A már eddig is létező - de figyelmünket sajnálatosan elkerülő - Rolling Stones szortiment újabb taggal bővült. A “Sympathy for the Devil” pinot noir-alapú jégbor, amelyet a kanadai Ex Nihilo borászat készít. (Ide legalább egy Dan Brown kellene, hogy kibogozza az ezoterikus utalásokból a világvége dátumát. Egyébként a dalszöveg moderáltan társadalomkritikus Mester és Margarita illetve Baudelaire hatással.) Az ominózus jégbort forgalmazó Celebrity Cellars in California vásárolt föl és nevezett már el bort Madonnáról, a KISS-ről, Barbara Streisandról és természetesen a Stones-ról. A 2004-es “Sympathy for the Devil” idén tavasszal kerül piacra, egyelőre csak Kanadában.

A veronai Comitato Grandi Cru d'Italia (a nagy olasz borászatok szövetsége) a világ legjobb bormagazinját választotta meg a világ legjobb bormagazinjának. A hír tautológiának tűnhet, de azért a Decanternél nagy az öröm. A legjobb külföldi borújságíró címet megosztva kapta Steven Spurrier (Decanter) és Jens Priewe (Der Feinschmecker - szerintem inkább Wein Gourmet) és Daniel Thomases (ex-Wine Advocate). A legjobb olasz borújságíró Ernesto Gentili lett a Guida de L'Espresso-tól. A legjobb olasz borkalauz a Duemilavini. A díjakat Piero Antinori és Vittorio Frescobaldi adta át, akik éppen lassú tűzön pörkölődnek a Brunellopoliban. (A képen Steven Spurrier.)

Legutóbbi vegyes kóstolónk után ismét olyan helyre látogatunk, ahol a rizling nagyon otthon van. Sajnos, azonban nem annyira pofonegyszerű a helyzet. Nem mondhatjuk, hogy mindegy, csak badacsonyi olaszrizling legyen. De legalább mai három pincénkkel már nem nyúlhatunk nagyon mellé. Laposáéknál háromszoroztuk az esélyt.

Országos rozékóstolót tartott az Egri Borvidékért Alapítvány. 44 palackot és 18 ítészt osztottak két bizottságba. Az egyik bizottság tagjaként a véletlenszerűen sorba tett tételek közül a páratlan számmal bírókat értékeltem én is, 100 pontos rendszerben. Ugyanis a délelőtti előválogatást szakújságírók, sommelierek, neves borászok és magamfajta borkedvelők végezték el, hogy az esti megmérettetésen csak 16 bor vegyen részt. A végső sorrendet az Egri Hozam Klub Borgasztronómiai szekciójának tagjai állították fel oly módon, hogy újrakóstolták a kiválasztott tételeket. Tények és tapasztalatok lapozás után.

A Bormarketing Kht az ITD támogatásával részt vesz a stockholmi Vinordic kiállításon. Összesen 125 borból választották ki azt a negyvenet, amely Magyarországot képviseli. A válogatásban 5 aranyszájú svéd segédkezett, akik 3 nap alatt kóstolták végig magukat a 125 mintán.
A kiállítás részeként "Wines of Hungary: Tokaj and beyond" (Magyar borok - Tokajon innen és túl) címmel egy szűkkörű kóstolószemináriumot celebrál Andreas Larsson, svéd sommelier világbajnok. Larsson a szemináriumhoz 8 reprezentatív bort választott ki.

Feljegyzések egy alkesz naplójából. Kóbor borok, amelyeknek egyetlen bűnük, hogy nem illeszkedtek semmilyen tematikába. De szégyellném, ha a koncepció hiányáért vagy a lustaságomért ők lakolnának. Van itt minden: a lemorzsolódó középosztály Merengője, a tanninkirály hazai premierje, mini-vertikális egy potenciális merlot-gurutól, mineralitás eleganciával nem vulkanikus alapon és egy újabb remekmű a Mátrából.  

