Autóbalesetben meghalt Balla István. Az egri borász harminchét éves volt. Tíz éve indította el családi borászatát. 2005-ben befektetők közreműködésével megalakította a Balla Rt.-t. Komolyabb sikereket az utóbbi egy-két év hozott neki, a tavalyi borfesztiválon például a közönség az ő barrique-olt merlot-ját találta a legérdekesebbnek. 2005-ben startolt a Divinus borcsalád, amelynek címkéi az ország legszebb bora elnevezésű elismerést is beseperték. A kiemelt kategória darabjai francia, japán meg cseh versenydíjakat kaptak. Balláék tömény szeszekben is utaztak, decemberben a pincészet bio málnapálinkája lett Magyarországon a legjobb. A legfrissebb eredmény: a brüsszeli Mondialon ezüstérmet nyert 2004-es kékfrankosuk. Balla-borról eddig egyszer írtunk.

A Wein Gourmet ezévi első számában közzétett kiáltványban neves német borászok, szakírók és önológusok tiltakoznak a "technológiai", "iparszerű" bortermelés gyakorlata ellen, és felszólítják a borásztársadalmat a "kézmíves" hagyományokhoz való visszatérésre. A kiáltványhoz számtalan német, osztrák, francia és olasz borász csatlakozott.

Az Ostorossal a 90-es évek közepe táján barátkozni próbáltam, volt egy-két iható és olcsó bikavérük, cuvée-jük. De aztán került néhány ihatatlan vacak is, és kiábrándultam. Most viszont kaptam – nem a cégtől, nem a forgalmazótól; azt sem tudom, utóbbi kicsoda – egy 1995-ös cabernet sauvignon–merlot-t, és el vagyok ragadtatva.

Lehet, hogy hamarosan a francia borokat is törvényesen vizezik? Az oroszok absztinenciával büntetnek. Végül egy svájci Tokaj-rajongó enciklopédikus posztja.

Francia pálfordulás

Terroirországba is begyűrűzött a globális konzumkultúra: szabad lesz csipszezni (a drága újhordós érlelés helyett forgáccsal aromatizálni a bort), sőt, lehet, hogy az alkoholszint leszorítása érdekében a vizezést is engedélyezik. A francia Mezőgazdasági Minisztérium által előterjesztett terv szerzője, Bernard Pomel így indokolta a korábban eretnekségnek számító eljárások engedélyezését: "A bor a fogyasztóknak készül, és nem azért, hogy a borászok álmai beteljesüljenek".

Amikor könnyű, száraz fehérbort szeretnék inni, akkor általában sauvignon blanc-t iszom. Nagyon sokat nem várok ezektől a boroktól – csak friss illatokat, üde zamatokat és megbízhatóságot, feltétlenül. Persze ez nem kevés. Heti bormatiné és borok a hiperből – kettő az egyben.

Két Szeremley Szemelt felemás mérleggel, egy fejlődőképes Laposa, egy érett Tornai és még néhány ismert név. Egy amatőr rizlingbúvár olcsó kalandjai a hiperpolcok neonfényes világában.

Jancis Robinson beszámolója a durcás burgundiról, a holdfázisok szerepéről a palackozásban és a Kőmíves Kelemennéként funkcionáló carnerosi tehénről. Ja, és jegyezzük meg: bort a legjobb virág vagy gyümölcs napon kóstolni!

Nemrég cabernet-k ürügyén merengtem arról, milyen hülyeség ABC-zni [l anything but chardonnay/cabernet – bármit, csak ne chardonnay-t/cabernet-t; a két vezető világfajta nyomulását megelégelt borbrátok jelszószerű sikolya]. Ugyanez az állás a chardonnay tárgyában, amelyet még inkább félretettünk az elmúlt néhány évben. Pedig ez a fajta is többet érdemel.

Március idusán sikerült végre eljutnom Szomolyára, a helyi nevezetességhez: Kaló Imréhez, az erdész-borász emberhez. Már a fogadásunkkor 200 százalékon ég, alig bírunk lépést tartani vele, amikor fölvezet bennünket a pincéhez. Aki itt lemaradt, az később már aligha tud felzárkózni.

Mindeddig kissé döcögős helyszíni szemle rovatunk ezentúl kivágja a rezet a gálicból. Erősítésként leigazoltuk A. Móri Leánykát, aki panyókára vetett fejkendőben, félelmet nem ismerve járja a magyar pincészeteket amatőr borivó csapatával. Ez azért jó, mert azt kapja, amit megérdemel, vagyis azt, amit mindenki más, és nem kényeztetik, mint az úgynevezett borírókat. Leánykánk ruhája ál, neve nick, ízlése kényes, nyitottsága végtelen, jóindulata határtalan.

Levágták az aranytojást tojó sast

Eladták a kaliforniai kultusz-kaberné prototípusát előállító birtokot, a Screaming Eagle-t. Az 1992-es első évjárat óta a Screaming Eagle sorra döntötte az árverési rekordokat. A birtok becslések szerint 30 millió dollár körüli összegért kelt el. Ez annyi, mint 275 millió forint per hektár, vagyis nyomott árról nem beszélhetünk, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy pl. 2000-ben egy árverésen egy 6 literes Screaming Eagle-t 500 ezer dollárért ütöttek le.

A Művelt Alkoholista hét ismert kadarkistához kopogtatatott be, hogy választ kapjon néhány közérdekű kérdésre. Elektronikus megkeresésünkre végül öt termelőtől kaptunk választ, köszönet érte. Fény derült néhány műhelytitokra, megtudtuk, hogy a kadarka sokszor a borászok számára is rejtély, de bármennyire szeszélyes, szeretik a cudart.

