A Monarchia, MMI, Kovács Nimród Winery (a helyes megoldást húzza alá a cégtulajdonos) háza tájára jártak már jobb idők is. Most nyár végén, válság közepén mindenki vakmerően akciózik - a Bortársaságnál vannak ötvenesek, a Radovinben általános harmincas, a Veritasnál az Árvay és Társa borok közel ötvenesek -, és ebből a Monarchia sem maradhat ki. De a megvalósítás erősen hasonlít a mesebeli okos lányéra, aki jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is. Az mikrokedvezmények sorában a Vylyan Cirfandli 2000 taglózott le elsőként, ez a ritka és bizonyára nagyon szép palackbukét mutató bor 20 forinttal olcsóbban kapható, amíg a készlet tart (2100 helyett 2080). De az igazi jackpot a Zen-csomag. Itt az ár és az akciós ár megegyezik, egyaránt 3990 Ft. Persze egy ilyen spirituális csomagnál konzumkulturális barbárságnak hat az árra rákérdezni. Idézem: "Ebben az ajándékcsomagban 2006-os ropogós Zen fehérborunk mellett, szálas zöld tea és egy könyv található. A Zen-Kapu című könyv 108 meditáció gyűjteménye és segítséget nyújt  a belső béke elérésében és megőrzésében. Fedezze fel ezt az új életérzést vagy ajándékozzon egyedülálló élményt! (Kartondobozban szalaggal átkötve)"

Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint egy bordeaux-i bornak bejutni a terroirhívő szívébe - tartja a mondás. A kortárs borfundamentalista narratíva szerint ugyanis a Gironde-torkolat környéke maga a kénköves pokol, ahol kampós szarvú repülő borászok és villás farkú tanácsadók hegesztenek vörösborokat barriküstben, mindenféle enzimekkel, fajélesztőkkel, fordított ozmózissal és háromágú vasvellákkal. A pokol egyik bugyrában azonban - úgy tűnik - már a változás szelei fújdogálnak. Az egyik legmagasabban jegyzett bordeaux-i birtok, a Château Latour ugyanis meghallotta az új idők szavát, s vigyázó tekintetét az organikus termelésmódra vetette. Mi több: bele is vágott.

Még nyaralásom előtt bontottam egy Bussay bort. Sőt, egyből kettőt, mert párban adták őket épp a Bortársaságnál, 4000-ért lehetett megvenni őket. Ha jól értelmezem az üzenetet, a forgalmazó megkérte a doktort, hogy készítsen egy könnyedebb rajnait is a megszokott, és általam is magasztalt vaskosabb mellé. Hogy miért pont ezt a fajtát szemelték ki erre a célra, számomra rejtély. A remek 2007-es a kereskedői oldal alapján már elfogyott, árban viszont ezt a tételt is pontosan ugyanoda rakták.

Sok évvel ezelőtt becsvágyó zenefogyasztóként mérhetetlenül bosszantott, hogy kedvenc felvételeimről a Gramophone-díjak osztásakor megfeledkeznek, és rendre alig ismert zeneszerzők alig ismert műveinek előadásai nyernek. Sőt, hogy tovább boszantsanak, a kritikákban visszatérő költői kérdés volt, hogy kinek kell még egy Beethoven V. szimfónia vagy Mozart 20. zongoraverseny. Nekem kellett, én mindegyiket mérlegre akartam tenni, és semmiképpen sem akartam elhinni, hogy ezek olyan niche-ek, amelyekben évtizedek óta beragadt a szamárlétra, és immár örökre ugyanazokkal a poros mérföldkövekkel fogják lebunkózni az én kortársaimat. Aztán eltelt néhány év, megtelt és bedagadt az én memóriám is, már nem hallok jobb ötödikeket és huszadikokat, mint azok, amiket annak idején begyűjtöttem és kanonizáltam. [A képen Wilhelm Furtwängler.]

2009. augusztus 15-én rendezték meg Bor, mámor, Bénye néven Erdőbénye borászainak első közös fellépését. Az erdőbényei fesztivál azonban ennél több szeretett volna lenni, ezért öt budapesti kajablogger és öt egyéb – zömmel hegyaljai – gasztronómiával foglalkozó cég is felkerült a programba. A kulináris és boros élvezetek mellett a szervezők kulturális rendezvényeket is biztosítottak: fellépett a Cotton Club Singers, a Specko Jedno, a Budapest Saxophone Quartett és más együttesek is, az idén először szüretelő, Budapestről Bényére költözött Csite Norbert pedig izgalmas kerekasztal beszélgetést szervezett Hegyalja jövőjéről. Mindebből is látszik, hogy ezúttal nem valami EFOTT-jellegű berúgós rendezvény lebegett a szervezők szeme előtt.

