Nem gyakran van az ám úgy, hogy jó ideig csak a csúcsboráról ismerek egy pincét. Az egri Demeterrel mégis így történtem: az XY 2002-es évjáratával többször összefutottam akkoriban, egyéb borukkal meg nemigen. Aztán a Várban bepróbálkoztam néhány mással is, de azok az első…
Amikor múlt héten készültem kedvenc online bormagazinom Furmint Februárjára, többeknek tettem elhamarkodott ígéretet, miszerint írni is fogok róla. Aztán persze a sors és a sietség máshogy hozta. Az ilyen rendezvényeknek ugyanis általában az a legnagyobb hátránya, ami a…
Nem könnyű a művelt alkoholista dolga, szegény a borhűtőjéből nem tud nyugodtan elővenni egy üveg bort. Már bontáskor legalább egy tucat rosszalló online szempár szegeződik rá: ugye nem róla akarsz írni már megint? Ha erre azt válaszolom: nem, csak úgy megiszom, akkor rögtön…
Tiffánék egy kicsit eltűntek a biodinamikától és kéthavonta újabb sztároktól hemzsegő nyilvánosság elől. Mintha kicsit megelégedtek volna azzal, hogy bizonyos körökben hazafias kötelesség lett Tiffán-bort fogyasztani. Ők csak teszik a dolgukat, csendben, rendben. Nem túl…
Sokat elmond egy pincéről, hogy milyen a belépő bora. Mert bizony nem olyan könnyű igazán jót alkotni ebben a kategóriában. Legyen az alapbor tartalmas, jellemző a birtokra, csillantsa fel a magasabbra pozícionált borok erényeit; de azért legyen könnyen érthető, jól fogyasztható…
Előző két középkorú kékfrankosom nem okozott csalódást: a Villa Tolnayt és az Orsolyát is szépnek találtam. Ezen aztán jó fel is bátorodtam, így a mini-maraton végére fokozva a tempót - mintegy dőzsölve - együtt bontottam rögtön kettőt. Egyikük sem újonc itt nálunk:…
A Tamás Pincét olaszrizlingjeik révén ismertem meg, alighanem ezzel nem vagyok egyedül a klubban. Kiváló és nagyon úgy tűnik, időtálló borokat készítenek a fajtából, számomra egyszerűen kihagyhatatlanok a témában egy komoly sorból. Vörösboraikkal, úgy emlékszem, akkor…
Nem olyan régen, decemberben kezdtem kalandozni az almaborok világában. Cseppet pontosabban fogalmazva: brit típusú, szénsavas almaborokat, azaz cidereket kóstolgattam. Már akkor rájöhettünk, hogy készítés módja tekintetében a cider inkább bor, viszont csomagolás, marketing és…
Címkék: kóstolás almabor cider
61 komment · 1 trackback
Második középkorú kékfrankosunkhoz könnyes-nosztalgikus szálak fűznek. Kicsit több, mint két éve már, hogy megjelent első posztom a Művelt Alkoholistán, ami történetesen erről a borról szólt. Szándékosan nem olvastam el saját korábbi leírásomat, hogy aztán mostani…
Nem sok ideje, hogy biztonságosan el tudok vermelni néhány karton bort magam és a korántsem ugyanakkora veszélyt jelentő hőmérséklet ingadozás elől. Ez a lehetőség persze csúnyán visszavetett történelmi fejlődésemben egészen a gyűjtögető életmódig. Van, amit azért…
Mivel a karácsonyi készülődéshez Rizling Öcsi olyan jól bevált, ezért Szilveszter előtt is Szentesi-bort bontottam - mindjárt kettőt is. Mert ugye, ha ugyanabból az évjáratból egy pincének van egy "A" és egy "B" nevű cuvée-je is, akkor igencsak adja magát az…
Elérkezett a nagy nap, amit már augusztusban beharangoztam magamnak nevezetesen, hogy egyszerre három Kabócást bontok. Ezek a borok huszonegyedik századi olaszrizling történelmünk legendájává váltak, még a legendákat izgalmasabbá tevő bizonytalan homály is körüllengte egy ideig…
Cider van sokféle: szénsavas és mentes, ezeken belül száraz, félszáraz, félédes és édes. Van ízesített, bio, szűretlen, és akkor még nem is beszéltem a körteborról, ami igazából nem is cider, hanem perry. Bár sokszor mégis pear cidernek nevezik az egyszerűség kedvéért,…
Címkék: kóstolás almabor cider
57 komment
Múlt héten az Iparművészeti Múzeum aulájában vendégeskedett a Soproni borvidék. A tavalyi bemutatóhoz hasonlóan idén is maradt bennem hiányérzet az összképet és a kiemelkedő tételek kiemelkedését tekintve egyaránt. Szerencsére (ahogy ő mondaná) ügyesen megírta ezt már…
Káli Kövek
2009.10.29. 08:00 - palack
A történet szerint - ami a Bortársaságnál általában szükséges kellék a kínálatban frissen megjelenő borászatok mellé - a Káli medence Szabó Gyulát is rabul ejtette. Leköltözött Budapestről a Balaton partjára, átvette a régi családi pincét a köveskáli Fekete-hegyen, és…
Mit együnk az aszúhoz?
