Kiosztotta pszeudo-Michelin-csillagait A Vendég magazin, mink meg nem bírtuk ki, hogy ne kommentáljuk. Tényleg ezek volnának pörköltillatú hazánk legjobb éttermei? Egyáltalán vannak-e legjobb éttermek ebben a gasztronómiailag is sokat szenvedett (és: lángoktól ölelt) kis országban? Elmaradt volna a gasztronómiai rendszerváltás? Gundel? Tanyacsárda? Alabárdos? Ráspi? Rosenstein?

Na jó, szkippeljük elegánsan a fölvezetést, hogy a cabernet franc szellemi hazára talált Magyarországon (vagy sem), satöbbi, lényeg a lényeg: az általunk belátható és éppen elérhető legjobb cabernet franc-okat próbáltuk összeguberálni egy össz-alkoholista kóstolóra. Vakra, naná. Nagyban támogatott ebben minket a Maligán (ja, és menjen mindenki körözöttversenyre!) és a Veritas, danke schön.

Három bor látszott kiemelkedni a mezőnyből, az Albert gazda által már korábban ismertetett, igen nagy reményű Malatinszky 2003-as, Weninger 2003-asa és a Takler-féle, amerikai exportra készült Proprietors Reserve (szintén 03).

Körözöttbajnokságot rendez a Maligán, és a Maligán a barátunk, tehát tessenek rá elmenni. Október 15-én, tehát szombaton lesz a dolog, 25 deka saját körözöttel lehet nevezni aznap délelőtt 10 óráig, a zsűri azt elbírálja, délután pedig a legjobb tíz élőben, ott helyben faragja ki - részben kapott, részben hozott anyagokból - körözöttjét, a vendégek kóstolhatnak, kapnak egy pohár bort is. Déltől nagyjából este hatig lehet ott zsezsegni, ingyenkörözöttezni. Az első díj százezer forint.

Magda "A gazdák barátja" Sándor szoci képviselő az alábbi közleményt adta ki ebben a pillanatban:

"A 2005. október 11-i Borpiaci Irányító Bizottság elfogadta Magyarország krízislepárlási kérelmét. Jóváhagyásra került legfeljebb 400 000 hl asztali és legfeljebb 100 000 hl minőségi bor lepárlása, melyet az MSZP Országgyűlési Képviselőcsoport Agrárpolitikai és Vidékfejlesztési munkacsoportja már korábban kezdeményezett. Az intézkedés 2005. október 31-től indulhat.

A lepárlást 2006. július 15-ig be kell fejezni.

Az asztali borok minimális ára 1,914 euró/hl, a minőségi boroké pedig 2,3 euró/hl. Ez az ár 250 Ft-os euró árfolyamon számítva egy 1 liter asztali bornál 52 Ft/liter, minőségi bornál pedig 69 Ft/liternek felel meg. A pontos árat természetesen majd az aktuális euró árfolyam határozza meg. Az árak azonosak a spanyol illetve a görög krízislepárlás már korábban megszavazott áraival. A végrehajtás részletes szabályait az FVM és az MVH – a Bizottsági rendelet közzétételét követően – határozza meg.

Mindez lehetőséget teremt arra, hogy az elmúlt évek során, de főleg 2004-ben, leszüretelt gyengébb minőségű szőlőkből készített borok kivonásra (krízislepárlásra) kerülhetnek megfelelő uniós támogatással, és megteremti a lehetőséget arra, hogy az ez évi borkészletek elhelyezése megtörténjen és az ágazat versenyképessége javuljon."

A cabernet sauvignon annyira nagy király, hogy mindenkinek tele van a töke vele. Hírnevének áldozata: halálra ajnározták.

A CS Bordeaux alapfajtája, és minden második periférikus kis vincellér, ahogy megkapta az állami támogatást vagy a nyakába csókolt egy őrült euromilliomos, habozás nélkül kiszántotta a helyi őshonost, hogy a sauvignonnal bizonyítsa be, ő is van olyan önológus, mint Christian Moueix. A bibi ott van, hogy XIV. Lajos lehet, hogy a maga idejében és országában nagyon fasza király volt, de nem biztos, hogy jól teljesített volna III. Szulejmán háremében Viagra nélkül, vagy a líbiai sivatagban jatagánnal (hogy a lámaszótól hangos Andokaljáról ne is beszéljünk). Márpedig éppen ezt a feladatot kellene megoldania a CS-nak: minden éghajlati övben, tetszőleges talajon lealázni bármely más helyi toldimiklóst vagy akár cseh vitézt. Nem mindig sikerül, és akkor a hálátlan csöcselék sikongat és anyázik, hogy a király meztelen, sőt, akasszuk föl.