Négy magyar vörös alig több, mint ötezerért - ez a kalandtúra könnyen katasztrófaturizmusba torkollhat. Ha teljesen vakon ugrunk bele, nagyon ráfaraghatunk. Én óvatosabb voltam: vettem két ismeretlen kézművest megbízható forrásból, melléjük pedig két könnyen elérhető hiperest. A meglepetés nem meglepő módon elmaradt: ha bort kell választani, a kevesebb sokszor bizony több. Nehezebb mellélőni.

Egyszerűen így alakult, vagy talán csak lappangó sznobizmusom  és gyűjtői vénám miatt van, nem tudom, de ha a borokban előforduló aromákat kellene rangsorolnom, a gyümölcsös jegyeket biztosan nem tenném a lista elejére. Gyümölcsökre majdnem minden bornál asszociálhat az ember, de ha nedves földet, grafitot, avart vagy mondjuk rózsát érez, olyan, mintha valódi unikumra bukkant volna. Mióta világ a világ, az értékes igazán, ami ritka.

Még egy fél litert abból a muskotályosból! - recsegte egy borízű hang, s a kérés nyomán valószerűtlenül sárgás folyadék csobbant a kivörösödött arcú, izzadt homlokú, kövérkés fesztiválozó kancsójának alján. Stirlitz ekkor megértette, hogy a balatonlellei Borhét immár végérvényesen turistaleitató rendezvénnyé lényegült át. Halkan elfordult, szája sarkában szomorú félmosoly jelent meg, majd leült egy padhoz és halkan jegyzetelni kezdett.

A Wine Spectator tudósítása szerint elloptak 60 palack magyar aranyat. A humorosnak szánt beszámoló hollywoodi thrillerhez hasonlítja az esetet, noha a lebonyolítás csavarmentesnek tűnik: néhány hete a kora reggeli órákban egy kisáruszállító hajtott egy parkoló teherautó mellé, és a raktérből átpakoltak 10 láda eszenciát, majd elhajtottak. A 60 palack Royal Tokaji Essencia összértéke kb. hat és fél millió forint. Minden egyes palackhoz díszdoboz és kristály kiskanál jár (ez az ajánlott evőeszköz a mézszerűen sűrű eszenciához). Az esetet valószínűleg a biztonsági kamerák rögzítették, mert megvan a kisáruszállító rendszáma. Az ellopott palackok szériaszáma szintén ismert (nos. 724-783), így elég nehéz lesz a szajrét jó áron értékesíteni. A Wine Spectator figyelmeztet, hogy ha valahol kedvezményes áron nagyobb mennyiségű 2000-es Royal Tokaji Eszenciát ajánlanak föl megvételre, azonnal értesítsük a rendőrséget.  (Itthon 75 ezer forint per palack.) (Az eszenciáról bővebben itt.)

Budapest és Szeged közt ingázó egyetemistaként hosszú tervezgetés után megvalósítottuk, hogy reggel elindulva leszálltunk a szegedi gyors minden állomásán, kerestünk egy kocsmát, ittunk valamit, majd a következő gyorssal továbbmentünk. A pohárban gazdag nap végén kimerülten és nem csak diadalittasan érketünk meg szegedi szállásunkra. Ez jutott eszembe, mikor először hallottam a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület remek kezdeményzéséről: a régiós buszjáratról. Csak fel kell szállni a buszra, és minden megállóban valami látnivaló, fogadó jobb és gyakoribb esetben borospince várja a kedves utast. Kóstolás után pedig fel lehet szállni a következő pontosan érkező buszra, hogy elvigyen minket a következő pincéhez. Ki is próbáltam, hogyan működik mindez a gyakorlatban: Káptalantóti és Hegymagas volt az én két megállóm.

Közel négy éve annak, hogy a Doc City Productions boros Big Brotherjének előkészületeiről írtunk: "Az amerikai PBS csatorna már megkezdte a szereplők toborzását egy új valóság-showba, amelyben 5 szépreményű borász-jelölt verseng majd egymással. A hatrészes sorozatban a szakmai zsüri által kiválasztott szerencsések átélhetik majd a szőlőművesek és borászok "hátfájdító, megrendítő, de egyúttal felemelő" hétköznapjait. A fődíj: saját márka és bevezetés a borpiacra." Végül is az öt jelöltből 12 lett, de a lényeg nem változott. A nem éppen fantáziadús 'The Winemakers' címet kapott sorozatot a jövő hónapban kezdik el vetíteni Amerikában. Hat nő és hat férfi küzd meg egymással a borászok és szőlőmunkások életéből adaptált gyakorlati és elméleti feladatokon keresztül a napsütötte Kaliforniában. Többek között láthatjuk a szereplőket Paso Robles-ban 150 percen át versenyt szüretelni, állni a rohamot egy borbárban és makogni egy szóbeli vizsgán. A műsor készítői pénzszagot kaphattak, mert már megkezdték a szereplőválogatást a második sorozathoz. A terepgyakorlat színhelye ezúttal az egzotikus Európa lesz, konkrétabban a csupa titok Rhône-völgy. [A kép forrása: twistingvines.com]

