Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok legázolják a nagymellényűeket. Megfontoltabban: ez a kóstoló azt sugallta, hogy a kékfrankos megkomolyítására - és drágítására - tett kísérletek hiábavalóak; a túlbonyolított überfrankosokat elveszejtik a részletek, míg a cicomázatlan alapborokat megnemesíti az idő. Tanulság: if it’s not broken, don’t fix it.

Az első körben a kétezer alattiakat kóstoltuk, és mélységesen elégedettek voltunk:

Ráspi Kékfrankos 2007 – Illatban az elmaradhatatlan olajos rongy és zöld olíva ezúttal is megvolt, az őszibarack helyett viszont cseresznye a gyümölcse. Kezdőknek nem ajánlott, haladóknak is csak megszorításokkal. A fő kifogásunk az volt, hogy enyhén savanya, és ezt a szokásos ráspis erények sem tudják teljesen feledtetni. Idővel talán kisimulnak a ráncok. 4-5 pont (2065 Ft)

Weninger Kékfrankos 2007 – A gyorsasági szakasz egyik legjobbja. Érettebb, mint a Ráspi, és díszítő jegyeiben kevésbé bizarr. Illatában, ízében köménymag, cseresznye, füge és kő. Jó szerkezetű, jó ivású, eleven bor, fűszeres lecsengéssel. Elég pontosan lefedi az én kékfrankos-képemet. 6 pont (Az idő jót tett neki.) (1970 Ft)

Heimann Szekszárdi Kékfrankos 2007 – Melegebb karakterű, mint az első kettő. Alapvetően gyümölcsös, némi hordós tejkaramellával behabarva. Cseresznyés, málnás ízek, puhább, lágyabb, mint a soproniak, ugyanakkor árnyalatokban szegényebb. Az éretlenségnek semmi nyoma, a túlérettségnek alig. Ez egy finom, szerethető bor. Visszakóstolva a rokonság a 2006-ossal egyértelmű, de minden szinten elmarad tőle. 6 pont alá. (1590 ft)

Heimann Szekszárdi Kékfrankos 2006 („első nekifutás”) – Első blikkre kissé zárt volt az illat némi vegetális mocorgással. Kóstolva viszont állva hagyta a mezőnyt, annyira töretlen ívű, finom és arányos volt, hogy mindannyian elismerően hümmögtünk (én Remeteborra tippeltem). Másnapra előbújtak a gyümölcsök, szinte megfiatalodott a bor anélkül, hogy a kiegyensúlyozottságából veszített volna. Harmonikus, szaftosan gyümölcsös örömbor. Nagyon kellemes meglepetés, az egész mezőny legjobbja. (Tetszett 3 évvel ezelőtt is, de ezt azért nem néztem ki volna belőle.) Erős 6 pont. 

Ráspi Kékfrankos 2006 – Intenzív illat: olajos rongy, gyufa, fakéreg és őszibarack. Ez alapján nehéz lenne belehabarodni. Kóstolva sajnos egyértelművé válik, hogy kár is lenne az erőfeszítésért: savanyú és keserű. A Ráspi-borok közül utoljára a 2004-es Kékfrankos Selection okozott ekkora csalódást. Két éve sokkal többet reméltem, a Sprintben pedig egyenesen ez a bor végzett az élen. (De aligha kisiklás, két hete kóstoltam egyet a saját készletemből, az még ennyire sem tetszett.) 4 pont (2065 Ft)

A második körben jött a magyar elit hűvösebbik szelete:

St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 2005 - Káosz dúl ebben a borban. Első nap baromfiudvar, puncs és csatornaszag. Második nap mintha egy cigarettacsikket dobott volna bele valaki. Kóstolva kusza, édes-savanyú és még keserű is. Pozitívumot nem írtam le róla, de a pontszám is jelzi, hogy azért nem ihatatlan bor. Viszont a figyelmet megbosszulja. 4 pont

Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2005 - Szívbemarkolóan intenzív ló- és istállószaggal nyitott, amit alig érthető módon másnapra tökéletesen levetkezett. Akkor ez most brett vagy nem brett? A visszakóstoláskor a legendás 2002-es syrah-t idéző izgalmas, ásványos, szilvás, szedres egyedi illatsávra állt rá, és kezdtünk reménykedni. Kóstolva azonban mindkét napon csalódást okozott. Bár ésszel készített bor, nincs mélysége, a vékony szöveten át-átüt a savanya. A két évvel ezelőtti halvány remény mára elveszett. Ez a Spern Steiner inkább múzeumi tárgy, az évjárat hű lenyomata, amit csak a pincénél bogaras gyűjtőknek lenne szabad megmutatni. 5 pont.

