Immár másodjára kerül megrendezésre a somlóivásárhelyi hegykapunál elterülő Nagy-réten a Somlói Tavasz Egyesület rendezésében a bor és gasztronómia fesztivál. Szombaton és vasárnap az érdeklődők a fesztiválsátor körül kialakított borfaluban a Somlói Borvidék ismert gazdáival és azok boraival találkozhatnak. Kint lesz a Kreinbacher pince, Tornaiék, a Hollóvár pince, Csordás-Fodorék, a Dénes birtok, a Spiegelberg borpince, Györgykovács Imre, Fekete Béla, a Bazaltbor, a Somlói Apátsági Pince, Szabóvári pince, és Kolonics Károly is. Minden kiállító somlói borászat egy-egy vendéggel kóstoltat közösen. Ott lesz többek között Dúzsi Tamás, dr. Lőrincz György, Vida Péter, ifj. Franz Weninger, a Pannonhalmi Apátsági Pince, a Polgár pince, és a felvidéki a Strekov Borászat. A borok mellett bio és biodinamikus ételspecialitásokat, sajtokat, hús- és pékárukat, egyéb készítményeket kínálnak a Kárpát-medencéből, főleg a Dunántúlról. A kulturális programot Borbás Mária fogja felkonferálni.

Palack kollégával mi szombaton ott leszünk, jöjjenek, kóstoljunk együtt!

Múlt kedden vettem a Tricollis-szal együtt, áprilisi akcióban kétezer alatt. Úgy nézem már nem is kapható, csak a következő évjárat. Ezt 60% chardonnay, 30% pinot blanc és 10% olaszrizling alkotja, kétharmada barrikban, egyharmada nagyobb hordóban erjedt és érlelődött. Mivel azt mondták, most van a csúcsán, nem tartogattam sokáig, felbontottam. Szép borostyánsárga, tükrös, tiszta, gyűrűje vastag. Illata közepesen intenzív, először csak pörkölt jegyek érezhetők, aztán nyílik valamelyest. Pörkölt mogyoró, mogyoróvaj, vajas kalács és kevés körtelé. Stabil, nem sokat változik az első húsz perc után.

Az Institute of Masters of Wine örömmel adta hírül, hogy 2009-ben a Wines of Hungary lesz a fő támogatójuk. A gyémánt fokozathoz 5 millát kellett a perselybe dobni (szerencsére nem fontban), és ezt a pénzt az intézet a MW szakdolgozatok angolra fordítására fogja fölhasználni (mondjuk nehéz elképzelni, hogy hogyan jut el a záróvizsgáig az, aki nem tudja angolul megírni a dolgozatát). Ez a támogatás, folytatódik a kommüniké, a Wines of Hungary és az Institute of Masters of Wine azon közös törekvését tükrözi, hogy előmozdítsák a legmagasabb szintű boroktatás ügyét. A Magyar Bormarketing Kht tájékoztatása aztán árnyalja a hírt, és világossá válik, hogy a szamaritánus buzgalmon túl mi motiválta a döntést.

Csite 2007 elején számolt be a még közös név nélkül futó, de már akkor is összetartó ifjú tőkésekről. Németh Attila nem szerepelt abban a merítésben, és ő láthatóan máig lazábban kötődik ehhez a körhöz, hiszen a TőkésTársak április 24-i bemutatóján is dublőr helyettesítette. Csite viszont eljött, így tudtunk néhány szót váltani. Ő a gyökerektől indul (vagy legalább a szürettől), azaz már a kóstolás előtt sejtett egy-két dolgot, én a palack felől (elhanyagolható terepgyakorlattal), így a véleményünk néhány pontban óhatatlanul eltért. De különös módon a "Mi volt a legjobb bor?" játékban nagyon közel kerültünk.

Beharangoztuk mi is: aranyérmes szekszárdi borokat lehetett kóstolni április 25-én Szekszárdon. Vonatra szálltunk hát, és végigkóstoltuk a kínálatot. Négyen mentünk, hogy minden aranyérmes bort alaposan megnézzünk, kevesebben is elegek lettünk volna. Ugyanis az utolsó pillanatban változott a program: csak a már palackban levő tételekre korlátozódott a bemutató, s abból sem volt ott minden tétel.

A Balatoni Borfesztivál a Feneketlen-tónál tegnap véget ért, de a Budai Gourmet a Millenárisban még tart, és bizonyára akadt még számos hasonló rendezvény országszerte. Örömmel vesszük, ha olvasóink boros/kulináris felfedezéseiket, kellemes/kellemetlen élményeiket megosztják velünk és egymással. Sőt a szervezők is hálásak lesznek. Mi volt jó, hol, kitől, miért?

