Gasztronómiai partnertalálkozóra hívott minket a Bortársaság, és bár nem vagyunk azok, Dagadtos és Octopus kollégával hárman is nekivágtunk, hogy a dűlőnévnek sem utolsó Kőérberki úti raktárban találkozzunk jó sok borral és borásszal. Szerény beszámolóm közel sem fedi le a lehetőségeket, sőt még a kóstolt borokat sem. Inkább a pozitív benyomásokat jegyzem le, azokat is csak fehérből, ugyanis a vörösekre érdemtelenül kevés időm és energiám maradt. Társaim is csak nehezen tudtak kisegíteni: Dagadtosnak ugyanis egy rosszakarója lidokainos káposztás hasét csempészett a tányérjára, a vörös körre így gyakorlatilag hatástalanítva őt; nyolckarú barátomnak pedig ellopták a jegyzeteit. Ezúton jelezzük, hogy ezzel csak megnehezítették kissé dolgunkat, Octopusnak ugyanis emlékezetből is megy az borleírás. Jöjjenek tehát palack kedvenc fehérei és Octopus legjobb vörösei.

Három szép 2009-es sauvignon blanc-t találtam a kóstoló első felében: a Káli Kövek mintegy egyharmada hordóban, kétharmada tartályban volt vagy inkább van, ugyanis még mintát hoztak. Szép érett, arányos, finom és élénk bor, reméljük a palackozás után is ilyen marad. A Pannonhalmi Apátsági Pincészeté közelebb van a jól ismert, szénás, de nem macskapisis vonalhoz: tartalmas, túlzásoktól mentes, nagyon kellemes bor. Tetszett még Légli Ottó János-hegye: itt a hordó és tartály biztosította mozgástéren kívül három szürettel próbálták elérni a megfelelő egyensúlyt. Sikerült. Arany sárfehérből már nehéz lett volna három jót találnom, az izsáki Gedeon Birtoké volt az egyetlen, az viszont jól esett. Zamatos, jó savú, jó ivású bor.

Jásdiékat, ha ott vannak valahol, nem bírom, nem is akarom kihagyni, persze az olaszrizlingjeik miatt. A kezdésnek kapott 2009-es még palackozásra váró Csopaki Rizling kapásból levett a lábamról. Kirobbanóan gyümölcsös, finoman szénsavas és sós, élénk, vidám, hibátlan bor. Biztos nagyon jó lesz inni, és a pénztárcát is kímélni szokta. A 2008-asok közül a Siralomvágó dűlő nálam most egyértelműen kiemelkedett. A Ranolder fehérben a furmint mellett az olasz onnan van: kicsit édes, cseres érzetű bor, komoly testtel. Végül a tiszta Siralomvágó olaszt kaptam poharamba: mély illatú, elegáns szerkezetű, vibrálóan ásványos rizling, bár az alkohol kicsit elválik a testtől, remek bor. Nem én vagyok az első, aki ezt megírja.

Kivételesen több tokajit is kihagytam most, Homonna Attila 2008-as Birtokborát és Határi Furmintját viszont nem: ezúttal találkozhattam velük először. A birtok nagyon szépen érett, gömbölyű, de határozott szerkezetű bor. A Határi Furmint még kedvesebb, a borász szerint egyelőre túlzottan is. A Szepsy Szamorodni 2006 mellett nem mehettem el: csodálatos bor, egy modatba nem is próbálom belepréselni. Ígéretesek a Bodrog Borműhely 2008-asai is: a Lapis furmint tartalmas, azonban nekem több benne a fa a kelleténél, a Dereszla hárslevelű jobban bejött, bár annyira nem, mint Octopusnak. Meg is beszéltük, hogy talán a polip szellőztetési mániája lehet az oka: ki kell próbálni.

Somlóhoz érve nagyon erős sorok és szép élmények vártak. A St. Ilona Olaszrizling 2007 még mindig tetszik, és a furmint is legalább olyan jó. A Kreinbacher Nagy-Somlói 2007 nagyrészt furmintból és hárslevelűből áll egy kis juhfarkkal megspékelve. Szép savak, gazdag aromák, a pincétől megszokottnál visszafogottabb hordósság és markáns ásványosság jellemzik. A legjobban végül a 2006-os Öreg Tőkék tetszett: számomra ez a már egyáltalán nem új, de most úgy tűnik, csúcsra jutott bor hozta meg a régóta várt áttörést a birtoktól. Vonzó, gazdag, tiszta illatú, a fa csak szépen díszít. Szájban széles, mégis élénk: szempillantás alatt betölt minden szegletet. Ennek persze csak örülni tudunk, mert nagyon finom, egyszerre játékos és komoly testű borral van dolgunk. A nap bora volt számomra, és maradandó élmény.