Az első a prosztóbbik: www.kutyaszar.hu. Sajátos marketinghúzás.

A második a még rejtélyesebbik: borászati céget hirdet valaki itten. "2004-ben 650 millió Ft árbevételű, palackozott borokat előállító és értékesítő társaság 100%-os üzletrésze eladó. A cég a hazai szuper- és hipermarket üzletláncok legnagyobb hét palackos bor beszállítójának[l helyesen: palackosbor-beszállítójának (a szerk.)] egyike." Freemailes kontakttal, persze. Van valakinek tippje?

Örök, hű szerelmem, a Vylyan Syrah utolsó esélyt kapott, hogy meggyőzzön: ráérünk még sírverset faragni. Hét fajtiszta syrah és két házasítás a halmozottan nemzetközi mezőnyben.

Azt hiszem mindannyiunk életében vannak olyan borok, amelyek örök hálára köteleznek. Ezek nem feltétlenül hibátlan, fényesre vaxolt, csilivili csókkirályok, de a maguk idejében súgtak valamit, ami mélyen belénk vésődött. És talán éppen ennek az élménynek a reményében nyitunk újabb és újabb palackokat. A teljesség igénye nélkül néhány a saját bor-yodáim közül: Thummerer Egri Királyleányka 1997, Apaltagua Carmenére 2001, Vylyan Merlot Selection 1999, Olmaia 1994, Lisini Brunello 1999, Vylyan Syrah 2003, El Principal Memorias 2001, Bussay Szürkebarát 2003, Tóth István Egri Bikavér vál. 1999, Gere Solus 2000.

Visszatérő, kicsit öntökönszúrós érzésünk, hogy néhány pohárnyi ismerkedésből az igazán jó bor megítélhetetlen.

A rossz kiszűrhető talán, a közepes és/vagy érdeketelen is, de a jó bor föltérképezéséhez még az is kevés, ha három palacknyit kóstolunk (iszunk) végig nagy figyelemmel.

Dehát, gyorsuló világunk, tíz alatt a százat, két kortyból megítéltet minden és mindenki, lásd az országos/nemzetközi borversenyek aszúértékeléseit. (Nagyjából egy percet töltenek olyan borokkal, amelyek órák alatt tudnak csak átadni bármit is magukból.)

És bizony, hányszor jártunk már úgy, hogy a hirtelen kimondott ítélet után egy-két héttel és egy-két palackkal legszívesebben padlóig nyomtuk volna a backspace gombot!

Tehát, itt a Vylyan Syrah, amellyel Alföldi Merlot kolléga még kisleány korában próbálkozott, magam pedig kartonnyi készletemet élem föl szép lassan, váltakozó sikerrel: az eddig kinyitott hat palackból kettő nagyon jó volt, kettő jó, kettő ihatatlan.

Kénytelen voltam saját bőrömön megtapasztalni, hogy honi boros berkekben a Kalifornia szitokszó. Akkora büdzséje még az ottani Bormarketing Centrumnak sem lehet, ami elegendő volna a kaliforniai borok imázsát a Kárpát-medencében úgy-ahogy kiszidolozni. Minden jel arra utal, hogy a magyar embör zsigerileg (vagy elvből) utálja a rohadt imperialisták geil és/vagy vizezett borát.

Talán nem teljesen meglepő, de az újvilágiak is fölveszik a kesztyűt, és időről-időre beolvasnak a szerintük protekcionista, elitista, elkényelmesedett, stb. óvilágnak. Az itt következő riposzt is az érem újvilági oldalát villantja föl: Huge Johnson, a kaliforniai bor-ősblogger lecsapott egy Decanter-hírre (Bordeaux ecstatic about "ideal" 2005 ), és szögletes zárójelbe tett megjegyzéseivel lerántja a leplet a kétszínű franciákról.