Lehet, hogy a szaporodó syrah-rajongók nem mind tudják, hogy van a közelükben egy abszolút bomba – ráadásul ahhoz képest, hogy mit tud, bagóért. V. Proffal karöltve megittunk eddig fél kartonnal belőle, és most – N. Prof. közreműködésével, hiába, a doktorok csapatostul szaladgálnak – megfuttattuk egy szűk, de színvonalasnak szánt mezőnyben. Tarolt, természetesen, pedig egy Wine Spectator Top 100-as delikvens is akadt a sorban.

Az ember néha cabernet-re vágyik. Ritkán. Belegabalyodtunk ebbe az anything but cabernet típusú hülyeségbe, lifegünk hol a ló egyik, hol másik oldalán, ostobán megvonjuk magunktól a legjobb kortyokat. Pedig ha vesszük a merészséget, és nyitottabban pislogunk a világra, megjutalmaztatunk.

Amióta mi is megfutottuk a magunk köreit a borkészítés szürkületi zónájában, egyre inkább foglalkoztat az űrtechnológiát idéző eszközök és szintetikus anyagok nélkül boldogulni próbáló borászok gyakorlata és elmélete. A „mesterséges mennyországokat” elutasítók táborán belül is külön kasztot képeznek a biodinamikusok. Az ő vallásalapítójuk Rudolf Steiner, prófétáik Maria és Matthias K Thun. A téma megér egynéhány posztot (pro és kontra), az alábbiakban olvasható cikk a bemelegítő kör.

Előzsűriztük az új Kopárt. Mennyország vagy kárhozat? Bevállaljuk? Igen/nem!

A Hilltop Cserszegi Fűszerese mellett valószínűleg a Gere Kopár a legismertebb márka a magyar borpiacon. Az előbbit vélhetően sokan kóstolták is, az utóbbit sokkal többen szeretnék. Magára valamit adó borsznob azonban visszakézből söpör le mindent, ami „a villányi zsákutcából” folyik, élen a Kopárral.

Úgy néz ki, már érdemes próbálkozni a Tornai Pincészettel is. Korábbi tapasztalataim alapján azt gondoltam, hogy nem feltétlenül, de tévedtem. A 2002-es somlói hárslevelű után legalábbis ez tűnik valószínűnek.

Nini, egy bölcsész - ötlött fel bennem, mikor Franz Reinhard Weninger kikászálódott kocsijából a Monarchia Kinizsi utcai üzlete előtt. A borászdinasztia ifjú sarja ugyanis szakállt növesztett, melyet vastag, fekete keretes szemüveggel tett még hangsúlyosabbá, vagyis alig emlékeztetett az emlékeimben élő Weningerre. Mindegy is, az a lényeg, hogy a borok jók legyenek - folytattam a gondolatsort, hiszen kishazánk borászata ma valószínűleg máshol tartana, ha annak idején idősb Weninger nem tesz látogatást Villányban, vagy nem alapít közös céget Gere Attilával. És a magor kékfrankos is egész máshol tartana, ha utána nem alapítottak volna saját borászatot a Sopronhoz közeli Balfon. Ehhez képest a szakáll maga - semmiség.

Krémer Mátyás, a Wine Spectator filozoptere (Tokaj áldott nevű propagátora) a legutóbbi Wine Spectator számban egy olyan témába vágta a fejszéjét, ami már alig látszik a fejszenyomoktól, de nem árt tovább aprítani. Nem utolsósorban azért, mert a prózai gyakorlat gyakran kényszerít arra, hogy szemet hunyjunk fölötte. A mélyebb kérdés ebben a formában tört a felszínre: hány palack kell egy bor megértéséhez?

Ceterum censeo. A bikaveres posztok elmaradhatatlan tartozéka egy mini-esszé a bikavér pokolra szállásáról az átkosban, jelenlegi imbolygásáról a pokol tornácán és a lelki üdvéért küzdő keresztes lovagokról. Örömteli tény, hogy a borban is sokszor hiányolt "polgári középosztály" fellángolásai egyre gyakrabban köthetőek a bikavér névhez (Tóth István 2000 BV vál., Szt. Andrea "Áldás" 2003, Buttler BV "Prémium" 2003). De hiába szépek ők hárman-négyen, ha némi túlzással bármely egri és szekszárdi cuvée viselheti ezt a nevet. Aki ma találomra leemel a polcról egy bikavért, sem minőségben, sem jellegben nem sejtheti, hogy mit fog kóstolni.

Mindig is hajlamos voltam lelkesedni érdemes dolgok iránt, ezt teszem most is. Amikor kóstoltam Luciano Sandrone Barolo Cannubi Boschis 2001-esét, azt mondtam: eddigi életem legjobb vörösbora ez. Később megnyugodtam kicsit, mert eszembe jutott néhány tétel korábbról, és végül nem osztottam ki az első 10 pontost veres kategóriában. Pedig kis híján.

A borvandálok ismét akcióban

Rizlinget kóstolni jó, sok rizlinget kóstolni még jobb. Ezúttal tizenkettőt sikerült magamévá tennem – pompás társaságban –, főként németeket, meg egy amerikait, amely a kedvencem lett hirtelen. Imaginárius kakukktojásnak egy muskotály és egy hárslevelű került a sorba; esélyük sem volt, hogy felvegyék a versenyt az elegáns és lendületes mezőnnyel.