Megint egy tizenötös számmal kapcsolatos rendezvény, de most villányi vonalon. Volt egy kóstoló, amelyen a Bock-pince mutatta be 1991-2006 közötti készült zászlóshajóit, a Bock Cuvée-ket. Tavaly már megkóstoltam néhányat közülük, de most teljes volt a sor.
Becsekkoláskor a bisztróban chardonnay frizzantéval fogadtak. Nekem kicsit punnyadtnak, savszegénynek tűnt, a buborékok ellenére. Az aktuális rozé sem veri ki a biztosítékot, standard technojátékos, a legkisebb érzelem nélkül. A kóstoló egy hátrébb található étteremben zajlott, impozáns körítéssel. A nagyágyúk előtt kis ágyazás történt, a kétfogásos menüvel. Ekkor olaszrizlinget töltögettek meg Bisztró Cuvée-t. A fehérből nem ittam, de a vörösből kétkóstolásnyit is, annyira tetszett.
Az egyik töltögető elmondása szerint csak itt kapható, összetétele syrah, cabernet franc és sauvignon, merlot. Fineszes, fűszeres, szép gyümölcsösséggel megáldott bor. Ízében virgonc, visszafogott fa, sok meggy, cseresznye, bujaság. Hosszú lecsengés. Ellettem volna vele egész este. Nem lehetett. Minden borospoharat elkoboztak és újraterítettek. Kapott mindenki öt poharat, hogy háromfelé bontva vizslathassuk a sort. Jöttek is.
Amikor 70% cabernet sauvignonból és 30% cabernet franc-ból állt a cuvée:
1991: Csipkebogyós, lekváros illat, pici almássággal, melegséggel. Ízben szép sav, szárító tannin, édes-lekváros érzet, meglepő vitalitás. Almasav? 5 pont
1992: Menta, virágosság, propoliszra hajazó illat. Ízben kakaós, kávés világú, sok édes tanninnal, kerek. 6 pont
1993: Hűvös, marcipános illat, túlérett meggy. Sima, de sok tannin, zárt íz, kevés cseresznye kandikál ki. Rusztikus vonal. 6 pont
1994: Mentás, aszalt szilvás illat. Gyógyszeres, dohányos hangulat, élénk savval. Könnyedebb bor. 5 pont
Amikor 65% cabernet sauvignonból, 30% cabernet franc-ból és 5% merlot-ból állt a cuvée:
1995: Füge, aszalt szilva illatban, leheletnyi zöldességgel. Fűszeres, édes, faérzetű bor, teafüves világ színezi, tanninja sima. 6 pont
1996: Csipkebogyólekvár, alkoholos édesség, pici káposztásság az illatban. Jó savú, de szikár bor, díszek nélkül. 4 pont
1997: Fűszerpaprikás, ázott illat, likőrösség. Ízben zöldes reflexek, húzós cseresség, egyszerű vágatú bor. 4 pont
1998: Bőrös, istállótrágyás (animális) illat, vanília, egzotikus fűszer. Sima, negédes világú, jó szerkezetű, gazdag bor, szép lecsengéssel. 7 pont
1999: Áfonyás, szilvás illat, élettel teli. Zamatos, jó savgerincű bor, jó egyensúlyú tannin, meggy- és cseresznyevonallal, étcsokival fűszerezve. Fél éve temettem, most éltetem. 7-8 pont
2000: Meleg, édes illat, konyakos világgal. Széles, gazdag bor, kakaós, szedres jegyekkel, de agyonnyom kóstoláskor. 6-7 pont
2001: Cseresznyés, fás illat. Dohányos, csokis íz, befőttesség. Mérsékelt tannin, de nem áll össze a bor nekem. 5 pont
2002: Kedves, behízelgő, medvecukros illat, picinyke ribizlivel. Ízében is dús érzetű, jó arányokkal, szép, kerek tanninnal, leheletnyi lustasággal. 7 pont
2003: Pörkölt aromák, kakaó, meglepően sok gyümölcs. Ízében negédes, nehézsúlyúkaliforniai borokra emlékeztet, de azoknál lendületesebb, jó savú, szép. 7 pont
2004: Dohányos, avaros illat, gyümölcs alig. Szájban már élénkebb, cseresznyés, tanninja még érdes. Lecsengését a hordóból származó jegyek vezetik. Kialakulatlan bor. 5 pont
2005: Zárt illat, picit felsejlő teafüvességgel. Ízben még vadóc, sok kakaóval, extrakt- és tanninédességgel, jó szerkezettel. Szép lehet. 6 pont
Tartottam attól, hogy ha megkérdezi Bock József, milyenek a borok, kellemetlenül érzem magam, mert szépítek a dolgokon, hogy ne rontsam a kedvét azon az estén. Aztán búcsúzáskor őszintén megbeszéltük a dolgokat, és gratuláltam a szép sorhoz. Ahhoz, amelyben izgalmasan nyomon követhető volt a szőlő, a borász, a technológia fejlődése.
Meglátásom szerint 97-ig tartott a tanuló fázis, a stílus keresgélése, a szüreti időpont megválasztása, a terhelés kialakítása, és a borász nagyobb mérvű tapasztalása. Az ezt követő pár évben a szőlőben már nagyon tudatosan érett a gyümölcs, a pincetechnológia fejlődése következtében jól sikerült feldolgozni, de a divat hullámai megérintették a borokat. Szerencsére szerkezetileg jól elbírták ezt.
Az ezredforduló után még tovább kerekedett a cuvée stílusa, fineszesebb és strukturáltabb lett, köszönhetően a borász fejlődésének. Összességében nagyon kellemesen csalódtam a korosabb borokban, azt hittem, már mind térdre rogyott. Az újakban megvan a tökéletesre törekvés, de kicsit töményekre sikerülnek, a kezdeti virgoncságot kéne ötvözni a mával, az lehetne nagy előrelépés a Bock Cuvée történetében.
Utolsó kommentek