Pénteken belecsapunk a hazai cabernet franc-mezőny szélesen hömpölygő élcsoportjába, és amit tapasztalunk, azt mind jól megosztjuk önökkel. Ennek jegyében különféle szakkifejezéseket fogunk használni, úgymint bogyós gyümölcsök, dohány, menta, bársonyos tanninok, délceg savak és így tovább. Kapor nem lesz, mert vörösborban nem szokott lenni, bár ki tudja. De hogy addig se maradjanak kedves olvasóink CF nélkül, előjáték gyanánt szemre és orrba-szájba vételeztünk egyet. Úgy néz ki, érdemeink elismerése mellett lassan állócsillag leszünk a magyar borírás fénylő horizontján, mert megint ért bennünket megtiszteltetés. Ezúttal a Malatinszky Kúria kért meg, mondjunk valamit még hordóban alakulgató 2004-es szűretlen cabernet franc-jukról, ha arra érdemesnek találjuk őt. Biztos tetszett nekik, amit futtában a 2003-asról írtunk. Ezért most bosszút állunk. De hogy az ifjú minta ne sorvadozzon egyedül, mellé tettünk V. Professzor nevű bor- és egyéb barátunk jóvoltából egy vén – 2000-es – asztali portugált. Amely egyenest a pincészetnél vásárolódott, 19 ajróért.

Négy boros cikket is közöl a mai Napi Gazdaság. A címlap vezető anyaga a szokásos szüreti köröket futja: gyönge minőség, kevesebb szőlő, magasabb felvásárlási árak, nincs kereslet a szőlőültetvényekre. Táblázat az egyes borvidékeken várható termésmennyiségről. Karakas szoci képviselő a bortörvény készülő módosításáról – amelyben értesüléseink szerint van egy-két erősen felháborító javaslat, de erről majd később – a hamisítás elleni harcról (most valami osztrák típusú számkódolást terveznek). Aztán van itt még kis tokajizás meg a borfeldolgozás költségeinek elemezgetése. Kiderül, hogy egy ötvenhektós erjesztőtartály hárommillió forintba kerül, és egy ötvenhektós pneumatikus prés hétmillióba.

Biztosan sokan ismerik, leginkább száraz furmintjáról, virágos, lendületes savakkal megáldott aszúiról a Disznókőt , na meg mint az első fecskét, amely eretnek módon visszahozta a tiszta tokaji ízeket. A nevét a pincészet arról a vaddisznóra emlékeztető (én még nem véltem fölfedezni benne) nagy kőről kapta, ami mellé az egykori birtokosok filagóriát emeltek, hogy a messzi távolt kémlelhessék.

Ha az ember nyugatról közelít Hegyalja felé, akkor a pince impozáns épületeivel találkozik először; nem véletlenül nevezik ezt a részt Tokaj kapujának. Az Ekler Dezső tervezte traktorgarázs mérföldkő az építészetben, korát megelőzve sikerült egy, a tájba illő, de mégis kicsit futurisztikus, ufószerű épületet tervezni. A feldolgozóépület szintén remekmű, főleg belső tere, pazar megvilágítással. (Ahol borral kell dolgozni, ott nem árt, ha lát a dolgozó.) Az út mellett álló klasszicista Sárga Borház, amely eredetileg az uradalmi présház volt, a betérő vendégek számára kínál laktató étkeket, emeletén pedig egy ódon hangulatú, tágas, világos kóstolóterem áll rendelkezésre, ahol az itt ismertetendő vertikális kóstoló is zajlott.

A Pannon Bormustrán átütő sikert ért el a Konyári Pincészet. A "lellei Kopár", az egyébként kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű Sigillum Loliense fölényesen nyert a vörösök között, és a "lellei Solus", a Sessio is befért az első ötbe. A Sessio ráadásul Brüsszelben nagyaranyat nyert, és egy normálaranyat a Loliense is megcsípett. Itten most a fehér Lolienséről lesz szó.

Az Economist életmódkiadványában, az Intelligent Life-ban (2005 nyári szám) jelent meg John Andrews cikke, amely megfutja az obligát köröket a Nossiter-film és a Kerülőutak körül, mint minden nagy magazinos boranyag, de fő állítása eléggé súlyos, és nagyon egybecseng mindazzal, amiről nemrég Jásdi István (a Balaton Heimann Zoltánja) nyilatkozott a Világgazdaságnak. Azt feszegeti ugyanis az economistos ember, hogy amíg Európában szigorúan tilos, addig a kaliforniai borászatokban napi gyakorlat a borok utólagos vizezése.