A Junibor él és virul. Rendeztek már előadást és kóstolót a Corvinus egyetemen, összejárnak szakmázni, vagy csak együtt lazulni. Ráadásul gyakornoki programot is szerveznek fiatal borászok részére, szóval aki szívesen sztázsolna mondjuk a St. Andrea pincénél, nosza, nézzen körül a Junibor honlapján.
Immár hagyomány lesz, hogy évente kétszer is találkoznak a nagyközönséggel, egyszer valamelyik egyetemen tavasszal, augusztus utolsó szombatján pedig Etyeken tartanak kóstolót. Tehát idén augusztus 29-én (vigyázat, munkanap!) népesíti be több, mint 20 borász a Rókusfalvy teraszt – fejenként 2 bort fognak kínálni, összesen 3500 (diákoknak 2500) forintért. A kóstoló öttől nyolcig tart, előtte Franz Weninger és Wille-Baumkauff Stefan tartanak biodinamikus előadást, angolul értőknek. Erre érdemes előre jelentkezni, az info@junibor.hu címen.

A tavalyi eseményről jó emlékeket őrzünk.

Etyek mindössze 35 kilométerre van a lakásunktól (budaiaknak még közelebb), mégsem járunk oda rendszeresen borozni. Hogy ennek mi az oka, magam sem tudom. Többek között ezt a kérdést is boncolgattuk egy szombati napon az Etyeki Kúriában és a Hernyák birtokon egy kicsiny, de mindenre elszánt társasággal. Kérdeztünk, ittunk egy fél napon keresztül, házigazdáink meg lelkesen meséltek, és töltöttek. Lehet, hogy nem sikerült megfejtenünk nagy titkokat, de jól éreztük magunkat, az egyszer biztos. Kivételesen nem kóstolójegyzeteket írok, noha igyekszem minden borról megemlékezni. De talán érdekesebb, ha a két eltérő indíttatású és hátterű birtokot párhuzamosan mutatom be – már persze ha egyáltalán be kell őket mutatni. Egy dolog biztosan közös bennük: messziről jött emberek igazgatják őket.

Alföldi Merlot kollégával Toszkánába bortúrázni - EPIC win. (Sőt: win-win.) Merlot szellemi faltörőkos, berepülőpilóta és Matula bácsi erősségű guide 3 in 1. Hét éve jár Montalcinóba kitartóan, teljes mélységében tanulmányozza a hozzáférhető szakirodalmat három nyelven (magyarul nincs), és ha valami a publikus tudásbázisokból nem derülne ki, ott van neki a lokális whisperer, Tullio Scrivani, a montalcinói Osticcio borkereskedés tulajdonosa, a hagyományos borászkodás és a terroirista eszme elkötelezett híve, ő aztán másodpercre készen tud mindent, ami a vidéken borügyben történik.

A tanácstalan tipródás az áruházak boros polcai előtt, illetve a fejvakarás a borlap láttán általános jelenség lehet, mert egy az iPhone-ra kidolgozott zsebpohárnok-alkalmazás immár a harmadik legnépszerűbb letöltés az életmód kategóriában. A polc- és borlapblokkot feloldó Wine Ph.D. ötlete Brian Pierce, egy amerikai pohárnok és éttermi konzultáns fejéből pattant ki. Az App Store-ban $4.99-ért letölthető alkalmazás 60 ezer borleírást és értékelést tartalmaz, és a kereshető adatbázist boros sztorik, glosszárium és ételpárosítási tanácsok egészítik ki. A június óta megvásárolható Wine Ph.D. bekerült az Apple által összeállított nyári top 16-ba - 65 ezer alkalmazás közül választották ki -, és szerepel az Apple által a legnagyobb amerikai lapokban futó egészoldalas reklámjaiban.

Idén nyáron újabb fejezetéhez érkezett a globális borbiznisz jelenleg legfontosabbjának tartott Óvilág kontra Újvilág all-star mérkőzés. És ahogy az várható volt, mindkét fél a rá jellemző módon kezdte vívni ezt az asszót. Európában a szabályozás, az Újvilágban pedig a marketing a csodafegyver. Ha engem kérdeznek, a meccs végén még több újvilági bor lesz a polcokon, és még több elégedetlen európai termelő a tönk szélén.

