Karácsony előtt, közben, után kifehéredtem megint. Ünnepkor a zember nyilván olyan borokat vesz elő, amelyeket szeret, vagy amelyektől sokat remél. Ha innét nézem, végső soron felemás volt a felhozatal. Bizonyos előzmények alapján legalábbis sokkal több 7-8 pontos élményben reménykedtem. Ezzel együtt hülye, aki akkor panaszkodik, amikor minden idők legjobb sauvignon blanc-jával hozza össze a sors keze. Eddig nem is tudtam, hogy ilyen van.

Szeremley Badacsonyi Muscat Ottonel 2001

Szolid italozás belövő bora. Mostanában hozta derék barátom, megmaradt nála az ősidőkből, ideje volt eltávolítani belőle a dugót. Amúgy mindig is mondtam, hogy a legreduktívabb, legegyszerűbb Szeremley-boroknak is idő kell, úgy képesek megmutatni, mi mindent tud a Badacsony. Halvány aranysárga, tükrösen tiszta, kinézetre ifjonc. Illata is tele energiával. Az obligát muskotályos parfümösség elillant rég, ami maradt, éretten gyümölcsös koktél, barackkal és körtével. Közepes test, fickós szerkezet. Árnyalatnyit mintha érdesedne már a sav, de dinamikus még mindenképpen. Lecsengése is kellemes és hosszú. 2001 vacak évjárat volt, és mégis. Valahol 5 és 6 pont között félúton, utóbbihoz közelebb.

Degenfeld Furmint Barrique 2005

A Gróf Degenfeldnek száraz furmintban nem igazán sikerült nagyot alkotnia ez ideig. Most sem. Bár az is igaz, hogy eszetlenül fiatal ez a versenyző. Halvány sárga, zöldes reflexekkel. Elsőre szúrós-égettes hordó és mineralitás piszkálja orromat. Gyümölcsök nyomokban – és ez így is marad, derakasan meg kell mozgatni a pohárban, hogy a szokott körtés-almás jegyek felbukkanjanak. Ízben is kemény, harcias savakkal, savanykás utóízzel. Strukturálisan nem rossz, de egyvonalú. Egyelőre nem több jó 4 pontnál.

Demeter Zoltán Kakas Furmint 2005

Komoly meglepetés, nem a kellemesek közül. Nemrég volt szerencsém párjához, a Vereshez, és rajongtam érte. Azonnal vásároltam mind a kettőből, és ezt szántam a szentestei vacsora fő attrakciójának. Szép aranysárga, eddig rendben. Illatában ásványok és némi gyümölcs, de valahogy tompán. Jó testű, kidolgozott szerkezetű, ellenben alig díszíti ez meg az. Acidjai furcsák: egyszerre erőtlenek és kemény karakterűek. Nem rokonszenvesek, és nem is jó inni miattuk a bort. Savanykás, két korty után nem kívántam a harmadikat. Zárkózott úgy, ahogyan van. Kölyök még, ofkorz. Idő kell neki. Többfelől hallottam így is, hogy zseniális – ezek szerint a konkrét palackkal nem volt szerencsém. Mint ahogy Szepsy István Nyulászójával sem, nemrégiben. Ahogyan az, úgy ez is – hiába komoly anyag – maximum 5 pont.

Ráspi Soproni Leányka 2005

Nem dicsérték kevesebben mostanában Horváth Ráspi József 2005-ös leánykáját sem. Mindazonáltal esmét kénytelen vagyok szembekorcsolyázni az árral. Aranyszín zöldes reflexekkel. Majd orrba vág a hömpölygő parfümösség. Sok-sok cukorkával, tuttifruttival. Az ilyet nem szeretem. Nagy test és horribilis édesség, annak ellenére, hogy száraz. Igaz, alkoholja tizenöt felett van. Ha nem tudnám, hogy Ráspi fanatikusan természethűséges, azt mondanám, művi az egész. Vártam, hogy szellőzzön, hasztalanul. Ugyanolyan maradt az első estén végig, nem változott három nap múltán sem. Érdemei elismerése mellett sem több 5 pontnál. Annyi is alig. Alig-alig.

Lagler Hartberg Sauvignon Blanc Smaragd 2002

Karl Lagler spitzi heurigerjéről meséltem már – önéletrajzi elemekben bővelkedve –, és említettem akkor azt is, hogy a sauvignon blanc-ból muszáj volt bevásárolnom. Lagler jó név Wachauban, becsüli őt a Falstaff Wein Guide is, kétcsillagnyira – három a maximum, de annyit keveset adtak a borvidéken –, és kedvelem én is, erősen. Wachauban a rizling és a veltelini van otthon igazán, ám némelyek világfajtákkal is megpróbálják árnyalni a termőhely nagyszerűségéről kialakult képet. A Hartberg a legjobb dűlők egyike. Aranysárga ez is, ritka mód tökéletes illattal. Rengeteg kifinomult ásvány, plusz a fajta jegyei. Nem a szénás-füves, inkább a citruszos-ananászos-narancsos vonalon. Plusz érettség és palackbuké, egyszóval harmónia. Nagy test, tömörség, feszes szerkezet, komplexitás. Tökéletesen integrált savak, elképesztő lendület. Lecsengése kivételesen hosszú és élvezetes. Menet közben változik ügyesen, előnyére. Sauvignon blanc-sága előtérbe kerül, de nem más tulajdonságai kárára. Nagy bor. Nem egészen 15 euróért. Biztosan vannak ennél is különb SB-k, mondjuk Sancerre-ben. De amíg nem találkozom klasszisokkal onnét, addig számomra ez a csúcs. Adhattam volna 9-est is akár, fontolgattam, de végül megelégedtem a 8 ponttal.

Tokaj Nobilis Amicus 2004

A Nobilis Bárdos Sarolta és Molnár Péter családi pincészete Bodrogkeresztúron. Mindketten bizonyítottak már más helyen, helyeken, nagyban, és szeretnének összehozni valami értékeset kicsiben. Az Amicus töppedt szőlőből készült százgrammos házasítás. Talán mondani sem kell, hogy áttetsző aranysárga. Ásványossággal és botritiszességgel, gombássággal nyit, a gyümölcsök háttérben maradnak. Határozott sav, közepes test, rendezetlen karakter. Menet közben sem áll össze. Lehet, hogy idő kell neki, de az is, hogy nem a legjobb pillanatában kaptam el. Nyilván többre kalibrálták, most azonban csupán 5 pont.

Weninger Késői Fehérburgundi 2004

Miként a minap szóba hoztam, ifjabb Franz Weninger nyitni készül a késői szüretelésű fehérborok felé, mivel szerinte egyebek közt erre is jó a Soproni borvidék. Édeseit egyelőre egyharmad hektárnyi pinot blanc-ból kénytelen kigazdálkodni a fiatal mester. Majd telepít még hozzávalót, például furmintot. Nem pinot blanc, fehérbugundi, Franz azt mondja, így érdekesebb, magyarabb. Meg hát Burgenlandban is Weissburgunder. 0,375-ös palackba töltötték. Látványra fenséges ez is. Nem vakon kóstoltam, úgyhogy könnyen jár a szám: le sem tagadhatná a borvidéket és a terroirt. Illatában áradó gyümölcsök elképesztően finom kövekkel. Rengeteg gyümölcs, cizellált ásványok. Tekintélyes test, csodálatosan beépült édesség, selymes savak, harmónia, egyensúly. Hosszú búcsú. Sűrű, izgalmas, buja bor, figyelemre méltó dinamizmussal. Hiába édes, inni is jó. Elfogy hamar. Két üveggel bontsanak egyszerre. 7 pont.