Miközben számos étteremben a borrendelést a mai napig a férfiak kiváltságaként tartják számon, a borok túlnyomó többségét mindennapi bevásárlásaik során a hölgyek teszik a szatyorba. Súlyos dollár- (és font-) milliók múlnak tehát azon, hogy oldalbordáink milyen szempontok és motivációk alapján választanak a borospolcoknál. E tényen felbuzdulva az amerikai WineSpectator és a francia Vinexpo jól megközvéleménykutatott uszkve 4000 hölgyet e kérdésben. Az eredményekről a brit Telegraph is beszámolt, némileg eltérő módon mazsolázva azok közül, mint az amerikai szaklap. Mi pedig próbáljuk egybegyúrni az általuk leírtakat.

Az Európai Bortermelő Régiók Gyűlése (AREV) április 24-én Tokajban ülésezett, és határozott ellenvéleményt fogalmazott meg a fehér és vörös borok összeöntésével előállítható rozék engedélyezése ellen. Ahogyan erről már több alkalommal tudósítottunk, az EU várhatóan engedélyezni fogja azt, ami eddig szentségtörésnek (és illegálisnak) számított, azaz a fehér borok vörössel való rózsaszínesítését. Az AREV ezt az ipari jellegű borkészítésnek tett engedménynek tekinti, és károsnak tartja. A testület ugyanakkor kész egyetlen esetben kivételt tenni, és ez a spanyol vino tinto de mezcla. Az AREV tagországok: Németország, Ausztria, Spanyolország, Franciaország, Grúzia, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Románia és a Cseh Köztársaság. [A kép forrása.]

Két fehér házasítás ugyanattól a pincétől - mindkettő 2008-as. Az egyik újbor, már november óta kapható és csavarzáras. A másik parafát kapott és bár friss, tartályos fehér, azonban nem kellett annyira sietnie, nem újbor. Nagyjából egy árban vannak - a Bortársaságnál most fillérre ugyanannyiért lehet megvenni őket: 1266 Ft-ért klubáron. Bevallom, az volt a prekoncepcióm, hogy könnyen elérhető best buy-t ajánlok a mai posztban, de a value for money cimkénél magasabbra nem sikerült jutnom.

A legtökösebb celebséf, Gordon Ramsay gazdaságos bordóihoz adja a nevét. Ráadásul ingyen. A szerencsés kiválasztott a Bordeaux perifériájához tartozó Entre Deux Mers körzetben gazdálkodó Château Bauduc. A birtok valamennyi borán használhatja a 'Gordon Ramsay Selection' taget. A nagyvonalú gesztussal Ramsay háláját akarja kifejezni a birtok felé, amelynek borai 10 éve szolgálnak a ház boraként Ramsay különböző éttermeiben a pohárnokok és a vendégek nagy megelégedésére. "Nálunk a szomeliék a Buaduc-re esküsznek, még akkor is, ha a könyvelők anyáznak valahányszor egy vendég ezt rendeli egy palack Chablis vagy Pétrus helyett" - nyilatkozta Ramsay. [Egy remek magyar nyelvű összefoglaló Ramsay viharos életéről és gasztronómiai hőstetteiről.] [A fotó innen származik.]

Amióta a biodinamika lendületet vett, és a bennfentesek divatjává nőtte ki magát, várható volt, hogy előbb-utóbb a mainstream is bejelentkezik a maga tortaszeletéért. Nos, egyelőre inkább csak az eszcájgot kérték ki, de a hír akkor is túlmutat önmagán. Lesz még a hiperekben biodinamikus polcszekció, jön majd Ausztráliából kengurus/gazdaságos BD bor. De a tényeknél maradva: immár hivatalos: a brit Tesco és a Marks & Spencer a szakíróknak tartott borbemutatók időpontját a vetési naptárnak megfelelően tűzi ki. A Maria Thun által összeállított vetési naptár négyfajta napot különböztet meg: gyökér, virág, gyümölcs és levél – a biodinamikus gazdálkodók ebből tudhatják meg, hogy a különböző feladatok elvégzéséhez melyek a kozmikus ritmusnak megfelelő időpontok. Néhány éve merült föl, hogy a vetési naptárt döntően befolyásoló holdciklusok nem csak a növények életére, hanem a kész borokra is jelentős hatással vannak, vagyis a borok gyakran tapasztalt, megmagyarázhatatlan formaingadozásáért a Hold volna a felelős. Gyökér- és levélnapon ezek szerint tilos a bort zargatni, virágnapon meg lehet kockáztatni, de aki igazán jót akar magának és a bornak, az gyümölcsnapon kóstol. Akit a téma mélyebben is érdekel, az lapozzon ide vissza, nézze meg ezt a videót, olvassa el ezt a recenziót. [A kép forrása.] 