Ködbe vesző gyermekkorom egyik kedvenc ifjúsági regényében, a Winnetouban szerepelt egy fületlen vadász, Sans-Ear, akit levágott fülkagylói és rettenthetetlen bátorsága mellett furcsa neve tett híressé. A név ugyanis félig francia, félig angol, s ezt a keveréknyelvet állítólag sokan használták az 1800-as évek Újvilágában (ami akkor még újabb volt, mint most). Nekem pedig - süldő kiskamasznak - baromira imponált ez a nyelvészeti lazaság. Akkor még nem is sejtettem, amit ma már.

Legek vajúdtak és dicstelen cincogás lett a vége. A brit Decanter – a világ legszerényebb bormagazinja – egyszer már nekifutott a nagy olasz megmondásnak, aztán még ugyanabban a számban tökön szúrta magát. Most egy éven belül másodszor fordították a kést maguk ellen. Tavaly áprilisban „Italy's First Growths” – tört magyarsággal: az olasz grand cru-k – címen szavaztak az olasz halhatatlanokról. Dicséretes mértéktartással 5 birtokot érdemesítettek a címre: Angelo Gaja, Barbaresco; Bruno Giacosa, Barbaresco; Romano del Forno, Valpolicella; Tenuta dell'Ornellaia, Bolgheri; Tenuta San Guido, Bolgheri (további 15 pedig másodosztályú besorolást kapott).

Tök a mérlegen. Mivel az Alkoholista őskorának nemes kezdeményezése, a hiperboros rovat immár végleg zátonyra futott, más módszert kerestünk a fősodorba tartozó borok föltérképezésére. A szeretet és az összefogás erejével próbálunk képet adni a nagyobb portfóliót kínáló borászatokról. A recept egyszerű: egy szerző egy bort kóstol össze egy, az adott kategóriában fontosnak tekinthető riválisával. Aztán pontozunk. Ebből most annyi derült ki, hogy bár jó volna hátradőlni, és azt mondani, a lusta fehérborosnak elég egy nevet megjegyeznie: Nyakas, az eredmény mást mutat.

Mintha kiállítási szezon lenne: Düsseldorfban pár napja zárt a ProWein 2008, amely lassacskán felnő a legjelentősebb európai boros rendezvényekhez. A németek talán még számolják, mennyi van a kasszában, miközben Rómeó és Júlia városában már szerelik a pavilonokat, mert egy-két-há és: április 3-án nyitja kapuit Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb borászati szakvására, a Vinitaly, melynek tavaly mintegy 4200 kiállítója volt. A veronai rendezvényen persze nem a külföldiek, hanem a hazaiak viszik a prímet, legalábbis ami a kiállítókat illeti. Ez érthető is, hiszen Olaszország Európa és a világ legnagyobb borexportáló országai között dobogós, bortermelése pedig talán a legnagyobb (bár még éppen csak éledeznek az ültetvények, 2008-ra a szakértők már most mintegy 50 millió hl olasz bort várnak). Nem véletlen tehát, hogy a ProWeinon is a külföldiek közül éppen a taljánok jelentek meg a legnagyobb számban, közel ugyanannyian, mint a hazai termelők.

Az olimpiai család/slepp szomjára apellálva a kínai illetékesek Bordeaux-ban portyáznak. A Decanter informátorai szerint a népi kínai szomeliék, külkeresek és kémelhárítók palackozott bordóira, azaz a 2005-ösökre, illetve az en primeur 2007-esekre alkudnak. 2007 amúgy gyenge közepes évjáratnak ígérkezik Bordeaux-ban rövid, vékony borokkal, amelyeket gyors fogyasztásra ajánlanak.

Ida Huang borbeszerző szerint, aki pekingi és sanghaji luxushoteleknek és gazdag magánvevőknek dolgozik, az olimpia által generált kereslet erős hatással lesz a piacra: „Idén kétszer annyit fogunk vásárolni, mint tavaly, hogy kielégítsük a hosszútávú keresletet. De azonnal fogyasztható borokat is keresünk, hogy az olimpia miatt megnövekedett igényeket is ki tudjuk elégíteni.”
Kína 2007-ben került be először a tíz legfontosabb Bordeaux-importőr közé, miután egy év alatt 158 százalékkal nőtt az import értéke.

