A Magyalost elégikus hangulatban búcsúztattam. Ez a bor viszont maga a remény: "Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák!" Nem hiszem, hogy találkoztam valaha kadarkával, ami e fajta 'A' verzióját, a légies, csupa gyümölcs, színpompás, csapongót…

Vesztergombi Józsefnek a kadarka a kedvenc bora, nekünk – és ezzel nagyon nem vagyunk egyedül – meg az ő kadarkája az egyik kedvencünk. Műtannin és Bob után én vállaltam be a trilógia harmadik részét. Idén a szekszárdi kóstolón kaptam ehhez egy löketet, mikor…

A múltkori fehér este meglepetésének, jobban mondva sztárjának szántam ezt a bort. A Szepsy Nyúlászó vártnál is meggyőzőbb szereplése miatt végül akkora feltűnést talán mégsem keltett, de ez cseppet sem kisebbíti érdemeit. A meglepődés pedig, amire számítottam,…

Lehet-e a sauvignon blanc valaha is tényleg komoly? Ezt Jamie Goode kérdezte még két éve, az új-zélandiak ikonikus sauvignon témájában folytatott kutatása kapcsán. A szigetország borarculata döntően erre az egy fajtára épül, amely világszerte továbbra is igen népszerű, a…

Nem gyakran iszunk és írunk tempranillót itt a blogon, bár épp az imént próbálkozott több-kevesebb sikerrel AM kolléga. Most én is nekiveselkedtem egy másik, itthon is beszerezhető sorral. Az O. Fournier csoport Argentinában, Spanyolországban és Chilében is készít borokat…

Gondolatban végigpörgetve a hazai csúcsvörös házasításokat, nem sok olyan bor jut eszembe, ahol az uralkodó bordeaux-i fajták mellett lapot osztottak volna bármiféle őshonos fajtának is. A kivételt képező tételek gyakorlatilag egyetlen borvidékre korlátozódnak, és ez nem…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Mondják, hogy a cabernet franc hazájára talált Villányban, vannak erre utaló jelek kétségtelenül, azonban én még nem vagyok igazán meggyőzve, kell még idő és van is. Közben más régióinkban is próbálkoznak bátran a fajtával, a Balaton környéke sem marad ki a jóból, persze…

Folytatva a keddi GSM-ezést, a végére természetesen a legérdekesebb páros maradt: egy francia és egy ausztrál Chateauneuf-du-Pape. Utóbbi persze csak képletesen az, de amint a neve is utal rá, az ihletet nem akárhonnan merítette. Árfekvésre nagyjából megegyeznek, durván 30 euró…

A Rhone völgye az egyik kedvenc borvidékem, olyan favorit, amelyet más izgalmaktól elcsábulva ugyan hosszabb-rövidebb ideig hanyagolok, de bizonyos idő elteltével mindig késztetést érzek a visszatérésre. Bizonyára még nem ittam eleget, hogy megunjam, és csalódnom sem sikerült…

Júniusban volt szerencsém néhány napot Dél-Spanyolországban tölteni, és bár a bor nem volt úti cél, ebédhez, vacsorához természetesen bedobáltunk néhány eurót a spanyol borperselybe. Nem ittunk olyan bort, amitől transzba estünk volna, de olyannal sem találkoztunk, amit a…

Nem győztem csodálkozni az idei Furmint Februáron, mennyi színvonalas tételbe sikerült belefutni egy röpke délután alatt – a meglepetés akkora volt, hogy még így öt hónap távlatából is gyakran felrémlik, mennyire kellemes szájízzel távoztam a bemutatóról. A borokat…

Nem egyszerű dolog itthon jó ausztrál borhoz jutni, két kezemen meg tudnám számolni az érdekesebb tételeket, amiket a hazai polcokon valaha láttam. Meg kell ugyan hagyni, az első számú ikonbor, az ennek megfelelően árazott Penfolds Grange éppen kapható, de a kisebb borászatok…

Nem kapkodtam el a második rész felbontását/megírását, viszont tökéletesen igazoltam a tételt miszerint: ami késik, nem múlik. Csak sorra kerültek az Úrágyák. Innen indult a száraz furmint kultusza, ha belegondolunk, nem is olyan régen. Tizenkét éve még senki sem beszélt a nagy…

Régebben inkább a fehér vörösborokat favorizáltam, azóta viszont volt néhány meghatározó, revelatív élményem, amitől, ha nem is estem át a ló másik oldalára, de azért jobb egyensúlyba kerültem. A május végi egyébként kiválóan sikerült szekszárdi bulin aztán ismét…

Nem csak palack tartozik a szerencsések közé, év elején magam is meghívást kaptam az Enoteca Montalcino szaküzletbe a 2006-os brunellók bemutatójára. A tucatnyi bor közül a kedvenceim a Talenti, La Serena, Lazeretti, Oliveto és Gorelli voltak, ezek mindegyike nagy élményt nyújtott.…

Nekem is volt szerencsém belekóstolni a Hold utcai Enoteca Montalcino 2006-os brunello sorába, az itt leírtakhoz képest némileg rövidített változat is rendkívüli élményt adott. Ezen felbuzdulva óvatos duhajként vettem gyorsan egy rossót: Suhayda László egészen határozottan a…

Másfél évvel ezelőtt még az év felfedezettjei voltak, manapság viszont már a borvidék legjobbjai között szokás emlegetni a Szeleshát szőlőbirtokot. Talán a szekszárdi TOP 3-ba sem túlzás besorolni őket, amihez persze nem elég néhány jó árértékű tételt letenni az…

Rokonszenvvel figyelem a fehérborok fátlanítására irányuló kísérleteket. Se szeri, se száma az olyan fehéreknek, amik szerintem már soha nem találnak ki a tölgyerdőből (adja az ég, hogy ne legyen igazam). Vanília és pörköltmogyoró, kivasalt savak, savanykás faíz, cseresség…

Nemrég erősen lelkesedtem a tartályos Veres Furmintért. Éreztem, hogy ilyen kezdés után nem lesz könnyű dolga a többi frissen szerzett Demeter-boromnak, de azért túlzottan nem féltettem őket. Fel is bontottam nemsokára a Bodát, a jegyzetelést csúnyán elbliccelve, annyit azonban…

Az idei Furmint Február helyszíneként remekül bevált Mezőgazdasági Múzeumban került megrendezésre a szokásos éves Tokaj Reneszánsz bemutató. Délelőtt 10 órakor kitárultak a kapuk, és az úgynevezett szakmai programok első állomásaként nekiálltunk megkóstolni kilenc…

Kevés olyan fajta akad, amely esetében gondolkozás nélkül meg tudom nevezni a kedvenc boromat. Talán az egyetlen, amiben egészen biztos vagyok, az a kadarka: a görbesorosi tételnél jobban még semmi nem fogott meg. A Buttler számomra egy talány, két hasonló karakterű évjárattal…

Egy évjáratot kétfelől lehet megfogni: egyik vége az időjárás, a másik a kóstolható eredmény. 2006-ban Montalcinóban az időjárásra nem lehetett panasz: sütött a nap eleget, de ritkán perzselt, esett, de keveset, és hűtött, szárított a szél. Az elkészült brunellók…