Ahogy az ilyenkor, nyáron lenni szokik, mostanában is feltorlódott néhány bor, amelyeket különféle körülmények között – általában baráti társaságokban – kóstoltam, pontosabban ittam. Vannak róluk emlékek, némelyikről feljegyzésfoszlányok is, úgyhogy ömlesztek, három részben. Az első körben fehérborokról, a másodikban veresekről, a harmadikban külföldiekről lesz szó. Tehát első kör.
Figula Pinot Gris 2005
Előbb belehabarodtam a Nyergesbe, utóbb észrevettem, tartózkodik a szekrényemben egy 2005-ös mezítlábas pinot gris Figula Mihályéktól. A színe halvány arany, kicsit már mélyül, az illata nem a gyógynövényes, inkább a kissé berothadt szénás fajtajelleget hozza. Ezt nem igazán szeretem. Kifinomultsághiányos, direkt. Szájban tisztességes test, de kevés kanyar. Egyszerű bor, megijedni azért nem kell tőle. 3 pont.
Font Sándor Kövidinka 2006
Miután fellelkesültem a Pannon Bországgyűlésen, Benikuty barátunk közreműködésével – akit az én szövegem hozott lázba, úgyhogy utazásra adta fejét – rögvest beszereztem három-három palack kövidinkát és válogatott ezerjót. Azóta el is fogyott mind. A kövidinka egyenes, reduktív iskolázású bor, egreses-herbális illatokkal, szerény testtel, korrekt zamatokkal, az ideálisnál kevesebb savval. Csúszik, de sem a gyomrot, sem a fejet nem bántja. Ötszáz forintért több, mint tökéletes. 4 pont.
Font Sándor Ezerjó Selection 2006
Hozamkorlátozás, októberi szüret, 21 fölötti mustfok. Kristálytisztán aranyló szín, finom, gazdag illatok. Sok-sok gyümölcs, közte alma és körte, csipetnyi barack, már-már, mint egy furmint. Becsületes test, zamatgazdagság, mélység, harmónia, olyan gömbölyded, csiszolni se lehetne különbet. Acidban ez sem bajnok, de nem baj. Még a kövidinkánál is jobban csúszik. 5 pont.
Tornai Olaszrizling 2004
A szokottnál is szakszerűtlenebb leszek. Ezt a bort tartálymintaként kaptam elég régen, címkétlenül, úgyhogy fogalmam sincs, válogatás-e, vagy a pincészet normál olasza az ezerforintos kategóriából. Mégis írok róla, mert az elmúlt hónapokban többször elblicceltem a szólást Tornai-vonalon. Pedig kitűnőnek találtam a 2004-es hárslevelűt, élettelinek a 2001-es furmintot. Ez a rizling is milyen: úgy árad belőle a gyümölcsösséggel és mindenféle növényekkel összehangolt mineralitás, mint a pinty. Teste nagy, a korty telt, a savak sokan vannak, de ügyesen igazítottak, az egész élvezetes. Tornaiékról jót és rosszat gondolni egyaránt szokás, de nekem mindinkább meggyőződésem, komoly munka folyik a mikroborvidék makroborászatában. Ez a bor szerintem megérdemli a 6 pontot.
Györgykovács Somlói Furmint 2004
Györgykovácsosan kezd, mint minden Györgykovács: eleinte nem érezni szinte semmi mást, mint a hegy bazaltját. Az a baj, hogy ezúttal később sem nyílik ki a bor. Valami körtésség fel-felüti a fejét, de ez nem elég. A korty is egyvonalú valahogy, a koncentráció megvan, a komplexitás hiányzik. Máskor a melegedés okos titkokat hoz ki a Györgykovács-borokból, de most nem. Mindezt persze ahhoz képest legyen kedves érteni a nyájas olvasó. Mármint ahhoz képest, hogy mennyire kedvelem mindig kitűnő boraiért a mestert. 5 pont.
Monarchia Grüner Veltliner 2005
Ennek a bornak az artistaszériáját Tannin kolléga már megdicsérte. Egészen jó ez is. Herbális jegyek megint, kis mineralitással. Azt a fehérborsos karaktert viszont, amelynek alapján oly könnyű azonosítani Wachau veltelinijeit, ebben nem találtam. Testben közepes, tiszta ízű, nem éppen gyümölcsbomba, de ne is legyen minden fehérbor az. Jólesik. Több, mint 4-es, kevesebb, mint 5-ös. Na jó, 4 pont, azzal, hogy szerintem még veszek belőle.
Monarchia Chardonnay Battonage 2005
Kis időt kell hagyni neki. A bontás utáni első pillanatokban szinte kizárólag mineralitást és a seprőfelkeverésre utaló, nehezen meghatározható jegyeket mutat, óra múltán keverednek elő a körték meg az almák, plusz citrom és valami vajasság. Ízileg is vastagabbá és harmonikusabbá válik, ahogy melegszik. Lecsengése kezdetben savanykás, ami később élvezetes üdeségbe fordul. Lendületes, kellemes. 5 pont.
St. Andrea Sziráki Chardonnay 2004
Komplex, izgalmas illatok, gyümölccsel és fával. Utóbbi nemegyszer tűnt már soknak Lőrincz György fehéreiben. Az egy évvel korábbi Sziráki különösen nehezen küzdött a hordóval, ami főként lecsengésére nyomott bélyeget. Ez más. Ebben bőven elegendőek az egyebek, hogy ellenpontozzák, sőt felülírják a tölgyet. Komplex és zamatos ízben is, nagy a test, játszik a bor. Finom és sűrű, búcsúja is gazdag. Erős 6 pont.
St. Andrea Kovászó Chardonnay 2004
2003-ban a Kovászó simán verte a Szirákit, nem is lehetett egy lapon említeni a kettőt. 2004-ben a vesztes visszavágott. Nem akkora differenciával, de mégis. A Kovászó is koncentrált és tekintélyes, de korántsem összetett és lendületes annyira. Itt is van körte és alma, meg chardonnay-s bakság, sőt ásványok, mindazonáltal a hömpölygés szűkebb, a dinamizmus kevesebb, a végén pici kesernyésség disszonál. A 6 pont azért megvan, de épphogy.
Utolsó kommentek