Furmint kóstolóra invitált egy cimborám, nem hagyhattam ki az alkalmat. A helyszínt és a borokat a Decanter borszaküzlet biztosította (így ennek a klubárait teszem oda a borok mellé), a kialakított sor egyfajta keresztmetszetét hivatott adni a mai kínálatnak, valamint az öregedési folyamatot is szerettük volna látni. Amit eddig is sejtettünk, az újfent bebizonyosodott: kissé neutrális jellege miatt a furmint az egyik legalkalmasabb fajta a termőhely és a borászati filozófia bemutatásának. Sokszínű a belőle szűrt ital; még akkor is, ha csak a száraz megjelenését vesszük górcső alá (egy kivétel majd azért lesz). Tapasztalataimat több részben fogom feldolgozni, elsőként a bemelegítő tételekről ejtek pár szót.

Portugália a nagyvilág – nekem, és boldogult úrfi korom óta. Egészen pontosan azóta, amióta Alain Tanner filmjéből Bruno Ganztól megtudtam a legfontosabb női mérteket, sőt a mérés Lisszabonban, szupernyolcassal történő dokumentálását is szemügyre vehettem. Pedig hol voltam én akkor még a bortól?! A mámor már megvolt, de jobbára azt is szerettem volna elfelejteni, hogy valaha metszőolló volt a kezemben.

Montalcinóból pénteken reggel kaptam egy fülest, hogy botrány van készülőben. És most olvasom, hogy a firenzei La Repubblica még 28-án meg is nevezett hármat azon brunello-termelők közül, akiket a hatóságok borhamisítás miatt vizsgálnak. A három hírbe hozott jómadár: Antinori, Argiano és Frescobaldi. Ez utóbbi egyébként nem először keveredik botrányba. Állítólag összesen 12 pincészet becsülete fölött lebeg a folt. A borhamisítás tárgya: más fajták keverése a brunellóba, amelynek a törvényi előírások szerint 100 százalékban Montalcino eredetvédelmi körzetén belül szüretelt sangiovese grossóból kell készülnie.

Környezetvédelmi szervezetek ismét kongatják a vészharangot az EU-ban kapható borok felett. A kongatást jelen esetben az indokolja, hogy egy általuk végzett kutatás szerint szinte minden EU-ban forgalmazott bor - beleértve a legnevesebb termelők világhírű tételeit is - tartalmazhat növényvédőszer-maradványokat, közöttük olyanokat is, melyek rákkeltőek, vagy az EU-besorolás szerint egészségkárosítónak minősülnek.

Február végén tartották meg az idei Benvenuto Brunellót, ahol az új évjárat, azaz a 2003-as (rossoban a 2006-os) mutatkozott be. A Brunello Consorzio 2003-at négycsillagosnak ítélte, és ezzel szelet vetett. Régóta tudható volt, hogy Montalcinóban az egyik bibliai csapásra azonnal felelt a másik, vagyis a 2002-es özönvízre 2003-ban hőhullám következett. 2002-t azonban még két csillaggal küldték zuhanyozni (a többség nem is palackozott brunellót), 2003-at viszont a Consorzio négy csillagra érdemesítette, azaz a klasszikus 1999 és az új klasszikusként ünnepelt 2001 mellé emelte. Az eddigi reakciók azt sugallják, hogy az egyik csillagot a borvidéki marketing szponzorálta.