2009.10.19. 09:00 - vörös és fehér
A bort folyamatosan körbelengi a sznobizmus diszkrét bája. Az ember elindul (én legalábbis onnan jövök) a középiskolai és felsőfokú tanintézményi bulik világából, ahol kétes eredetű borokat önt föl kétes eredetű italokkal. Hogy ne érezze ezt cikinek, még véletlenül sem…
Lassan két hete, hogy Mádon jártunk egy barátommal Lenkey Géza pincéjében. Azon a pénteken egyik meglepetés ért a másik után. Még az autópályán robogtunk, mikor Géza telefonon érdeklődött: mennyit bírunk kóstolni. Ugyanis csak száraz borból harmincat készített már az…
Ha Palack kolléga megmosolyogja a magyar borok eltarthatóságáról szóló ex catedra kijelentéseket, azt maximálisan megértem. Az utóbbi időben engem is értek jelentősebb meglepetések e téren. Kóstoltam olyan villányi bort, melyet pár éve már temettünk, most - 10 évesen - mégis…
Mindig mosolyognom kell - gúnyt bizony csúnya módon nem nélkülözve - mikor kinyilatkoztatásszerű verdikteket olvasok vagy hallok magyar borok érlelési potenciáljáról. Úgy gondolom, nem áll még kellő mennyiségű empírikus adat rendelkezésünkre ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük…
Címkék: kóstolás vörös hatpontos merlot 2004 st. andrea eger
15 komment
A múltkori bordói kóstolót újabb követte, ezúttal a jobb parti borokat tanulmányoztuk a Borkollégiumban. Ha egyszerűen meg akarjuk különböztetni a két part borait, akkor a fajtaösszetétellel tehetjük ezt meg. A bal part jellemzően cabernet sauvignon hangsúlyos, a jobb parti…
A szőlő iránti rajongás és a bor szeretete jegyében képviseljük azt a tipikus vállalkozást, amely 40 hektár saját területen gazdálkodik - olvasható a Pántlika Pincészet honlapján. Szerencsére a bor kevésbé suta, mint ez a mondat, így végül sikerült megmagyaráznom magamnak,…
A tündér, a harcos, a varázsló és az ember
Hollóvár hárslevelűk 2005-2008
2009.09.24. 14:15 - palack
Lassan két éve, hogy megvettem első palack Hollóvár-boromat. Jól (talán túl jól) választottam, hiszen a 2005-ös hárslevelű életem egyik legemlékezetesebb bora volt. Furcsa is számomra eléggé, hogy még mindig kapható. Éppen ez adta az ötletet viszont, hogy összedobjak egy házi…
Már a Cos cikkben is jeleztem: aszúk terén gyérek a tapasztalataim. Ritkán, ünnepi alkalmakkor kerül elém egy-egy palack, illetve fesztiválokon igyekszem kóstolni őket – de mire az édes borokra kerülne a sor, addigra vagy én vagyok fáradt, vagy szimplán záróra van. Nagy,…
Baráti kóstolók búslakodó szakaszában mindig előkerül kedvenc gumicsontunk: a magyar borok eltarthatósága (értsd: hatatlansága). Idén nyáron valamiért többeknél ütött az óra, és sorra kóstolhattam a veretes középkorú vereseket. És vagy mi nőttünk föl a műfajhoz, vagy a…
Amikor Badacsonyba mentem kipróbálni a régiós buszjáratot majdnem eljutottam Fischerékhez is. Végül aztán biztosra mentem, maradtam az ismert ösvényen, így elmaradt az első találkozás. Nem kellett azonban sokáig várnom, kisvártatva elém került a pince 2006-os syrah-ja a Borfalu…
Utolsó kommentek