Az alkeszek nagy családjának vannak olyan felekezetei, ahol hajlamosak elfelejteni, hogy rajongott hobbink bizony nem a súlytalanság és az ártalanság éterében lebeg. A borért fizetni kell, és gyakran súlyos árat. A dolog nem úgy működik, hogy kifizetjük a jelképes belépti díjat, besétálunk a tárlatra, megállunk a Mona Lisa vagy az L.H.O.O.Q. előtt, műélvezünk, és örökre emlékezünk. Nem, nekünk meg kell vásárolnunk az alkotást ahhoz, hogy élvezhessük. És ettől kezdve a kevésbé fennkölt, ám mélységesen emberi „megéri-e az árát?” koordináta-rendszerben találjuk magunkat. Itt pedig egy Degenfeld lehet nagyobb király, mint akár Szepsy István. 2007-ben testületileg borultunk le a tokaji édes árérték-bajnoka, a 2004-es Degenfeld Szamorodni előtt. (Aztán került egy svédcsavar is a széphistóriába.) Azóta mindannyiunk mentális noteszében szerepel a név. Lássuk, hogy bírta a tilolást!
Degenfeld Muscat Lunel 2008
Meleg, de élénk gyöngyvirágos illat, a karakteres fajtajelleg mellett jelen van az őszibarack is. Egy napos állás után pedig sajátos petróleumos illatjegyek bukkannak fel. Teljesen reduktív, a színe majdnem fehér. Báli hangulata van. Hallatlan kerek ízvilág, „nyalós” bor. Az enyhe és kellemes szénsav még élénkebbé teszi. Itatja magát, a maradékcukor épp csak annyi, hogy gyümölcslé illúziót is adjon a borhoz. Ízében a bodza a vezető jegy. Kiemelkedő ásványosságot, vibráló savakat ne keressünk, mert ez a bor nem erről, hanem az önfeledt és minőségi habzsolásról szól. Ennek ellenére ízérzete is komplex: a gyümölcs, a sav és egy szolíd fűszeres terroirjegy tökéletes egységet alkot. Szofisztikáltabb fogyasztók elmerenghetnek a szerintem tökéletes sav-cukor arányon, és azon, hogy miért csak ebben a borban nem pacsuli jellegű a sárga muskotály. Nyári grillpartikhoz, zöldséges-sajtos köretekhez ideális kísérő. A félszáraz könnyed fogyasztású borok kategóriájában listavezető. 6 pont, és csak azért nem több, mert könnyed ivású borra nagyobb pontszámot adni nem merek. (1800 Ft) (Hadik András)
Béres Muscat Lunel 2007 száraz
Színe picikét sárgásabb, mint a Degenfeldé. Az illat jóval gyengébb intenzitású és valamivel egyszerűbb, de a fajtajelleg azért egyértelműen felismerhető. A töltésnél nem használtak szénsavat. Ez a pincészet szíve joga, de szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Degenfeld ML-hez képest erőtlennek tűnik. Ízben is csalódást kelt: szikársága, kis kesernyéje és szárazsága nem teszi behízelgővé. Önmagában nem kellemetlen savak, enyhe vajas lecsengés, a háttérben már érződik a kor, bár a bor még tartja magát. Érdekes, hogy a legszebb benyomást utóíze teszi, amikor is a sárga muskotály fajtajelleg még egyszer felvillan, rövid ideig, de talán tisztábban mint Degenfeldnél. Ezt leszámítva egyértelműen gyengébb kiadás, kevesebb izgalom jellemzi a bort. Önmagában persze ezt sem rossz inni, kérdés, meddig marad még élvezhető. 4 pont. (1500 Ft) (Hadik András)
Degenfeld Hárslevelű 2007 félédes
A hárslevelű Tokaj fehér foltja. Az utóbbi időben elsősorban a furmintok, abból is a szárazak hallattak magukról. Hárslevelű kategóriában viszonylag kevés versenyző akad, azok is döntően a félédes-félszáraz mezőnyben. Ez is ebbe a csoportba tartozik.