Méltó folytatást jelentettek ezután Györgykovács Imre 2008-as borai is. Leginkább talán az elsőként kóstolt olaszrizling fogott meg. A megszokott szikárság helyett gömbölyűséget, finom gyümölcsösséget, éppen megfelelő mennyiségű és persze szép savakat, illatve csipetnyi ásványosságot kaptam poharamba. Az utána kóstolt furmint jóval szögletesebb, ám idővel akár a fejére is nőhet a rizlingnek. Meglepő módon a hárslevelű volt a legsavasabb, érzetre és számokban is. A fajta kedvessége, cizelláltsága azonban bőven elbírja már most is ezt, egy jó darabig pedig csak javulni fog a helyzet alighanem. A befejezésként kóstolt tramini nagyon illatos, virágos, de egyáltalán nem parfümös. Szájban gazdag és finom: játékos, vibráló savai nagyon szépek.
[palack]

A vörösekre terveztem koncentrálni, ahogy általában, de persze már megint rendszertelen csapongás lett a vége. Lépten-nyomon feltűnt valami ellenállhatatlanul csábító fehér, amely a legeltökéltebb kóstolót is eltérítette volna útjáról, a végén a bemelegítésnek tervezett egy-két fehérből tíz-húsz lett. Az érdemdúsnak talált fehérek sora nem kis átfedést mutat Palack kolléga kedvenceivel, nem is bocsátkoznék ismétlésekbe, azonban a Jásdi Siralomvágó olaszrizlingjét muszáj nekem is megemlítenem. Egészen lenyűgözött mélységével, tisztaságával, a nap száraz fehérének járó trófeát ő érdemelte ki nálam. Még egy kis fehér adalék: az Oremus Mandolás furmint új évjárata, a 2007-es, végre kevésbé fásnak mutatkozott az utóbbi évjáratokhoz képest, egy mélyrehatóbb ismerkedésre elő is jegyeztem képzeletbeli naptáramban.

A másik színre váltva, kezdésnek pinot noir: a Pannonhalmi Apátságnál szép pirosgyümölcsös, elegánsabb bort mértek a 2008-as személyében, pár méterrel arrébb a St. Andrea 2007-es birtok változata viszont egyszerűen már mesés volt, Alföldi Merlot kicsit sem túlzott azzal a 7 ponttal. Ez tényleg egy hatalmas best buy, az ára már-már sértő a borra nézve. A dűlős Ferenchegy (2007) extra földességet és fűszereket produkált, hasonló könnyedség mellett, de kistestvére emlékét nem sikerült lemosnia. Ha már itt jártam, az Áldást és a Merengőt (2007 szintén) nem tudtam kihagyni, kár is lett volna, remek bor mindkettő, a Merengő különösen, a 2006-osra nem hasonlít, de ez cseppet sem ront az élvezeti értékén.

Cabernet-nézelődőben a Mayer Cabernet Franc 2007 fogott meg először, érett gyümölcsösségével, kedvességével mintha csak a Heimann villányi párja lenne. Bordeaux hűvösségét idézte a Weninger Merlot-Cabernet 2006, egy jó Cru Bourgeois-tól talán csak eltérő sav/tannin aránya különbözteti meg, őt is szerettem, nagyon. Szintén Bordeaux felé kacsingat a 2007-es Gere Kopár, bár ez már jóval fajsúlyosabb, komoly anyag, nagyon-nagyon fiatal még, ráfér az érlelés. Ahogy a rendkívül precíz, modern stílusú Sauska 7 párosra is, a kiváló 2006-os siklósi még mindig elég fiatal, a 2007-es villányi nem kevésbé, 2006-os elődjére nem hoz szégyent, koncentrált, gazdag bor.
[Octopus]

[A fotókat a Bortársaság honlapjáról és a Wikipediaról vettem.]