Vészesen kezdenek halványulni emlékeim nem is oly régi botladozó alkesz nyitólépéseimről, mikor még élelmiszerboltok és hipermarketek borpolcai előtt böngésztem esti betevőmért erősen próbára téve (akkor még nem is) feleségem nem kevés türelmét. A nagyok által jobbnak mondott borokról ezidőtájt inkább csak magazinokban olvastam. Álmodoztam csak az otthoni készletről: Hakapeszi, ha kap(ott) itta. Ölesednek aztán a léptek, a korábban izgalmasnak tartott polcok között immár fensőbbséges mosollyal tudok átlibbenni. Van már otthoni hárem, izgalmasabb, mint azok ott. Jött azonban ez a kínzó kánikula, és helyrerakta a dolgokat szépen. Egyszerűen nem bírtam bort bontani napok óta. Nem kívántam egyiküket sem. Persze, nekik azt hazudtam: túl jók ahhoz, hogy meggyalázzam őket ilyen körülmények közt, hiszen többet érdemlünk mindketten. Innen jött aztán a nem túl eredeti ötlet, hogy ebben a krízishelyzetben vissza kell térni a gyökereimhez, elfelejteni az elmúlt éveket, újra másként nézni azokra a polcokra. Az önmagamra kiszabott büntetést végül engedékenyen harmadoltam: a Bob által már felfedezett 289 Ft-ért mért 2,5 dl-es miniplackokat raktam kosaramba a Lidl-ben.

Tokaj legújabbkori útkeresése világosan tükrözi, hogy mennyire nehéz a természetes édesborból üzletet csinálni. A Tokaj legnagyobb riválisaként számon tartott, és nemzetközileg sokkal inkább bejáratott sauternes-i édesek piaca is rendkívül szűk, hiába röpködnek a 90+ pontok és a földöntúli élményről beszámoló kóstolási jegyzetek, a fogyasztó másra költi a pénzét. Most egy magasan jegyzett sauternes-i pince kétségbeesett kitörési kísérletre szánta el magát: a birtok második borát 100ml-es csavarzáras kémcsőszerű kiszerelésben dobja piacra, a célközönség az éjszakázó ifjúság. A Perle d'Arche premierjére szeptemberben kerül sor Bordeaux-ban és Szingapúrban.

Megint meleg van, ilyenkor szépen lelassulok én is. Bor csak este nyílik, általában a teraszon, megvárva, hogy a nagy hőséget egy enyhe szellő kicsit megkergesse. Amíg erre várok, megolajozok egy friss ciabatta-t, teszek rá némi olasz vagy spanyol sonkát, szárított paradicsomot, mozarellát, rukkolát, és hűtök egy bort. Most például egy Pirosbort.

Tikkasztó nyár. Tűző napsütés, szinte fojtogatóan nehéz levegő. Halk légyzümmögés, izzadt, borostás arcok. A vízparton palacsinta- és lángossütő bódék okádják magukból a forró sültolajszagot, még fullasztóbbá téve a nappalokat. A forróságban csak a magunkkal cipelt vizespalack kínál percnyi felüdülést. Normális ember ilyenkor reggel és este él, napközben legföllebb csak piheg és vegetál. Este viszont beindul az élet: e hétvégén és a jövő héten is kínál alkeszeknek programot a magyar tenger mindkét partja, a borba fojtott Plattensee. Mert nemcsak a sör tud hűsíteni.

Rebloggolni nem tudom úgy, hogy az eredeti poén megmaradjon, és az ötletet és a munkát ne lopjam el, ezért az eredeti kérdésre - aminek megválaszolására amúgyis csekély esélyünk lehet - a választ vegyük adottnak: a kép a Romanée Conti birtok Vosne Romanée-ban fekvő területén készült. Háttérként annyit, hogy ez a nem egészen 2 hektárnyi terület a grand cruk grand cruje, terméséből cca. 5-6000 palack készül évente, és a találomra kiválasztott 2002-es ára most a 4000-6000 eurós sávban mozog. (Aki szeret árakon hüledezni, az kattintson ide.) És akkor a kérdés, aminek még él a poénja: milyen betegségben/hiányban szenved ez a szőlő?

Ajándék lónak, ne nézd a fogát! Na jó, de mi van, ha épp azért adták, hogy megnézzem? Ráadásul nem is az elfogult lóapa, aki az odvas, girbe-gurba fogsort is igazgyöngysornak tudja látni, hanem egy csalódott vásárló, aki mintegy specializálódott homárnak adta nekem mérgelődve, füstölögve. Belenéztem hát félve az állatorvosi ló szájába, ám a rothadás bűze sehogy sem akarta megcsapni előítélettől kihegyezett orromat. Nem beteg ez az állat, nincs neki semmi baja, sőt. Inkább csak rossz futamban indították. Mi a fenét keres ez a helyes lány a szomszédból a nagymellű playboy modellek között? Konkrétabban a hajtás után.