Az illat megbízható trópusi gyümölcsöket ígér némi gyógynövényes beütéssel. Némi állás után azonban furcsa jegyek tűnnek fel. A kóstoló gondolkodik hogy ez most rövid ideig használt új fahordó vagy csak szimpla fülledtség. Ráadásul a gyümölcsösség elillant. Ízvilága egyszerű, a cukor rátelepszik a ízlelőbimbókra. Bár vannak savai, kicsit lustának érzem a bort. Olyan mint egy 35 éves titkárnő, aki 17 évesen a szerelem istennője lehetett, de most már inkább túl közvetlennek nevezhető. 4 pont. (1500 Ft) (Hadik András)
Megyer Hárslevelű Selection 2004 félédes
Ezt a bort méltánytalanul és igazságtalanul közösítette ki a bortudatból a száraz-fetisiszta közvélemény. Igaz, nem is készült belőle túl sok, emlékezetem szerint kb. 3000 palack. Vastag fűszeres, és kora ellenére élénk illata már az elején is sokat ígér. Nehezemre esik az illatot pontosan besorolni. Van benne valami a sárgadinnyéből, a licsiből, de feltűnik benne egy fehérhúsú őszibarackos illatjegy is. Emellett még egy Rajnai Rizlingre is asszociálni lehet. Ízben ez folytatódik: mint egy magyar „rajnai”, enyhén petrolos, csodálatosan érett savakkal, amelyek vibrálóvá teszik a bort. A rettegett kukoricás öregedő ízjegyek csak nagyítóval fedezhetőek fel benne. A bor Zsurki Sándor alkotása. 8 pont. (Hadik András)
Degenfeld Furmint 2007
Először a 2006-os Royal furminttal akartam összeeresztni grófék 2007-es alapfurmintját (van egy hordós változat is, miszerint barrell aged, de olyat éppen nem láttam az üzletekben, pedig a 2006-ost lehetett kapni mindenütt), de a próbakörben a Royalt már teljesen szétesettnek találtam (vagy valami hipermarketes tárolási hiba következtében, vagy magától, de elemeire hullott), így lett a Patrícius, amely viszont kicsit erős ellenfélnek bizonyult, bár még messze van a csúcsfurmintok ligájától. Szerencsére árban is.
A Degenfeldet is próbáltam már versenyen kívül, lendületes, jó kis bornak tűnt, egyszerűnek, de korrektnek, még talán kedvesnek is, olyasminek, ami nem ígér sokat, de azt megtartja. A Patrícius mellett aztán kijöttek a hibák: jóval csenevészebbnek, üresebbnek, zöldebbnek éreztem, mint szólóban.
Már színben is zöldesebb, illatban is vegetális, az orrnak nem nagy flash, még egy kis lószar is szűrődik bele, és vasas. Savaiban van lendület, de acélosnak azért nem nevezném, még akkor sem, ha illatban és ízben is jellemző jegya fémesség. Kicsit rövid, kicsit egysíkú, kicsit gyümölcstelen, kicsit minimál techno. Hordóhatás érezhető határozottan, pedig itt nem írja a címke, hogy barrrel aged lenne. Struktúrája kellemesen semmilyen, petrolos középvasatgság érezhető, ciromosan és nem túl hosszan cseng lefele. Tulajdonképpen arányos, kellemes, nem hivalkodó bor. Nyári, forró koradélutánok gyors berúgásának bora. Lehetne intenzívebb, zamatosabb, hogy este, vacsora után is elővegyük. 4 pont. (1380 Ft) (MT)
Patricius Furmint 2007
Marionnaud barrrique - a parfüméria-dolgozó beleesett egy gönci hordóba. Őszibarack, kölni, barackpálinka, kis aceton, csokoládé, vanília, konyakmeggy. Tovább nem merészkedek ebben az illatkavalkádban. Már itt sokkal előrébb vagyunk, mint Degenfeldék. A struktúra is krémesebb, sokat ígérőbb, és persze szintén erős hordóhatásokat mutat. A glicerinességre rásegít a cukor is, az öt gramm (literenként) sokat kerekít, sokat gazdagít. Határozott alkoholhangsúly, utóízben megint határozott hordó, kis cser, sok kesernyésség, ami nem kifejezetten előnyös. Nincs elég kraft benne: nagyobb sav, nagyobb mélység nem ártana. Komplexebb a Degenfeldnél, de még mindig csak a fajta lehetőségeinek középső régióiban. Ár/érték arányban korrekt (1800 körül, 2000 alatt). 5 pont. (MT)
Degenfeld Szamorodni 2005 (édes)
Az ilyen borok adnak súlyt a természet csodája kifejezésnek. Mert nem feltételezem, hogy a lehengerlően szép 2004-es elkészítése után filozófiát/technológiát váltottak volna a Degenfeldnél. Az időjárás viszont fordult egyet. Úgy 90 fokot. Alapvetően ez is egy tetszetős, friss, fürge, nem koncentrációval és nem cukorral hódító szamorodni. De mindenben elmarad a báty mögött.
