, aki befogta a Wachauban eddig egyeduralkodónak tartott F. X. Pichlert. A Falstaff szerint mindenesetre a 2005-ös évjáratban sikerült elkészítenie az év legjobb osztrák borát. A szaklap nem kevesebb, mint 98 ponttal jutalmazta a Singerriedel Riesling Smaragdot. Ám ezt akkor még nem tudtuk, amikor a bor a poharainkba került. Tükrös aranysárga, első nekifutásra főként minerális illatok. Rengeteg kő és pici szénsav, egy rizling anélkül nem rizling. A céókettő menet közben elmegy, helyette gyümölcshegyek érkeznek. Még később meleg, késői szüretes jelleg veszi át a hatalmat, mézzel, virágokkal. Hatalmas test, élénk, finom savak, tökéletes szerkezet. Egy óriás ifjúkora. Elegancia, koncentráció és erő. Meg zamatok tömkelege. Kölyök még, rengeteget változik a pohárban is. Ahogy melegszik, úgy gazdagszik. Nyáron volt szerencsém a Pichler Kellerberg Riesling 2005-höz, és borzasztóan zártnak találtam. Nem tudtam mit kezdeni vele. Ez már nyílik, de biztos, hogy tartaléka is van bőséggel. Jó lenne két év múlva megkóstolni megint. Így is 9 pont. Nagyjából ötven eurót kell érte fizetni Bécsben.

Szepsy István 2005-ös Szent Tamás furmintját már kóstoltuk nemrégiben. Akkor ez tetszett a leginkább a mester dűlőválogatott szárazai közül. Most nem bírta tartani a lépést a wachauival. Színben kissé matt, illatban tompább. Noha önmagában nem szegényes és érdektelen. Ízben is üres kicsit, nincsenek savak, nincs dinamizmus. Gyümölcs, ásvány és fa. Idővel kompexebb lesz és rokonszenvesebb. Nem tudom eldönteni, hogy már nem jó – annyira –, vagy még nem. Remélem, hogy utóbbi. 6 pont.

Gere vs. Bock

Gere Attila 2004-es syrah-ja is forgott fenn a terítéken. Szűztermés. Rubinszín lilás reflexekkel. Haladéktalanul orrba csap a gerés animalitás, de valahogy túl sok a kénes szúrósság és kevés a gyümölcs. Szájban dettó. Közepes test, élénk karakter, sok sav. Annyira, hogy voltaképpen savanyít. A búcsúja is visszafogott és üres. Gondoltuk, hátha szellőzéssel előbbre jut, terveztük, hogy visszakóstoljuk. Ez elmaradt. És maradt a 4 pont.

Bock József sokat próbált 2003-as syrah-jának utolsó birtokunkban volt palackját is feláldoztuk. Nagyon jókor. Gránátvörös, már-már átláthatatlan, szép. Illatában sok-sok keserű csokoládé, vastagság, erdeinek titulálható gyümölcs. Nagy test, elsimult savak, határozott, de fésült tannin. Hiába a magas alkohol, összességében kedvemre valóan száraz a karaktere. Hosszú bor, jólesik inni. Nem maradt belőle egy csepp sem. Egy éve 6 pontot ért nálam, most könnyedén hozta a 7 pontot.

Tiffán vs. Antinori

Tiffán Ede és Zsolt mostanában kissé háttérbe szorult a villányi őshármas másik két tagja mögött. Holott készülnek pompás dolgok a nagy öreg és fia pincéjében is. Ősz elején úgy adódott, hogy összekóstolhattam a 2003 Grande Sélectiont a 2003-as Cuvée Carissimae-vel, és azt mondtam, bár a Nagy Válogatás koncentráltabb, a CC komplexebb. Nem is kicsit, nagyon. A tisztán a Kopárról szüretelt bordói blend nem olyan szigorú, mint a párja. Nem gránit emlékmű. Színe tökéletes. Az illata mesébe illően összetett. Gyümölcsáradat, ánizs, süteményesség, pörkölési aromák. A hordó nem vaníliával, hanem dióssággal-kávéssággal köszön, ez a szerencsésebb kombináció. Nagy test, finom tannin, selymes sav. Ízei hullámokban hódítanak, mindene szép és élvezetes. Lecsengése gyümölcsösen hosszú, semmi savanykásság. Alighanem egy az évjárat három – na jó, öt – legszebb villányi bora közül. 8 pont.

Antinoriék 1970-ben készítették el először a Tignanellót, amelyet általában az első szupertoszkánnak tartanak. A forradalmi ötlet annyiból állt, hogy a sangiovesét nem fehérborral, hanem kevés cabernet-vel házasították. Így megy ez most is: a 2003-asban 15 százaléknyi CS színezi az autochton toszkán faját. Színe, mint az előzőé, bár árnyalattal mattabb, barnás reflex fedezhető fel benne. Illata tipikus: finom animalitás, gyümölcs és az alapfajta enyhe lakkossága. Figyelemre méltó test, jelentékeny koncentráció. Ám érezni vélem a Toszkánában pocsék 2003-as évjárat korlátait. Ott az erő, de hiányzik a komplexitás. Száraz és egészséges, de nem eléggé gazdag. Persze csupán ahhoz képest. A 7 pont simán megvan.

Haider vs. Hétszőlő

Matin Haider 13 hektáros termelő Illmitzben, a Fertő-tó keleti partján, pontosan ott, ahol Alois Kracher is készíti nagy hírű késői szüreteit. A Neusiedlersee Welshriesling Trockenbeerenauslese 1998 cukortartalma a 6 puttonyos aszúkénak felel meg. Színe sötét borostyán, olyasmi, mint egy érleltebb Royal-tételé. Pácolt diófa bútor, vagy mi. Illata az édességgel játszik. Mély és elképesztően sűrű. Aszalt gyümölcsök, dió, kis füst. Ízben is ez megy, lendületről nem beszélhetni, finomságról, rétegekről annál inkább. Édes, hosszú és meleg. Végső soron szimpatikus, kellemes. Nem az erőre gyúr, mégis férfias valahogy. 7 pont.

A Hétszőlő 1999-es 6 Puttonyos Hárslevelű Aszújának éppen azt szokták felróni, hogy finomsága ellenére nem elég élénk. Vagy mégis az? Okosan kell párt választani mellé. A Haider társaságában kifejezetten erőteljesnek és dinamikusnak mutatkozott. Már-már száraznak. A nyolcadik évében jár, és még mindig szinte halvány aranysárga. Illatában sok gyümölcs, az obligát barackos-mézes vonalon, és ásványosság is felüti fejét, lösztalaj ide vagy oda. Egészséges szerkezet, rendezett savak, komplex zamatok. Messze nem annyira vastag, mint az osztrák, cserébe magasabb és fickósabb. 7 pont ugyancsak.