Ahogyan azt már harangoztuk korábban, 29-én, azaz holnap Borszerda. A kommüniké szövege: "Idén először rendezi meg a Borszerda programot a Magyar Bormarketing Kht. Az akcióhoz csatlakozó vendéglátóhelyeken 2009. április 29-én minden magyar bort és pezsgőt féláron lehet rendelni. Ezenkívül minden főétel mellé egy pohár bor grátisz jár a ház borából. Az akcióhoz borkereskedők, taxi- és pótsofőrszolgálatok, valamint a METRO áruházlánc is csatlakozik." A Veritasnál  és a Monarchiánál nem találtunk tájékoztatást az esetleges kedvezményekről, másoknál viszont igen: Bortársaság, Radovin, Terroirclub és Corvinum. Jellemzően 15 százalékkal lehet olcsóbban vásárolni, de Radován ráígért. Aki még tud valamilyen kihagyhatatlan alkalomról, az szóljon hozzánk!  

Az olaszrizling olyan nagy reménységem nekem, hogy valahányszor lebőg a furmint, én hátradőlve bazsalygok, mert tudni vélem, hogy nincs minden veszve. Él még fajta e hazán, melynek lesz méltó nagy híre. Mi sem egyszerűbb persze, mint a pénzcsapot megnyitni, és néhány palack árán kísérletileg megalapozni vagy eloszlatni e nagy reményt. De a próbát egyre csak terveztem, mintegy öntudatlanul is védve a schadenfreude forrását.

Malbec kóstolót tartott a Bor és Más, nem is akármilyet: az általuk forgalmazott Alta Vista pincészet különböző fajtaborait kóstoltuk össze egymással, vakon. Mivel malbec-fronton a gyakorlati tapasztalataim igen gyérek, ezért jó ötletnek tartottam befizetni erre a az eseményre. Nem gondoltam volna, hogy életem legnehezebb borkóstolója fog következni.

A harmincharmadik Challenge International du Vin versenyen három aranyérmet, tizenegy ezüstöt és tizenhét bronzot nyertek a magyar borok. Az általunk is többször dicsért Heimann Barbár mellett Bock József Feketehegy CF-ja, és Demeter Csaba IQ-ja kapott aranyat. A mezőnyt átböngészve meglepően sok volt a cabernet franc (még 2005-ös is!), és fölbukkant néhány egészen eredeti név (a pálmát nálam Hagymási József vitte). A megszokott tokaji henger helyett a borvidékek között ezúttal Eger, Szekszárd és Villány volt a legerősebb. A nyerteseknek gratulálunk!

Számtalan félrecsúszott ékezet és elsikkadt betű kölcsönöz szexepílt Caroline Gilby MW (a képen) igencsak terjedelmes és számunkra különösen örömteli beszámolójának magyarországi tapasztalatairól. A cím nem egy nagy flös, de ajándékposzton ne keressünk csomót: Magyarország vörös forradalma. A bormászterka Szekszárdon és Villányban járt. A meglátogatott birtokok listája hibátlan logikát és tájékozottságot tükröz: Taklerék, Heimannék, Bock József, Gere Attila, Malatinszky Csaba, Sauska, Vylyan. A ráadás ifj. Weninger Sopronból. Pontszámok nincsenek, de a dicséretekkel nem fukarkodik: "A magyar csúcsborok semmi esetre sem mondhatóak olcsónak - a minőségnek, bárhol készüljön is, megkérik az árát, és sajnos, ami az export kilátásokat illeti, az emberek a hajdani Kelet-Európából most is alacsony árakat várnak. Ettől függetlenül ezek a borok állják a versenyt a legjobbakkal a világ bármely tájáról, és érdemes értük mélyebben a pénztárcába nyúlni."

A maraton e szakaszára kevés újdonság jutott, lesz ellenben recycling meg revidea. Miközben egyre szilárdabb az a meggyőződésem, hogy igazán nagy kékfrankos csak Sopronban és Egerben készülhet, merthogy a löszösök nem elég tökösök, most három dél-pannonnak is örülök. Ilyenkor persze mindig bevethető az előítélet-immunizáció: kissé följebb tolom a lécet, és azt mondom, majdnem nagy, de nem igazán. Szerencsére a pohár mellett nem immunizáltam, örültem minden cseppnek.

Immár hagyományosan április végén kerül sor a Tokaj Reneszánsz Egyesület évjárat bemutatójára. A 2005-ös évjárat aszúit és újdonságait április 25-én a Gerbeaud ház Átrium termében kóstolhatja a közönség 15 órától 18 óráig. A szakértők szerint 2005 kiemelkedő, ámde nehéz év volt: a májusi esők, majd a nyári gombásodás elleni védekezés után a hosszú vénasszonyok nyarának köszönhetően végül többször lehetett egészséges aszúszemeket szedni.