A bor mint befektetés lassan önálló üzleti ág lesz saját tőzsdével, szakértőkkel, blue chipekkel. De hogy a folyékony családi ezüstöt zaciba is lehet tenni, az valóban világújdonság. A premierre természetesen Párizsban került sor, és állítólag óriási a siker. Az ötlet gyakorlati kivitelezője a Crédit Municipal de Paris, az állami zálogház, amely meglepő módon kiválóan föl van szerelve a borok fogadására. A XVIII. századi épület pincéjében 12-13 Celsius fokon, 80 százalékos páratartalom mellett 90000 palack bort tudnak tárolni. Eddig 350 folyékony zálogtárgyat helyeztek letétbe 60000 euro értékben, köztük egy 5000 eurós Romanee Contit. A tulajdonosok a borok értékének 50 százalékát vehetik föl készpénzben, a bennragadt palackokat pedig árverésen értékesítik. (Remélem, Klapka György olvas bennünket.)

Eger után ismét visszatérünk a Balatonhoz. A Szent György-hegyen igazán otthon érzi magát az olaszrizling - ezt már régóta tudjuk. Most három bor által próbálunk erről tapasztalati úton igazolásra lelni. Több-kevesebb - de inkább több - sikerrel.

A második, záró fejezetben Squires tovább egzecíroztatja a terroirfetisizmust. És ismét fölvet néhány olyan kérdést, amelyet érdemes volna, ha másért nem, a magunk tisztánlátása végett, végiggondolni. De a forró kását Squires továbbra is a szőnyeg alá söpri: ha a terroirfetisizmus ebben a formában fogatlan oroszlán, akkor az ostorcsattogtatást inkább a „terroirközpontú”, azaz a szőlő értékeit átmenteni próbáló, beavatkozásminimalizáló, bábaszemléletű borászkodásnak kellett volna címeznie. Úgy mindjárt izgalmasabb lenne a produkció, és az sem kizárt, hogy Squires-nek kellene átugrania a tüzes karikán.

Borkóstolásra invitáltam barátaimat. Nincsenek magasztos célok ilyenkor: jót enni, jót inni; közben megváltjuk a világot. Általában az első két cél szokott is sikerülni, pedig lehet, hogy a harmadikkal több sikerünk lenne, globálisan. Most sem volt ez másként: a megsütött kacsamellek és a kibontott borok elfogytak; a világ pedig a megszokott mederben folyik tova.

Távoli barátunk, Rambo megtette azt, amit a haza tőlünk is megkövetelt, de nem volt erőnk véghezvinni: elolvasta a szőlészeti biodinamika elsőszámú prófétájának magyarul is megjelent könyvét. És nem csak elolvasta, és nem csak a fejét fogta, de gondosan jegyzetelt is. Joly és Rambo segítségével bepillantást nyerhetünk egy olyan univerzumba, ahol a Spektrum sem jár. Ahol a tehén a folyékony állapot erőihez vonzódik, mert nehéz állat, és nem ijed meg villámláskor, ráadásul hosszú a bélcsatornája. A ló ellenben a hő erőihez vonzódik, hiszen megriad villámláskor, és vadul szokott vágtázni. De ez csak egy morzsa a Rambo által felszínre hozott kincsek közül. Bukósisakot fel, biztonsági övet bekapcsolni!

Azt eddig is tudtuk, hogy a Bortársaság jó lóra tett a St. Andrea pincészettel. A profin dübörgő marketinggépezet és a jó borok hamar a hazai mainstreambe röpítették Lőrincz György nevét. De hogy a népszerűség a szentandi-szortiment árát ilyen magasságokba fogja katapultálni, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Mert ma ott tartunk, hogy a szürkebarát kerül annyiba, amennyit pár éve a Merengő kóstált. Egyszerű kereslet-kínálat reláció ez, vagy a jónak gyakorlására való törekvés ára? Ezen merengtem el a forgalmazó által celebrált borvacsorán, melyen terítékre került a pince négy bora, köztük az éppen előjegyezhető 2006-os Merengő.

Mivel ismét ünnep közelg, a ma megjelent HVG fogyasztóvéd: készített egy mini bortesztet, ami aztán sok-sok meglepetést hozott az érintetteknek: például a bírálók által durván „brettesnek” minősített Kopár rossz szereplését. Persze ezt akár elintézhetjük azzal is, hogy ízlés dolga: van, aki bukik az istállószagra.