Egy derék évjárat (2003) kitűnő, kiegyensúlyozott borait kóstoltuk kétfős Alkoholista-teammel és még vagy másfél tucatnyi bortárssal a Bortársaságnál. A kínálatban a többi között: Weninger Merlot–Cabernet Franc, Bátaapári Tűzkő Domb Cuvée, Heimann Cervaes, St. Andrea Merengő, Konyári Sessio.

Húsz óra ötvenhárom perc, híreket mondunk.

Ausztrál tudósok olyan roboton dolgoznak, amely képes bort kóstolni. Nem sokáig kell már szenvednünk tehát. Viszont máris szorgalmaznánk a berúgógép kifejlesztését. Vizi E. Szilveszter, melegíts!

Vannak, akik már előre örülnek annak, hogy gyönge lesz az idei termés. (Kevesebb szőlő = kevesebb eladatlan bor. A régi Kohn-recept. Vasárnap zárva tartunk, abból élünk egész héten.) A Népszabadság szüreti jelentése némi szürkebarátzavarral.

Úgy tűnik, a pécsi egyetem kutatóinál landolt néhány karton villányi csúcsbor, mert a magyar tudósok jól kikutatták azt, amit kollégáik világszerte átlag kéthavonta szoktak, hogy tudniillik a vörösbor kifejezetten jótékony élettani hatású, segít a szívbetegségek megelőzésében. Előrebocsátva, hogy mink, a magunk részirű' soha a büdös életbe' nem leszünk szívbetegek, közöljük alant a pécsiek teljes szövegét, de ahhoz tessenek lapozni.

A Wein Gourmet legújabb számában már a parafa dugó haláltusájáról vizionálnak. Trónkövetelőkben nincs hiány, de azért a dolgok jelenlegi állása szerint igencsak virgonc még ez a macska ahhoz, hogy az egerek torkuk szakadtából cincogjanak.

A Wine Spectatorben tavasszal lezavartak egy "nagy dugó-vitát" , ahol két főokosuk, Jim Laube (a kaliforniai és amerikai vezérszáj) és James Suckling (az Európába kirendelt málészáj) csapott össze, az előbbi képviselte a reformszárnyat, az utóbbi a parafistákat. Az alternatív zárakért küzdő Jim Laube adatai és tapasztalatai szerint az értékelésre benyújtott palackoknak átlagban 7-8%-a dugós. Magyarán minden láda borban egy palackot a TCA-fertőzésnek áldozunk (ettől lesz dohos, penészes ízű a bor). Laube a műanyag dugóval sincs kibékülve, mert az mellékízt ad a bornak, gyors oxidációhoz vezet, és nehéz kihúzni. Szerinte a csavarzár a megoldás. Érdekes adat és érv az alternatív zármegoldások mellett, hogy az amerikai átlagfogyasztó az általa megvásárolt borok 95%-át egy éven belül elfogyasztja. (Én is.)

A Tokaji Ősz fesztivál szervezői idén úgy döntöttek, hogy a rendezvény tavalyi bevezetése után idén azt helyezik középpontba, amivel a tokaji betörhet a világ szélesebb fogyasztói asztalára. Na persze, ezeket a fogyasztókat nem az aromaticwines-osok között kell keresni. Sokkal inkább a termőföldet, a kézművességet, a karaktert, a mélységet kereső dűlőmániákusok és megtérítetteik között.

A 2004-es évjárat borai, magukban hordozzák az év gyötrelmeit, amit az időjárás okozott a szőlőnek, az erjedés nehézségeit, mivel gyakran nehezen indultak erejedésnek a mustok, a magas szintű hegyaljai szőlőkultúrát, mert egy ilyen évjártból is nagyon jó borokkal jöttek elő. Megjegyzendő, hogy a tételek közül sok volt a frissen, az eseményre lepalackozott bor, ettől is lehettek nyúzottak, zárkózottak.

Februárban már találkoztam a Costera 2003-as évjáratával, és azonmód indexre tettem. Mintha valaki a terroir fogalmából akart volna gúnyt űzni, illatban egy délelőtti tengerparti sétára emlékeztetett: "bomlásnak indult kagyló, napozó medúza, hínár és rákpáncél sós vízben abálva", szájban pedig maga volt a megtestesült hal-, sőt, szardíniabor. Azóta is rettegve emlegetem ezt a nevet. És mit ad Isten, fél év sem telt el, és máris itt az újabb Costera, ezúttal közvetlenül Szardíniáról. Egy helyi enotékus ajánlásával (és 8 euro ellenében). Én mindig bízom a helyiek bölcsességében, de most megremegett a dugóhúzó a kezemben.

