Ha Felvidék, akkor Bott Frigyes - vágja rá a rendesen művelt magyar alkesz, és ez így is van jól. Stabilan a második helyen azonban ott van a Strekov 1075, azaz Sütő Zsolt és Melecsky Tibor Kürtről. Bár mostanában nem sokat hallani róluk, sőt a Terroir Clubban sem kapható éppen…

Amióta ismerem Roland Velich blaufränkischeit, hajlamos vagyok szigorú és igazságtalan lenni a saját kékfrankosainkkal szemben. Ez így nem pontos, bármely kékfrankossal szemben (a Vievinum Blaufränkisch-bemutatóján a 2007-es Moric Neckenmarkt után minden savanyú vagy édes, de főleg…

A soproni borvidékről hosszú évek óta számomra két pince emelkedik nagyon határozottan a többi fölé: Ráspi és Weninger. Utóbbinál ifjabb Franz csendesen teszi a dolgát, készíti a jó borokat, amelyek az újabb évjáratokban már biodinamikusak is, bár ezt sem könnyebb…

Ezt a két bort eredetileg csak úgy bontottam, nem is akartam írni róluk. Nem, mert egyik pince sem panaszkodhat, hogy agyonhallgatjuk őket, nem terveztem tovább dagasztani cimkefelhőjüket. Gondoltam, bontok valamit, kortyolgatom csendesen anélkül, hogy megpróbálnám szavakba önteni amit…

Gábor vagyok, alkoholista. Ezekkel a szavakkal kezdtem életem első olyan borkóstolóját, amin nekem kellett beszélnem a borokról. A figyelmet a kezdő mondat után megkaptam, mondani sem kell. Művelt alkoholista, magyarázkodtam. Nevettek. Majd előre mosakodtam kicsit a borsor miatt. A…

Egy kicsit én is úgy jártam, mint palack a Mondovinón, aki bármilyen lelkesen is kereste a Blaufränkisch-t, a végén katarzis helyett csöndes apátiába csüggedt a köpőjével. Csak úgy róttam a standokat a Hofburgban, hiszen lassan nehezebb osztrák kékfrankost 90 pont alatt találni a…

Előző két középkorú kékfrankosom nem okozott csalódást: a Villa Tolnayt és az Orsolyát is szépnek találtam. Ezen aztán jó fel is bátorodtam, így a mini-maraton végére fokozva a tempót - mintegy dőzsölve - együtt bontottam rögtön kettőt. Egyikük sem újonc itt nálunk:…

Második középkorú kékfrankosunkhoz könnyes-nosztalgikus szálak fűznek. Kicsit több, mint két éve már, hogy megjelent első posztom a Művelt Alkoholistán, ami történetesen erről a borról szólt. Szándékosan nem olvastam el saját korábbi leírásomat, hogy aztán mostani…

Két borász is szerepelni fog ebben a részben, ne lepődjenek meg. Szerepelhetne több is, hisz négyen lettek 2009-ben tőkéstársak; azt, hogy miért csak ketten lesznek, könnyen meg tudom indokolni. 2009 nyarán palack kolléga szervezésében részt vettem ugyanis egy egész napos…

Nem sok ideje, hogy biztonságosan el tudok vermelni néhány karton bort magam és a korántsem ugyanakkora veszélyt jelentő hőmérséklet ingadozás elől. Ez a lehetőség persze csúnyán visszavetett történelmi fejlődésemben egészen a gyűjtögető életmódig. Van, amit azért…

Ahogy közeledik az év vége, az ember nekiáll, és listákat készít. Megpróbálja összegyűjteni az év kedvenc borait, vörösökre, fehérekre, szárazakra, édesekre bontja ezeket, sorba rendezi őket újra meg újra. Aztán rájön, hogy a listakészítés nem neki való feladat. Valami…

Bécsben jártam a múlt héten. Két nap alatt 10 órát és legalább ennyi kilométert bolyongtam pohárral és köpővel a kézben a Hofburg termeiben a Wein & Co monstre portfoliókóstolóján a MondoVino-n. Több, mint 200 pince kínálatát lehetett megkóstolni, amit persze nem lehetett…

Ha azt mondom keresek egy kékfrankost, kevesen érzik, hogy itt valójában kétértelműen fogalmaztam. Ez azért van, mert a kontextus általában egyértelművé teszi, hogy melyik olvasatról van éppen szó. Tegyük fel azonban, hogy a pincében fekszem, mikor váratlanul belép valaki, és…

Szeretem, ha egy bor mögött történet is van. Sokszor pincelátogatáskor mesélnek a borászok arról, hogy mit, miért csinálnak, néha ez is elég. Ilyenkor az otthoni kóstoláskor óhatatlanul többet, kicsit mást, többet kapok az adott palacktól. Persze az ember óhatatlanul a bort…

Múlt héten az Iparművészeti Múzeum aulájában vendégeskedett a Soproni borvidék. A tavalyi bemutatóhoz hasonlóan idén is maradt bennem hiányérzet az összképet és a kiemelkedő tételek kiemelkedését tekintve egyaránt. Szerencsére (ahogy ő mondaná) ügyesen megírta ezt már…

Sir Alex, ha nem is a világ, de az ország leggazdagabb verebe baráti körében állítólag sűrűn előveszi azt az anekdotot, hogy egy kontinensszintű bankártalálkozón az egyik nagy bordeaux-i chateau-val villogó francia kollégának belicitálta, hogy olyat bizony ő is tud, és mutatta…

Ajándék lónak, ne nézd a fogát! Na jó, de mi van, ha épp azért adták, hogy megnézzem? Ráadásul nem is az elfogult lóapa, aki az odvas, girbe-gurba fogsort is igazgyöngysornak tudja látni, hanem egy csalódott vásárló, aki mintegy specializálódott homárnak adta nekem…

A tavalyi maratoni, több mint 8 órásra nyúlt ostorosi pincelátogatás után elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt idén überelni. Végül arra jutottam: egy másik pincét is be kell iktatni. A gondolatot tett követte, s két szerzőtársammal, palackkal és dagadtossal egy hosszúra nyúlt…

Kóstolóra mentünk a Terroir Clubba Ráspi gyöngyszemeket nézni. Nagyrészt olyan borok vártak ránk, amelyekkel már találkozhattunk és találkoztunk is régebben vagy akár mostanában. Mégis a lehetőség így együtt látni őket, és persze nem csak látni, elég volt ahhoz, hogy három…

Barátságom Losonci Bálinttal pofátlan ifjúságom váratlan ajándéka. Bloggerkamaszként leütöttem néhány magas labdát, amit ő a Borbarát online-felelőseként dobott föl, de nem sértődött meg, önkritikát gyakorolt, és ezzel a lovagias gesztussal örökre meghódított magának.…

Úgy alakult, hogy nem tudtam menni a Tőkés Társak budapesti bemutatkozására, így maradt a szekunder élvezet, AM kolléga beszámolóját olvasgathattam sóvárogva. Aztán eszembe jutott: van nekem Losonci kékfrankosom és olaszrizlingem is. Vettem melléjük egy sillert, és mint a…

Beharangoztuk mi is: aranyérmes szekszárdi borokat lehetett kóstolni április 25-én Szekszárdon. Vonatra szálltunk hát, és végigkóstoltuk a kínálatot. Négyen mentünk, hogy minden aranyérmes bort alaposan megnézzünk, kevesebben is elegek lettünk volna. Ugyanis az utolsó pillanatban…