Az Oremus szamorodni mellett már-már vízszerűen halvány. Az illat nem kirobbanó, tokaji édeshez képest inkább diszkréten elegáns és vonzó. Virágok, sárgabarack, mandarin, méz, birs, reszelt alma. Kóstolva remek savak, jó egyensúly, szokatlan könnyedség. A korty lineáris, viszonylag egyszerű, a mag frissen gyümölcsös (egy csipetnyi egrest idéző fanyarsággal), a felszínen szolid csonthéjas kesernye. A lecsengés hosszú és üdén gyümölcsös. Egy pillanatra sem ragasztja össze a szájat. 6 pont és 2000 forint körüli árával jó vétel. (AM)
Oremus Szamorodni 2000 (édes)
Múzeumi tárgy. Az Oremus utolsó szamorodnija. Elmosta a portfólió-racionalizáció; külföldön könnyebben értik a Late Harvestet, mint a lengyelt. Egy 2000-es aszú szavatosságát illetően nem lennének kétségeim, és nem voltak e szamorodnié felől sem. De ahogy kiszabadult a palackból, riasztó tempóban illant el belőle az életerő. Volt a nyitás után néhány pillanat, amikor komplex, izgalmas és kéjesen finom bornak tűnt. Aztán hiába próbáltam a varázst fölidézni, sem az újratöltés, sem a hűtés nem segített. A szín telt arany, az illat diós, szotyolás, szénás, csemegekukoricás, jobb pillanataiban aszalt sárgabarack. Kóstolva olajos, testes, a korty közepe üres. Ízében édes, savanyú és keserű kergetik egymást, és valószínűleg már nem is fognak egymásra találni. A lecsengés édes és keserű újabb adag csemegekukoricával. Akinek van, ne tartogassa tovább, és ha fölbontotta, erős tempót diktáljon! 5 pont (2370 Ft) (AM)
Degenfeld Fortissimo Late Harvest 2007
Nomen est omen: erőteljes a kezdés. A muskotályból, furmintból és hárslevelűből házasított bor illata orrbavágó. Benne szőlő, sárgabarack, tavaszi virágok. A korty hozza, amit az illat ígér, sőt, rá is tesz egy lapáttal. Ugyanis a könnyed, csupa gyümölcs bor nagyon szép savgerincre van felültetve, lendületes minden egyes korty belőle. A 105 grammnyi maradékcukor kevesebbnek tűnik ilyen savak mellett. Kevésbé komplex, mint az Amicus, viszont bitangul itatja magát, el lehet iszogatni egy palackot (fél liter) akár együltő helyben is belőle. A 11,5-ös alkohol sem veszélyezteti, hogy a végén ne tudjunk felállni. Masszív hat pontot mértem ki rá. 2500 forint környéki árával akár egy best-buy jelzőt is megérdemel. (2640 Ft) (v&f)
Tokaj Nobilis Amicus 2007
Bárdos Saroltáék kései szüretelésű, töppedt szemeket is tartalmazó édes bora 2007-ben 90 százalékban furmintot, 5-5 százalékban pedig kövérszőlőt és hárslevelűt tartalmaz. Illata sokrétű, behízelgő. Az aszalt őszibarack érződik benne leghatározottabban, mellette édes körte, és egy kis gombásság bukkan fel, a háttérben pedig ásványosságot találok. Az első korty meglepően kesernyés véget ér, érdemes levegőztetni a bort, meghálálja. Egy óra múlva már a kesernye csak díszít. Ami megmarad, az az édesség, a 107 gramm cukor mellett a savak nekem kicsit kevésnek tűnnek. Mégsem mondanám sziruposnak a bort, az ízt a friss barackos gyümölcsösség jellemzi. Kellemesen krémes, igazi desszertbor, mellé édességet már kár kínálni. Kicsit több lendülettel még többre vihetné, így nálam hat pont. (3350 Ft) (v&f)
Degenfeld Tokaji Aszú 3 puttonyos 2004