Strekov 1075 Frankovka Modra Terroir 2006 - Azt hittük, hogy Orsolya. Volt benne valami halk báj, meg egy kis szamócadzsemes bizonytalanság. Az első napon ez volt a kedvencünk a drágábbik körben, nem utolsósorban az egyértelmű érettsége, megnyerő édessége miatt. Ekkor még az illat tetszetős és gyümölcsös volt eperrel, szamócával, csipkebogyóval. Aztán visszakóstolva bejött egy adag sütőtök. Másnap pedig beütött a krach: gyümölcs és dzsem el, párolt lilakáposzta be. Sajnos az, ami az első nap jóleső édesség, érettség és izgalmasan bizsergető sav volt, másnapra egyértelműen erjedt, cefrés, fáradtságba csúszott át. Erős hatosból gyenge hármasba. Drága mulatság: pontonként két ropi.

Meinklang Blaufränkisch 2007 - Körömlakklemosó, csípős alkohol, mazsolás, egysíkú, rövid. Átesett a tehén túloldalára. Nem mind arany, ami biodinamikus. 3 pont

St. Andrea Tóbérc Kékfrankos 2006 - Délinek tippeltem. Sötét, érett, tejkaramellás, ánizsos illattal, magas alkohollal, komoly koncentrációval. Eleinte az volt a benyomásom, hogy nem tiszta kékfrankos. Másnap a hordóra kentem mindent. Nem először járok így, hogy St. Andrea vörösökből kibújik az avas szotyola (korábban ezt Tiffán trade marknak véltem). Műkedvelő okoskodásunk szerint túl azon, hogy eleve rossz hordóba került, túl sokat volt bezárva, és bár kétségtelenül tekintélyesnek hat, a szemölcsökkel és bibircsókokkal együtt végül csúnyább lett, mintha megmaradt volna famentes, szaftos, gyümölcsös, pörgős, egri fruskának. 5-6 pont

St. Andrea Ferenchegyi Kékfrankos 2006 - Furcsán édes, málnás illat, aztán idővel fa, körömlakk és cseresznye. Mintha ez is elbitangolt volna a fajtiszta kékfrankos sztenderdjétől. A korty első feléig egyértelműen igényes bornak hittük. Aztán belezuhan a savanyú, keserű, szárítóan tanninos finisbe. 5 pont (2980 Ft)

Moric Blaufränkisch 2006 - Bizonytalan, erőtlen, káposztás, diós-mogyorós, öreges illat. Kiszáradt. Viszont esztétikusan öregedett, nem csúszott szét, és nem borultak az arányok. Az előzőekhez képest jó inni, de azért a gyümölcs nagyon hiányzik. Ilyen vérszegény Moricot eddig egyszer ittam: a 2005-ös Neckenmärktert. Nagy csalódás. 5 pont.

Ráspi Kékfrankos Válogatás 2007 - A legkomolyabb bor az egész sorban, és kezdettől világos volt, hogy csak Ráspi lehet. Az illatban avar, olajos rongy és epres ostya. Viszonylag testes, de az élénk savaknak köszönhetően eleven bor. Érett, kellemesen masszírozó tannin. A lecsengés fűszeres. A másnapi behatóbb tanulmányozás alkalmával úgy tűnt, hogy a savak nem teljesen érettek, húznak kissé és a lecsengésben kísért a savanyúság. Erre a borra még visszatérünk; most provizórikus 6 pont. (4160 Ft)

Próbálván rendet rakni a fejünkben arra jutottunk, hogy Sopronban kevésbé kellene félni az érettségtől, a St. Andreánál ki kellene dobálni a szotyolás hordókat, Heimannék pedig immár teljes jogú tagjai a magyar kékfrankos-elitnek.