Az utóbbi időben a soproni borvidékről is jönnek a magas alkoholú, extraktédes, soha nem tapasztalt simasággal, gazdagsággal megáldott borok. Lehet, hogy erről is a globális felmelegedés tehet, de még valószínűbb, hogy a sógoroktól átgurított, mindenféle manipulációra alkalmas szerkezetek, no meg az élelmiszeripar csodájaként számon tartott borászati adalékanyagok széleskörű alkalmazása.

A Forbes szerint egy ismeretlen amerikai ihatja meg a világ legdrágább borát. Az 1787-es Chateau d'Yquem-et (bordeaux-i édes fehérbor, a világ elsőszámú desszertbora, annak ellenére, hogy Tokaj sokak szerint többet tud) a londono Antique Wine Company 100 000 dollárért adta el az amerikainak, aki szeretné titokban tartani a nevét, és eddig sikerült is neki. Az árfetisiszta olvasók és Frei Tamás kedvéért a Forbes csinos kis listát is közöl a világ legdrágább borairól. Juj, de izgi.

Tudták önök, hogy a fenyő háromszázezer kilométert tesz meg másodpercenként?

Egy dekoratív törpekenguru stilizált grafikája és egy furcsa név elég volt ahhoz, hogy egy kis családi vállalkozás átlagos minőségű boraival meghódítsa az amerikai piacot. És mindezt egy cent reklámköltség nélkül. Némi tanulság, döbbenetes növekedési pálya.

Egy éve halt meg Gál Tibor. Dél-Afrikában, autóbalesetben. Akkor nem nagyon volt hol elmondanom, mit gondolok róla, meg arról, hogy elment. Most van.

Alder, a Vinográf (akit mellesleg újfent az év borbloggerévé választottak) számol be arról, hogy a Mark Squires-féle fórumon (Parker-hátország) heves vita bontakozott ki egy Mega Purple nevű adalékanyaggal kapcsolatban. A Mega Purple gyakorlatilag száz százalékos szőlőhéj-koncentrátum, amit vörösborok színezésére használnak. A 0.1%-nál jóval kisebb töménységben alkalmazott szer állítólag nem csak a bor színére van jótékony hatással, hanem az ízére és a struktúrájára is. Egy a közelmúltban tartott vakteszten a szakmai közönség körében sokak tetszését éppen azok a borok nyerték el, amelyeket ezzel a kivonattal "kezeltek".

Zwack Izabella borválogat és tokajit készít(tet), leszámolt a Dobogó csak hatputtonyos lehet koncepcióval és tagja lett a Tokaj Renaissance Egyesületnek. Az eredmény nem rossz, ám lesz jobb. Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne.

Nem értek a kadarkához. Hallottam már olyan véleményt, hogy a kadarka megértését leginkább az gátolja, hogy a cabernet irányából közelítünk felé, pedig ez inkább egy pinot-san finom jelenség. Hát, nem tudom. Megkóstoltunk tizenegy kadarkát, de nekünk sem cabernet, sem pinot nem jutott róla az eszünkbe. Azért drukkolunk neki.

A Hilltop ünnepi szortimentje ár-érték arányban megfontolandó. Katarzis persze nincs, viszont Kamocsay Ákost már rég el kellett volna csábítania a parfümiparnak. Bianca szép.

Az egyik legpatinásabb bordeaux-i másodosztályú birtok eladó, és megszerzésére a hírek szerint az itthon is népszerű Bouygues-fiúk a legesélyesebbek.

Ismét hallattak magukról a luxusalkoholisták. A 6 magnum 1947-es Chateau Cheval Blanc-ra mi is licitáltunk, de Puff Daddy elvitte az orrunk elől.

Örülök annak, hogy sokan felfigyeltek mostanság Szepsyre. Igaz, néha meglepő mondásokat adnak szájába a túllelkesültek, ami érthető, ha az ember legalább egyszer már kezet foghatott vele, és legalább kétszer ivott is a boraiból. A többség a borain keresztül ítéli meg őt (ami teljesen rendben van), de ennél sokkalta nagyobb géniusz. Azt hiszem, bármit is alkotna az életben, az ugyanúgy remekmű lenne. Emberileg kell őt megérteni, annyira nemes lelkületű, őszinte, hiteles, maximalista, hogy a mostani világban szinte már prófétaként tekinthetünk rá.

Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, Hugh Johnson Pocket Encyclopedia of Wine című művével első ízben 1998-ban találkoztam, amikor az egyre legendásabb V. prof New York-i útja alkalmából megajándékozott engem az aktuális évjárattal. Ebbe azóta is rendszeresen belenézek, legalábbis akkor, ha a borvilág kurrensebb részének – értsd: Nyugat-Európa, Újvilág – valamely pincészetéről szeretnék primér információhoz jutni. Merthogy a Johnson-borzsebkönyv bizonyos értelemben épp olyan, mint Rohály Gáborék Borkalauza. Vagyis a kezdő borbarátot kimondottan technikásan, magabiztosan és megbízhatóan igazítja el a nagy országok úgynevezett dzsungelében, az alapfokon megszerzeni érdemes tudás benne van, aki meg a részletekre is kíváncsi, és elmélyülést óhajt, az tájékozódjon tovább, másutt.