A háromputtonyos aszú mostohagyermeknek számít abból a téves vélekedésből kiindulva, hogy puttonyszám és érték egyenes arányban vannak. No, meg ugye ilyen aszúkat látunk ezer alatt kínálva a szupermarketek óriásplakátjain és alsó polcain. Pedig a három puttony is lehet szép, azonban erről most csak részben tudtak meggyőzni a kóstolt borok. Ez a Degenfeld aranysárga színű a sápadtabb fajtából. Orrban intenzív, édes mégis friss. Mézes sárga- és őszibarack, mandula, flambírozott körte, néha bevillanó technokollal. Nem egy túl mély, rétegzett illat, inkább kedves, mosolygós. Szájban nehezen indul, ígéretesen folytatja, aztán kissé csalódást keltően búcsuzik. Képzavarral fogalmazva: savgerinc tekintetében gyenge lábakon áll. A korty elején túlteng a cukor, hiányzik a lendület. Aztán csak felpörögnek a savak, és kezdenek egész szép ívet adni a bornak, ám hamar belefáradnak a küzdelembe, újra ellaposodik a korty. Teste aszúhoz képest egyáltalán nem nagy, íze gazdag, szép, remekül összecseng az illattal. Lecsengése gyorsan halkuló, a végén már csak egy túl édes visszhang marad. 5 pont. (3270 Ft) (palack)
Disznókő Tokaji Aszú 3 puttonyos 2003
Klasszikus aranysárga. Illata nem igazán szép: uralkodik rajta egy fajta karamellás, alighanem hordós jegy, ami kevéssé hagy szóhoz jutni bármi mást. Almát, körtét, gombát. Szájban mintha egy fokkal jobb struktúrával rendelkezne, mint a Degenfeld, a savak jobban bírják az iramot, de azért még ő is messze van a közel ideálistól. Cserébe ízben kevésbé kedves, nem olyan könnyen szerethető. Van például benne egy cseppet bizarr kakukkfüves vonal is, amit lehet izgalmasnak, de akár zavarónak is nevezni. Utóíze hosszú, szép fokozatosan halkuló. 5 pont. (3600 Ft) (palack)
Degenfeld Tokaji Aszú 5 puttonyos 2000
Nemcsak borostyánnál mélyebb, már inkább barnás színével, de illatával is komoly, nemes konyakokat idéz: gyümölcsös-virágos játékok helyett az érettségre és előkelőségre koncentrál. Kezdetben az idősebb aszúknál megszokott dohányos, öreg bútoros, botritiszes jegyek dominálnak (és persze méz - ha édes bort kóstolsz, mindig mondj mézet!), majd szellőzéssel szárított paradicsom, szarvasgomba, füst, avar, túlérett ringló. Kivételes komplexitás, orrban 9-10 pontos borélmény. Szájban elsőre kissé nehézkes és édes, és bár szépen csatlakoznak később a savak, nem képesek tökéletes tartást adni a kortynak: hiába a kiváló sav-cukor arány, a túlsúlyos, glicerinnehéz test elbillenti az egyensúlyt némileg. A bor persze így is kivételesen finom, az ízvilág az illathoz hasonlóan összetett, az édességet szépen ellensúlyozzák a gombás kesernyék, az utóíz hosszú, összességében az apróbb testi hibákat elfedi a rangot és méltóságot sugárzó grófi öltözet. 8 pont. (6900 Ft) (dagadtos)
Oremus Tokaji aszú 5 puttonyos 2000
Mindig szerettem az Oremus édes borait, sokrétűek, tartalmasak, mégis kedvesek, egyedül a savakat szoktam a kelleténél agresszívabbnak érezni. Az illat most sem kelt csalódást: aszalt sárgabarack, virágok, fekete tea, kapor, csokoládé, marcipán, később őszibarack is, kötelező aszú-rekvizitumunk, a méz csak a háttérből, szolidan. Néha bevillannak banános-tuttifruttis illatjegyek is (muskotálytól?), melyekért alapvetően nem rajongok, de jól mutatják, mennyivel frissebb, fiatalabb még ez az aszú a Degenfeldnél. A test ennek megfelelően kisportoltabb, a savak tökéletesek, körbefogják és feszessé teszik a kortyot, mégsem bántanak - eszményi struktúra, etalon az édes borok között. Ennyit az előítéleteimről.
Simán megkapná a 9 pontot, ha ellenfele nem prezentálja a szomszéd pohárban, hogy komplexitásban, mélységben bőven van még feljebb Erős 8 pont. (10800 Ft) (dagadtos)
Korábbi tilolások:
Gál Tibor
Frittmann
Bock
Szeremley
Nyakas
[A kép forrása: http://www.marcelduchamp.net/L.H.O.O.Q.php]
Utolsó kommentek