Már megint lemaradóban vagyunk, de ha már múltkor Albert gazda volt oly' kedves fölhívni a figyelmet az Auchan borkulturális fejlődésére, egyszerűen muszáj mostan (mégha már majdnem utólag vagyunk is) a Tescónak is leosztani a jól megérdemelt tockost.

Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmondom, hogy sűrű hetem volt, ezért péntek este úgy döntöttem, meglepetést okozok magamnak. Elővettem tehát az egri Balla István néhány hete tárolt presztízsborát, amit úgy kaptam valakitől. A presztízsdolgot onnan lehet tudni, hogy rá van írva nagy betűkkel a címkére. Gondolom, újabban nem a Prestige-be megy a Balla-hordók legjavának a tartalma, legalábbis erre következtethetni a Divinus borfamília felbukkanásából, amelynek címkéjét egyébként a borfesztivál alkalmából a legszebb címkévé emelte az ezerfejű közönség. Nekem a neve – be kéne tiltani a latint – és a címke sem tetszik, Csathó Pál és társai derekasan túlcifrázták, viszont csak egy fejem van, az is minek.

Tudom, régen elveszettem az aktualitást megen, mert majd' egy hónapja ment le a nyomorult, de most került kezembe egy boros magazin vagy valami olyasmi, és abban láttam a képet: szerencsétlen Kovács Kálmán miniszter lenget a Magyar Borok Útja Rallye startjánál.

Na, ez a Magyar Borok Útja Rallye bögyömben van. (Egyáltalán a rallyesport: azért zárnak le komplett hegységeket, hogy széjjelkúrhassák égett gumikkal, benzingőzzel, üvöltő motorhanggal és rengeteg szeméttel azokat a tájakat, ahová normális emberek a csendért, nyugalomért és egy kis lassúságért szoknak járni, menekülni az autók elől. Még szerencse, hogy időnként belehalnak.)

Megtiszteltetés történt. Nem vicc, kaptam meghívást Pók Tamás születésnapi bikavérszemléjére. Örültem és elmentem. Továbbá megkóstoltam pontosan tíz bikavért, vertikálisan, 2004-től 1995-ig. A Pók-Polónyi Pince – a vadásztatásban otthonos Polónyi György igazán csendes társ, a borkészítés Pók reszortja volt, maradt – tízéves, ez volt az egyik úgynevezett apropó. A másik az, hogy a tízéves Pók-Polónyi Pince megszűnik. Beolvad a Monarchiába, végképp. Az elmúlt négy-öt esztendőben sem nagyon volt már külön. A márkanév viszont marad, ha minden igaz: lesz még tavasz, lágy kenyér és PPP-bika meg leányka-zengő. Ez jó.

Egy közelmúltbéli BBC dokumentumfilmben valamelyik helyi politikai szakértő azt nyilatkozta, hogy Putyin nem is olyan bonyolult képlet, mindössze annyit kell tudnunk cselekedeteinek megértéséhez, hogy az orosz elnök példaképe Roman Abramovics. Putyin arra vágyik, ami Abramovicsnak már megvan. Eddig ugyan sok közöset nem fedeztem föl magamban és a feketeöves szuperegérben, de mostanában kezdem én is úgy érezni, hogy a magamféle kelet-európai kis pockok kollektív tudatalattijának nagy álmait Abramovics sorra valóra váltja.

a magamféle kelet-európai kis pockok kollektív tudatalattijának nagy álmait Abramovics sorra valóra váltja

A legfrissebb hírek szerint a 38 éves olajcár, akinek vagyonát a Forbes magazin 13.3 milliárd dollárra becsüli, a Chelsea megvásárlása és intergalaktikus pályára állítása után, most Toszkánában és Umbriában szimatol egy kies birtok után. Nem mintha egyébként nem volna hol álomra hajtania borostás buksiját: van egy 1.800 millás (HUF) lakása Knightsbridge-ben, egy 10.080 millás, hatemeletes háza a Sloane tér közelében, egy 180 ha-os birtoka Sussex-ben meg egy 3.600 millás nyaralója St Tropezben (és akad a családban még két sugárhajtású repülőgép az ingázáshoz meg három jacht a napozáshoz).