Horváth Józsefről, aki a mozgalomban a Ráspi nevet kapta, ezeregy legendát hallottam már. Maga faragja a bútorait, mint Michelangelo, csak lehányja a fölösleget, mert ért a fák, a füvek és a madarak nyelvén, de a vésőt, ill. a fakanalat is remekül forgatja, és külön erre a célra idomított kutyáival (magyar vizslák!) kikaparja a szarvasgombát, amit aztán az év minden napján más recept alapján készít el a az éttermébe betévedő dáriuszoknak és rócsildoknak, egyébként a mellékhelyiségben is enni lehet a padlóról, mert Ráspi nem ismer félmegoldást, és élete egybeolvad a vendéglátással, és most már a termőtalajjal is, azzal a különleges csillámpalás-mészkövessel, mert borász is lett, méghozzá kézműves, aki kezét a föld és az ég ütőerén tartja, és a szőlő szavát is érti, de 28 évnél fiatalabb tőkével nem áll szóba, viszont minden fürtnek nevet ad, és becézi, korholja őket, hogy ne érjék be a középszerrel, mert az ő boráért távoli falvak vénei zarándokolnak el Fertőrákosra, mert visszahozza az ifjúságot, elhajtja a gyomorbajt és felvillanyozza a kedélyt. Persze lehet, hogy ennek a fele sem igaz.

Gyümölcs, mineralitás, savak, elegancia. Avagy: mit tud egy kabinett trocken rizling, ha a legnagyobbak egyike készíti? Sokat. Nagyon sokat.

A villányi verebek azt csiripelik, hogy Michel Rolland, a világ leghíresebb (és hírhedtebb) repülő borásza (bár lehet, hogy helytállóbb volna mobilborásznak hívni) már osztja az észt a Teleki satóban. Azt nem tudom, hogy a Csányi Pincészet 2002-ben is építhettet-e a 24 karátos tanácsokra, de tény, hogy az az évjárat a "V" sorozat szintjén igen szépen sikerült (főleg, ha az árakat is figyelembe vesszük: Cabernet Franc, Merlot és Cabernet Sauvignon 2 rugó körül). Kedvenc hiperem polcain pedig már megjelentek az első 2003-asok, de mostani szemlénk tárgya a forgalomba még nem került iker-zászlóshajó: a Prestige és az Elegance.

Gál Tibor tavaly februári halála után sokakban – bennem is – felmerült a kérdés: mit fog kezdeni a pincészet az eddig megszerzett hírnévvel, piaci pozíciókkal, képes lesz-e megismételni, vagy – horribile dictu – túlszárnyalni azt, amit Gál Tiborral elért? Személyében ugyanis nem mindennapi egyéniséget kénytelen nélkülözni a borászat, nemzetközi kitekintése, távlatos gondolkodása talán talán hazánk egész bortermelésére rányomta bélyegét az elmúlt évtizedben.

A dél-afrikai Stormhoek pincészet 100 palack ingyenbor befektetéssel megduplázta eladásait az Egyesült Királyságban. Az idők szavára figyelő Stormhoek vezetés a méregdrága hirdetések helyett a blogolvasó-közönséget célozta meg, és talált.

Heimann Zoltán kiakadt. Ez a Világgazdaságból derül ki, a részletekkel együtt: a lap szerint a termelői marketingbefizetéseket az FVM-apparátus a korábbi miniszteri ígéretek ellenére sem a kimondottan ezért létrehozott Bormarketing Kht.-nek, hanem az e vonalon többszörösen leszerepelt AMC-nek osztaná vissza. A Pannon Bormíves Céh jeles társelnöke, akit most éppen a szakma teljes egésze támogat – hiszen a kht.-ben lényegében mindenki benne van –, visszafogottan azt mondja: a pénz a borászoké, és az FVM meg az AMC bürokratáinak semmi közük hozzá. A VG nemcsak hírt ad, állást is foglal, nagy tekintetű szerzőnk, Albert gazda jóvoltából.

Több bordeaux-it a proletárok asztalára! Minerális kalandok a globális csúcskategóriában egyhavi jó magyar fizetésért. Van még mit tanulni (tanulni, tanulni). Bárcsak lennénk luxusbal- avagy -jobboldali lóvézsonglőr, akkor ládaszám satóznánk minden este. Mindazonáltal új dimenziók látszanak nyílni.

Szepsy István, minden magyar mesterek közt a legnagyobb, faképnél hagyta a Királyudvart. Mostantól kizárólag saját birtokára, továbbá kiemelt koncepcióira – terroirborok, száraz fehérek, édes szamorodnik – kíván koncentrálni ő.

Első kérdés: mire képes Romsics László saját közegében, mármint az Etyeki borvidéken? Második kérdés: felkapaszkodhat-e a György Villa Pincészet az elismert nagyborászatok közé?

Óvakodj a sajttól! Újabb lyuk az alkoholista Maja fátylán. És nyakunkon az aktuális borözön, ezúttal Ausztráliából.

Monarchia álmodta, Vylyan mixelte kisnagy küvé elérhető áron, hipermarketes terítéssel.

Györgykovács Imre a legkisebbek közt a legnagyobb. Arról lehet olvasni itt, hogy szerintem miért. Szó esik Fekete Béláról is, mert megérdemli.

Egy rejtőzködő életmódot folytató chilei nagyágyú, a magor Decanter örökös liblingje.

Legutóbb kóstoló ürügyén a pinot noirról, most anélkül a rajnai rizlingről fogalmaztam érzelmes vallomást. Fehérben szerintem ez a legkifinomultabb fajta. Lehet vitatkozni. Vagy egyetérteni.