Jön tehát a vegyes harmadik része, ezúttal határon onnaniakkal, a szín nem számít, persze több fehér csurgott le a torkomon az elmúlt hetekben, mint vörös, de hát ez ilyenkor úgyszólván természetes.
E. Guigal Saint Joseph 2004
Saint Joseph a többinél kevésbé ismert borvidék a Rhone völgyében, főként vörösöznek ott is, de van, amikor nem. A fehér fajták közt a marsanne és a rousanne viszi a prímet, és E. Guigal az egyik leghatalmasabb termelő-felvásárló-forgalmazó a vidéken. Ez közepesen mezítlábas bor, valamivel tíz euró fölé árazták be. Sárga szín, kicsit zárt illat, erjedtes karakter bujkál benne. Ilyet a Chateau Beaucastel blanc-jában is éreztem. Szájban lomha, a gyümölcsös fázison túl van. Krémes és olajos, de nincs benne dinamizmus. 3 pont.
Chapoutier Saint Joseph Deschats 2005
A Rhone-völgy másik óriása a Chapoutier. Ez a Szent József szépen csillog, zöldes reflexek is villannak még. Illata is árad, finom, rizlinges élénkséggel – pedig az, ugye, nincsen benne –, barackkal, virágokkal, parfümmel. Testben ehhez képest kellemesen nagy, mégis lendületes és rendezett. Itatja magát ügyesen. Ez sem bajnok, de vitán felül különb, mint a másik. 5 pont.
Pfaffl Grüner Veltliner Hundsleiten 2005
Hogy ne csak wachauzzunk mindig, belenéztünk a Weinviertelbe. Amely történetesen a legméretesebb osztrák borvidék. A Stettenben munkálkodó Roman Pfaffl az év bortermelője volt 2006-ban, a 2005-ös Hundsleiten veltelinit meg az évjárat legjobbjai közé emelték a labanc szakírók. Alig több, mint tíz euró. Lassan indul, és mindenekelőtt fűszeres. Ízben azonnal atom: vastag, gömbölyű, koncentrált, játékos és virgonc. Gyümölcsös és sós, osztrákságához képest nem annyira savas. Inkább, mint egy pfalzi, csak másképp zamatos. Tiszta, egyenes és gyönyörű. 7 pont.
F. X. Pichler Grüner Veltliner Smaragd M 2001
Franz Xaver Pichler a legnagyobb wachauiak egyike, az M nevű veltelini pedig a mester legkiválóbb borai közé sorolandó. Hatéves példány, ritkán randevúzik ilyennel az ember, sajnos. Aranyszín, első körben a hömpölygő ásványosság mögül nem sok minden bír kibontakozni. Hatalmas, súlyos, koncentrált, a komplexitás már egybeérett teljesen, nincs mit szétszálazni. Vakon a kutya sem mondaná meg, hogy veltelini. Menet közben gazdagszik és nyílik, kiteljesedik, egyre frissebb és frissebb, sőt hosszabb lesz. A szárazpróba összetett és lehengerlő. Megérdemli a 8 pontot.
Prager Riesling Smaragd Klaus 2003
Feszt menedzselem Pichlert, Knollt és Hirtzbergert, ám a szintén a wachaui istenek közé illő Pragerről eddig kevesebb szó esett. Most esik. Pláne, hogy a Klaus dűlőről is szuperlatívuszok alkalmazásával szokás értekezni általában. Arany ismét. Mézes, vastag rajt. Mineralitás és bors – noha nem is veltelini. Hiába négyéves, friss, üde és testes egyszerre. Az első egy-két korty talán gyorsan múlik el, de ahogy szellőzik, úgy válik izgalmasabbá és komplexebbé. Hosszabbodik dettó. Nagyszerű bor kitűnő állapotban. 8 pont.
Lagler Chardonnay Selection 2003
Még mindig Wachau, ezúttal egy világfajtával. Karl Laglert sauvignon blanc-jának köszönhetően menesztettem mennybe néhány hónapja. A válogatott chardonnay színe halvány arany, illata erősen alkoholos. A címke szerint 14-es a szesz. Az alma-körte vonal megvan, érdekes, hogy bontás után csipetnyi szénsav is játszadozik benne. Ez idővel elfogy, de amíg tart, addig több az élet a borban. Szájban is sok az alkohol, amely a testtel kéz a kézben lenyomja a legendás wachaui savakat. Széles, betölti a száj minden szegletét. Lecsengése édeskés. Inkább koncentrált, mint összetett és dinamikus. 6 pont.
Marques de Riscal Rioja Reserva 2002
Riojáról, a sokáig vezető spanyol borvidékről – Ribera del Duero már a 90-es években előzött, azóta mások is kóstolgatják, invencióban, frissességben – régóta készülök írni egy rendes cikket. És most sem írom meg. Nem jutott eszembe erről a borról önálló posztnyi mondanivaló. Holott jó egészen. A Marques de Riscal a legismertebb Rioja Alavesa-i termelő. A bor színe mély rubin, vagy tán gránát, fene tudja. Fűszeres, földes, aszalt gyümölcsös illat. Közepesnél nagyobb test, érett zamatok. Spanyolos tisztaság. Nem nagy, de annyi baj legyen, 15 eurós árát visszakézből megszolgálja. Főként, hogy hosszú és csontszáraz. 5 pont.
Prunotto Mompertone 2004
A piemonti pince barberából és syrah-ból készült házasításának előző évjáratát szerettük erősen, meg is ittunk belőle rengeteget. A 2004-esből kevesebbet fogunk, bár nem sokkal. Kávés, kakaós, fűszeres, mediterrán hangulatú. Elegáns, fineszes és élénk, kellemesen krémes utóízzel. Később likőrös jegyek ütik fel fejüket, a gyümölcstáborból az erdeiek matatnak. Testben közepesnél erősebb, lendületben sincs hiány, de kevésbé összetett, mint eggyel korábbi évjárata. Azért tehetség a nagy testvér árnyékában is. 5 pont.
Utolsó kommentek