Még egy szűk esztendő sem telt az előző kiadás óta, és máris megérkezett Lőrincz György dűlőfaggatásának újabb kóstolható eredménye, a három Grácia, avagy a Paptag, Hangács és Ferenchegy alkotta pinot-trió. Ahogy tavaly, úgy most is kedvezményesen juthatunk hozzá…

A Terroir Club első születésnapján találkoztam először Pelle Lászlóval és egyedülálló párlataival. Bár nem iszom gyakran pálinkát, de azóta nálam kizárólag Zimekék tudták felvenni a versenyt a Pelle Párlatokkal. Illat és íz igazi harmóniája szerintem a legjobb pálinkák…

Már megint olyan érzésem támadt, hogy a spanyol vörösborokkal nehéz mellényúlni, és nem ez az első alkalom. Mikor Akov kolléga jelezte, hogy a Ribera del Duero borvidékre szánna egy estét, egy percig sem hezitáltam jelezni részvételi szándékomat, noha vannak fenntartásaim a…

Egykoron a világ legelterjedtebb vörösbort adó szőlője, a grenache, avagy garnacha, kitörni látszik az örökös másodhegedűs szerepéből. A Dél-Rhone meghatározó fajtája, mely gerincéül szolgál a legtöbb Chateauneuf-du-Pape -nak, Gigondas-nak, illetve fontos összetevője…

Közhely, de igaz: szinte minden kontextus és nézőpont kérdése. Ha mai két boromat a bikavérek finoman szólva heterogén mezőnyéhez viszonyítom, akkor két nagyon jó bikavért kóstoltam. Ha úgy nézem, hogy bontottam egy dűlős és egy csúcsbikavért Eger egyik legjobb és…

Mindig tanulságos dolog egy hosszú borsort végigkóstolni egyetlen termelőtől, különösen, ha érettebb tételeket is rejt az a sor. Ez alkalommal nem pusztán érdekesnek ígérkezett a dolog, a legkisebb kétségünk sem volt afelől, hogy a korosabb tételek egyben és élvezhető…

Kritikus hangvételű cikkem a felsőkategóriás magyar vörösökről meglehetősen nagy felzúdulást keltett Magyarországon (a parázs vita itt olvasható), és ennek eredményeként több magyar borász is fölvette velem a kapcsolatot. Vagy azért, hogy elmondja, mekkorát tévedtem, vagy…

Talán nem tévedek nagyot a feltevéssel, hogy számos borisszát foglalkoztat a kérdés, mire lehet képes vörösben jeles fehér borvidékünk, Tokaj. Hasonlóképpen lehetnek ezzel a borászok is, kísérleteznek nem kevesen, azonban a száraz kategóriában még nem sokan tárták a nagy…

Az utóbbi időben többször is eszembe jutott, hogy a katartikus magyar borélményeim túlnyomó részét Horváth Józsefnek és Bukolyi Lászlónak köszönhetem. Olyan borokra gondolok, amelyek nem egyszerűen élvezetet okoztak, hanem az esztétikai élmény mellé és/vagy részeként…

Megvallom őszintén, nem tartom sokra azokat a hírességeket, akik ismertségük gyorsan forgó turbináival olyan gépeket is meg kívánnak hajtani, melyekhez amúgy semmi közük nem volna. Ha a celebritás könyvet ír vagy borászkodik, annak szerintem sosincs jó vége. Nem valami elvont…

A Gundel borászat tokaji borai soha nem tartoztak a szorosan vett kedvenceim közé. A tokaji spektrum száraz oldalán elhelyezkedő, kissé arctalan boraik étel mellett hozzák a legjobb formájukat, amikor a jó egyensúly és a pikáns zamatok jól érvényesülnek (akár erőteljes ízű…

A margózás előjátékaként villányoztunk. Ha villányozunk, zsákuccázunk. Én kezdeményezni nem szoktam, de ma is előfordul, hogy szemérmesen hallgatok, amikor a csoportlelkület erről fúj. Pedig szólnom kellene. Hogy a zsákuccázás elsősorban divat - ellendivat –, aminek nincs…

A Tignanello voltaképpen egy nagyranőtt Chianti Classico Riserva. A dűlőválogatott prototípus 1970-ben készült el, és állítólag ez volt az első barrikban érlelt sangiovese-alapú toszkán bor. 1975-ig a chianti classico eredetvédelmi előírásainak megfelelően 5 százalék fehér…

Biztos sokan emlékeznek Spiccre, aki 2006 szeptemberétől tavaly júniusig írta a Kezdőszőlész blogot, megosztva velünk kis családi birtoka építésének első lépéseit. Néhány hete aztán azzal keresett meg minket, volna-e kedvünk megkóstolni első teljes évjárata palackba került…

Édes bort inni jó, erről nem is kellett győzködnöm kóstolótársaimat, mikor a napokban felmerült, hogy a fenekére nézzünk egy adag féltve őrizgetett mini palacknak. Azt nem állítom, hogy olyan gyakorisággal fogyasztjuk őket, mint más borfajtákat, és ezzel talán mindenki így…

A világ legjobb zweigeltjeiért nem kell messzire menni: a Fertő-tó környékén akár meg is lehet állni. Kitaláltam, hogy a legjobb hazaiak mellé odateszek két komoly osztrák versenyzőt, meghívom blogger borbarátaimat, nem árulva el nekik előre, hogy mit kapnak majd vakon poharukba. A…

Amikor 2004-ben megvettem az első brit Decantert, és ezzel átbucskáztam az érdeklődést a sznobériától elválasztó küszöbön (egy palack jó bor árát áldoztam be, hogy elérhetetlen borokról fantáziáljak), rögtön találtam egy cikket, amely megtestesítette mindazt, amit nem…

Pálos Miklóst és az ő Borműhelyét már legalább kétszer felfedezték nálunk itt az Alkoholistán, így én erről már lekéstem rendesen. Mikor először kóstoltam a borait, 2006-os kékfrankos válogatása, a De Facto tetszett a legjobban. Úgy voltam vele, hogy ezt a bort majd egyszer…