A főszereplőnek szánt kadarkákból csak illusztráció maradt, de azért megteszem, ami tőlem telik, hogy néhány arasszal túllendüljek a köldöknézésen. Nem lesz könnyű, mert a kudarc visszamenőleg magába szippantotta a kontentot.  A dolog úgy kezdődött, hogy szerveztem egy…

A kadarka szerintem nem arra való, hogy érlelgessük, hosszabb időre elfektessük. Könnyed, gyümölcsös, fűszeres karaktere miért is válna szebbé a palackéréstől – ezt mutatta elég meggyőzően múltkori találkozásom nyugdíjas egyedeivel. A majdnem négyéves azért még nem…

A Magyalost elégikus hangulatban búcsúztattam. Ez a bor viszont maga a remény: "Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák!" Nem hiszem, hogy találkoztam valaha kadarkával, ami e fajta 'A' verzióját, a légies, csupa gyümölcs, színpompás, csapongót…

A St. Andrea "csakegyszóval" Pinot Noirnál kiderült, hogy a név erős túlzás, mivel unorthodox módon 8 százaléknyi kékfrankost kevertek a pinot-ba (hogy mire föl, nem tudom, de legalább nem titkolták). Az új Magyalos Kadarkánál is megkörnyékezett a gyanú, hogy nem tiszta…

Ez a három kadarka szinte nem is különbözhetne jobban egymástól. Illetve dehogynem, viszont műfaji kereteken belül maradva – aminek ecsetelésétől eltekintenék, remélhetőleg mindenkinek van már valamiféle képe arról, általánosságban milyen, vagy milyen nem a kadarka…

Vesztergombi Józsefnek a kadarka a kedvenc bora, nekünk – és ezzel nagyon nem vagyunk egyedül – meg az ő kadarkája az egyik kedvencünk. Műtannin és Bob után én vállaltam be a trilógia harmadik részét. Idén a szekszárdi kóstolón kaptam ehhez egy löketet, mikor…

Nem emlékszem pontosan, Orsolyáéknak voltak-e korábban kifejezetten pénztárcabarát boraik, de ha előrukkoltak is ilyenekkel, bizonyára nekem sikerült átsiklanom felettük. Nem mintha nagyon elrugaszkodott árakkal dolgoznának, de az utóbbi időkben feltűnt a kínálatukban két…

Régebben inkább a fehér vörösborokat favorizáltam, azóta viszont volt néhány meghatározó, revelatív élményem, amitől, ha nem is estem át a ló másik oldalára, de azért jobb egyensúlyba kerültem. A május végi egyébként kiválóan sikerült szekszárdi bulin aztán ismét…

Kevés olyan fajta akad, amely esetében gondolkozás nélkül meg tudom nevezni a kedvenc boromat. Talán az egyetlen, amiben egészen biztos vagyok, az a kadarka: a görbesorosi tételnél jobban még semmi nem fogott meg. A Buttler számomra egy talány, két hasonló karakterű évjárattal…

Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként…

Legutóbbi kadarka-posztom többeket is megihletett, például kedves ismerősöm Németh Gábor főállású borgyűjtő is megkeresett régóta dédelgetett ötletével, miszerint nézzük meg, hol tartanak életpályájukon múlt századból elmentett kadarkái. A terv valóra vált, kadarkás…

Nagyon szeretem a kadarkát. Kóstolókon, fesztiválokon, ha már meglátom egy borsorban, a világért sem hagynám ki, mindig kíváncsi vagyok rá. Szerencsére egyre ritkábban kell csalódnom: jönnek csak szembe a játékos, könnyed, fűszeres pédányok, akik itatják is magukat rendesen.…

A Szekszárdi Borászok Céhe 2006-ban alakult, ha lehet hinni a pletykáknak, pont az Őszödi Beszéd nyilvánosságra kerülésének napján. Nem meglepő módon szekszárdi borászok alkotják a tagságot, nekik köszönhetjük például a Petőfi Irodalmi Múzeum nevezetes…

Túl vagyunk az első karácsonyi napokon (én kényszeresen ide számolom a Szentestét is), fogyasztottunk is. Ám valahogy nálunk úgy alakult, hogy a karácsonyi asztalra nem kerül rengeteg bor; a család messze nem annyira boros, mint én. Mondhatnám, remélem még kellően ironikusan: nekik…

Amit a figyelmes olvasók jó része már rég tud, bevallom őszintén: befürödtem a kadarkákkal. A kezdeti lelkesedés hamar megbicsaklott, nemcsak azért, mert több bortól egyszerűen többet vártam volna, vagy mert egyre nehezebb volt kóstolótársaimat újabb körre ösztönöznöm, de…

Prantner Ferencék borával eddig egyszer találkoztam, a Pannon Top 25 kóstolón; akkor azt jegyeztem meg róla, hogy más, mint a többi, ott épp nekem a másság inkább negatívum volt, de azt már akkor eldöntöttem, hogy ha tehetem, meg fogom kóstolni a pince borait. Ezt most a Radovin…

Sok évvel ezelőtt becsvágyó zenefogyasztóként mérhetetlenül bosszantott, hogy kedvenc felvételeimről a Gramophone-díjak osztásakor megfeledkeznek, és rendre alig ismert zeneszerzők alig ismert műveinek előadásai nyernek. Sőt, hogy tovább boszantsanak, a kritikákban visszatérő…

Amióta a Borbarátban bejelentették (megszavazták?), hogy Magyarország legjobb vörösbora egy kadarka (Buttler 05), és nálunk 8 pontot kapott egy másik egri (Orsolya 07), és Szentesi József pincéjében kóstoltam egy überragend spitzenklassét (pincekóstolásnak soha ne higyj!), azóta…

Úgy 2007 környékén fordulhatott meg a  dolog, azt hiszem. Az addig korrekt ivóbornak, vagy legfeljebb potenciális magyar gasztrokelléknek tartott kadarkát hirtelen nagy burgundi borok  vetélytársaként kezdték emlegetni sokan - puszták pinójából lehetséges csúcsborrá…

Ott tartottam, hogy délután átmentünk Ostorosra, és amíg Tarnóczi Zoltán a szőlőmunkásokat igazította el, addig Turcsek Orsolyával elkezdtük a 2008-as hordómintákat faggatni. (Előtte még lefotóztam Tarnóczi Kincső krétarajzát a családról.) Nem akarok ismétlésekbe…

Valamirevaló művelt alkoholista már minimum hallott Maurer Oszkárról. Valamibbrevaló művelt alkoholista pedig azért csak kóstolt már tőle valamit. Szerencsére, mostanában egyre több helyen lehetett találkozni vele és boraival: például Etyeken, a 7x7-en (tavaly és idén), Terroir…

        Ha egyetlen magyar borvidéket kellene megneveznünk, ami a kadarkáról eszünkbe jut, legtöbbünk Szekszárdot mondaná, természetesen. A terület és a fajta neve menthetetlenül összeforrt történelmileg; a hazai bortársadalom most is…