A Balatoni Borfesztivál mellett a Budai Gourmet is május első, hosszú hétvégéjén lesz idén, szokás szerint a Millenáris Parkban. A honlap információi alapján úgy tűnik, a tavalyi különösen széles gasztronómiai kinálat lecsökkent, azonban így is lehet majd ízelítőt kapni Litauszki Zsolt, Segal Viktor és a Kistücsök főztjéből. Lesznek még mindenféle sonkák, bükki kézműves sajt és visszatér a töki pompos. Idén is lehet majd alkoholmentes bort kóstolni (nehogy kiköpjék!), aztán meg pálinkákat (Agárdi és Matheus) és pezsgőket. Aki a borok miatt megy, több kereskedés (pl. Bor és Más, IFDT, Monarchia Matt) választéka mellett megkóstolhatja jó néhány saját pavilonnal megjelenő pince borait is. Például Bazaltbor (Laposa), Bock, Bolyki, Chateau Dereszla, Demeter Csaba, Kreinbacher, Maurus, Miklós Csabi, Nyakas, Polgár, Sauska, St. Andrea és Vida Péter. A kiállítók teljes listája itt olvasható. [A kép a fesztivál honlapjáról származik.]

A budaiaknak házhoz jönnek a legjobb balatoni borászatok, ugyanis május elsején és másnap Balatoni Borfesztivál lesz a Feneketlen-tónál. Néhány a felvonuló borászatok közül: Figula Pincészet, Bujdosó Pincészet, Garamvári Szőlőbirtok, Konyári Pincészet, Légli Pince, Borbély Családi Pincészet, Laposa Pincészet, Szeremley Pincészet, Villa Tolnay, Csordás-Fodor Borház, Kreinbacher Birtok. A mulatsághoz nyolc együttes szolgáltat zenét: Kerekes Band, Sebő Együttes, Vivat Bacchus, Gyárfás Quartet, Czakó Péter Trió, Makám, Csík Zenekar és Besh o droM. A részletekért kattintsanak ide. [A kép forrása: http://mek.niif.hu]

Az alábbi lista afféle illusztráció a pontozási szokásainkhoz. A példák talán jobban segítik az eligazodást, mint a definiálási kísérletek. Szeretnénk persze, ha a szemmértékünk soha nem csalna, de a borozásnál a célpont és a megfigyelő is állandó mozgásban van. Ráadásul nem is egy itt a megfigyelő. A "rendszer" eredetéről legyen annyi elég, hogy a tízes kézre és elmére áll, magyarázzák a 100, a 20 pontos vagy az ötcsillagos rendszerek gazdái, hogy miért tértek el a magától értetődőtől. A pofonegyszerűségbe egyetlen apró csavart vittünk: a mínuszból a pluszba mi 4 pontnál váltunk. Négypontos tehát az a bor, amit máskor is szívesen innánk.

Néha az ember csak kutyafuttában tud kóstolni, jegyzetelni sincs ideje, ilyenkor csak benyomásokat tud utólag papírra, blogra vetni. Ez történt velem is most, a Kézműves Borok Háza által szervezett bemutatón is, ahol pár óra alatt módszeresen végigkóstoltam jó pár borász megannyi borát. A végére kellemesen el is fáradtam, a másnap kicsit nehéz volt. Azért igyekszem emlékmorzsáimat összeszedegetni.

A Slate-ben remek cikk olvasható az ausztrál boroffenzíva kifulladásáról. Alig egy-két éve még minden jelentősebb bornemzet az ausztráloktól rettegett. A formula legyőzhetetlenek tűnt: könnyen érthető, rendkívül aromagazdag borok, meghökkentő, gyakran szellemes nevek, formabontó, messziről azonosítható címkék. A piaci elemzők úgy vélték, hogy az ausztrál előrenyomulás minden árkategóriát elér, és nincs hagyományos érték, amely megállhatna előtte. De a lendület úgy tűnik, megtorpant. A különböző felmérések különböző adatai azt mutatják, hogy az Amerikába irányuló export értéke 2008-ban 15-26 százalékkal csökkent. És az export anatómiája különös torzulásokról árulkodik. A tavalyi évben november hónapig bezárólag Ausztrália 22 millió karton bort exportált az USA-ba, ebből 18,3 milliót tett ki a 10 dollár alatti kategória, 2,1 milliót a 10-15 dolláros, 640 ezret a 15-20 dolláros, és 386 ezret a 20 dollár fölötti. A 10 dollár alatti kategóriában továbbra is kétszámjegyű a növekedés, a 20 dollár fölöttiben viszont majdnem 50 százalékos a csökkenés.