Aktív kommentelőnk, Akov párjával a dél-olasz végeken portyázgatott a nyáron, a zsákmányul ejtett borokból pedig remek kis kóstolót szervezett a közelmúltban. A laza, barátias légkör ellenére precízen összeállított, amolyan Mesterkurzus jellegű előadást kaptunk…

Régóta vonzódom a Szeremley palackokhoz. Még az egyetemen kezdődött a történet, egy szabadon választható tárgy keretein belül (Bevezetés a borkul- túra fejezeteibe, vagy ilyesmi lehetett a neve) kisebb előadásokat hallgattunk végig, majd jött a várva várt kóstolás. Borvidékek…

Egy barátom meghívására megkóstoltunk 13 kékfrankost a pincéjéből, és arra jutottunk, hogy. Röviden: aki kékfrankosra szomjazik, vegyen Heimannt. Hosszabban: akit az árnyalatok gazdagsága kárpótol az enyhe érettségdeficitért, az soproniakat vegyen. Bulvárosan: a mezítlábasok…

Hőség már nincs éppen, de a nyári meleg még tart, jólesnek a frissítőbb italok, fröccsök, rozék, kinek-kinek ízlése és ingere szerint. Hűsítő ital után kutatva én úgy döntöttem, olaszosra veszem a figurát, és Prosecco-t nyitok. A nagyvilágban rohamosan növekvő…

Kiss Gábor a villányi fiatal generáció legismertebb önálló arca az én fejemben nem kevés ideig tanninkirályként trónolt. Egy budai gourmet-n kóstoltam először néhány borát: emlékezetes volt mindenképpen, lelkesítő már nem annyira egyértelműen. Teltek-múltak az évek,…

Egy komoly hagyományokra támaszkodó, ám a nagyközönség számára kezdő hegyaljai pince két boráról olvashatnak az alábbiakban. A birtok tavaly már szerepelt a 7x7-en, ám azt nem mondhatjuk, hogy nagyon ismertté váltak volna azóta. A borkereskedelemben dolgozó Kiss János nagyapja…

94 Parker pont egy 35-40 eurós Margaux-ra? Már-már gyanúsan jól hangzik. Ráadásul a borpápa szerint 2006-ból az apelláció legjobb borát készítette el a Chateau d'Issan, maga mögé utasítva ezzel nem csupán a szupermásodik Palmert, hanem magát a premier grand cru classé Chateau…

Szégyenkezve írom le, hogy Bott Frigyes jó arc. Egyrészt normál ügymenetben nem használom ezt a kifejezést, másrészt nem tudom, hogy témába vág-e. Művészek, borászok esetében különösen nehéz elválasztani az artefaktumot az arctól: a jó bor szépít/okosít, a lőre csúnyán…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A Szeleshát Szőlőbirtok alig több, mint egy éve kezdett feltünedezni a színen, érdekes módon úgy alakult, hogy éppen pinot noirjuk kapott talán elsőként figyelmet. Szekszárdiak lévén ez mégiscsak szokatlan valahol, a borvidéket inkább a kékfrankos, kadarka, merlot vagy cabernet…

Nem túlzás, ha azt állítom, egészen kellemes élményeim voltak az utóbbi időben a megfizethető árú magyar fehérborokkal. A rossz vételek elmaradozásán felbátorodva a belépő szint (nevezzük annak 1000 pénz környékét, hiperben találni olcsóbbat, borszaküzletben nem igazán)…

A pinot noir más. Más elbírálás alá esik, mások a játékszabályok. Nem elég a Burgundia-humbug, a többi nemzet sem jeleskedik elérhető árú és már jó minőségű tételek előállításában. Mondják, hogy már a fajta termelése is költségesebb, bizonyára így is van,…

Szegény Liptai Zsoltot a Heminával egyszer már nagyon megbántottam. Ráadásul a poszt megjelenése után nem sokkal személyesen is találkoztunk, és az akkor éppen hordóban érlelődő Heminát kóstolva sarokba szorított, és ki kellett fejtenem, hogy miért keserű nekem a szar. (Amúgy…

Mór talán a legpechesebb magyar miniborvidék: a rendszerváltás óta sem tudta visszaküzdeni magát a piacra, nem voltak korai sztárborászai, akár közepesen ismert pincéi. Pedig van egy sztárfajtája, leírni is félek: hungarikuma: az ezerjó. Az egykori állami gazdaság romjain nem…

Milyen bor készül a világ legnagyobb borvidékén? Természetesen sokféle, de többnyire egyszerűbb nedűk. Languedoc-Roussillon a maga közel 300.000 hektárjával nem épp az elit borvidékek közé tartozott a modernkori bortörténelemben, pedig remek termőhelyekben nem szűkölködik. Az…

Az első humbug-installációmban közzétett felhívásra alig érkezett válasz, ezért megismétlem: kérem a Burgundia-rajongókat, hogy nevezzék meg azokat a burgundi borokat, amelyeknek a rendszeres beszerzésével és kóstolásával ébren tartják magukban a tüzet! Saját…

Az első mondatommal azonnal vissza is vonom a címet, Burgundia nem lehet humbug. Jó néhány általam nagyra tartott magyar borbarát és borász vallja örök szerelmének Burgundiát. Én pedig tisztelem őket annyira, hogy elhiggyem nekik, Burgundia a kulcs a bormennyországhoz. Ugyanakkor…

Gábor vagyok, alkoholista. Ezekkel a szavakkal kezdtem életem első olyan borkóstolóját, amin nekem kellett beszélnem a borokról. A figyelmet a kezdő mondat után megkaptam, mondani sem kell. Művelt alkoholista, magyarázkodtam. Nevettek. Majd előre mosakodtam kicsit a borsor miatt. A…

Egy borgőzös este született meg az ötlet: nemzetközi kitekintő kóstolókat kéne szerveznünk magunknak. Szó szót, majd tett tettet követett, és immár másodszor gyűltünk össze Szomjas Gödény fészkében. Az első kóstolót nem sikerült megírnunk, én a tomboló náthámra…

A Vylyan-borok értékelése tartós és bosszantó adósságunk. Takarózni persze tudunk mivel, volt egy kellemetlen afférünk a nyakló nélkül áradó olvasói szavazatok kapcsán, aminek zárlata nekünk is, nekik is fájó lett. Node vissza a jelenbe: tíz évvel ezelőtt a Vylyan volt a…

Tiffánék egy kicsit eltűntek a biodinamikától és kéthavonta újabb sztároktól hemzsegő nyilvánosság elől. Mintha kicsit megelégedtek volna azzal, hogy bizonyos körökben hazafias kötelesség lett Tiffán-bort fogyasztani. Ők csak teszik a dolgukat, csendben, rendben. Nem túl…