A sauvingon blanc sokoldalú fajta, a sauternes-i boroknak ez az egyik fő alapanyaga, de a Loire mentén is roppant népszerű. Meg errefelé is egyre inkább. Csak éppen nem a fajsúlyosabb fajta, hanem az egynyári, amelyek jó, ha egy évet kihúznak palackban, aztán irány a lefolyó (persze…

Újabb lelkes olvasónk és fix hozzászólónk jelentkezett tollal a kezében. Érdekes volt a téma, finomak a borok, tisztesen sikerült a szöveg, ajánljuk figyelmükbe. Lackó barátunk szlovéniai magyar dolgokat vett magához, amiről most beszámol jól. Egészen mellesleg jegyezzük meg:…

Vannak esték, amikor semmi sem jön össze. Rosszabbnál rosszabb borokból piszkálja ki a dugót a szomjas, aztán vagy abbahagyja az egészet, vagy rájön, hogy örülni a kicsinek is szabad. Egy-két hete hasonlóképpen jártam, de mégis jóval jobban, mint most.Történt, hogy könnyed…

Ha a borászoknak szabad, akkor nekem is. Ha ők mindenféle latin neveket találnak ki a boraiknak, akkor én mindenféle zenei kifejezésekkel riogatom a nagyérdeműt. Olyanokkal teszem azt, hogy duó, szonatina, vagy mint jelen esetben: triola, de komolyan fontolóra veszem még a szinkópa, a…

Megvolt a Vinum Primatis-szériába juttatni próbált borok második kóstolója, úgy tudni, az első zsűrizés után két tételt választott ki a vállalkozás. Hiába, minden kezdeményezés kezdete nehéz, akár támogatólag néz le rá az Úr, akár nem. Azt mondják, egyeztetési…

Dúzsi Tamás végleg bekerekezte magát személyes univerzumom álomcsapatába, mint a nagy bortour örökös sprinterbajnoka, aki már kibérelte a zöld trikót. Véletlenül (vagy sem) úgy adódott, hogy a szegzárdi borász majd minden jelentősebb 2002-2003-asáról esett szó ezen az…

Ahol néhány óra alatt az utolsó cseppig elfogy tucatnyi bor, és közben evés, társalgás és minden egyéb van, ott nem kedveznek a körülmények az elmélyülésnek és a részletes jegyzetek rögzítésének. Viszont megtörténhet, hogy mégiscsak belekóstol az ember valamibe, ami…

Kedves törzshozzászólónk, Zoranka Burgenlandban járt, és könnyedén beszerzett néhány palack kékfrankost. Aztán úgy gondolta, hozzátesznek valamit a Kékfrankosmaratonhoz. A gondolatot tett követte, a tettet élménybeszámoló-írás tetézte, mi meg közreadjuk az egészet, úgy,…

Biztosan unalmas már olvasni, de a 2006. évben igencsak tartalmas borok születtek. Így történt ez az ostorosi faluvégen bábáskodó fiataloknál is. Igaz, ők tettek is azért, hogy a gyerek szépen nőjön, szőlőmunkájuk tanítani való. A vajúdáskor is szerencsésen álltak a…

Kezdjük egy közhellyel: Malatinszky Csaba, a művelt világfi Oscar Wilde-ot idéző sassoonfrizurájával – ahogy azt Alföldi Merlot a tollával megrajzolta – izgalmas, azazhogy ellentmondásos figurája a villányi borszcénának; vagy: izgalmas és ellentmondásos; vagy valami. És…

Kezd ijesztővé válni számomra, hogy bármihez nyúlok osztrákul, az fix, hogy jó. Nemrég túlléptünk Wachaun, és máris gyöngyszemet találtunk a Weinviertelben. Most a Thermenregionban szaladtunk bele bizonyos Karl Alphart dettó perfekt termékébe. Ráadásul a szőlőfajta is…

Egyetlen este. Éspedig nem azért, mert sokat bírok inni, hanem azért, mert az első és a második sem ízlett. A harmadik is megszorításokkal. Így egyelőre hiába próbálok rajongó posztot szövegezni a Ribera del Dueróról, hiába igyekszem érteni Demeter Csabát, hiába szeretném…

Kelet-európai kalandozásaink folytatódnak. Ezúttal a Balkánon kötöttünk ki, kedvenc kiskereskedőink egyikének köszönhetően, aki belgrádi kirándulása során találomra leemelt négy palack bort egy hiperpolcról. A véletlenszerűség miatt ezekből semmilyen következtetést nem…

Kiváló kollégánk, Műtannin mintegy az általunk fölhalmozott közszolgálati adósságért vezekelve alászállt a siralomvölgybe és hiperes oportót kóstolt. Áldozatának őszinteségét nem vitatva jelzem, hogy egyrészt a Gere ko-válogatás hiperben fehér holló, másrészt nem…

Nehéz szülés volt, de elérkezett a nagy pillanat – számomra kétségtelenül nagy –, hogy megénekeljem a sillerek második énekét, a tragikusat, melyben a hős elbukik, vér foly (vagy nem), katarzis, majd megvilágosodás, üres pénztárca... Önigazolom létemet, meg…

A Domaine des Escaravailles apropóján kisütött gondolatmenet vezetett ehhez a borhoz is. Illetve egy frászt: a vakszerencse. Az első palackot a legnagyobb spanyolországi borkereskedés végtelen polcsorairól emeltem le, tök véletlenül. Spanyolország legnagyobb borkereskedése…

Közép- és kelet-európai kalandozásaink során Moldovába érkeztünk. Persze nem szó szerint, hanem képletesen. Nem mi mentünk oda, hanem két palack érkezett ide, darabonkint uszkve kétezer forintot kellett értük adni Ungváron. A Vinaria Purcari a távoli és egzotikus állam egyik…

Vouvray kétezer hektáros borvidék a Loire völgyében – márpedig a Loire völgyét azóta pláne szeretem, hogy belekóstoltam Sancerre és Pouilly legszebb gyümölcseibe. Az Huet ráadásul Vouvray talán legnevesebb birtoka, tehát nem kellett erőszakoskodniuk a terrorklubosoknak,…

Az egyik nyugatról, a Nagy-Somló hegyről, a másik keletről, a Mátrából való. Az egyik mostanában került piacra, a másik jól ismert. Az egyik rajnai palackban várja végzetét, a másik burgundiban. Az egyiket dalba foglalták, a másikat népi hiedelembe. Talán az egyetlen dolog, ami…

A Loliense Balatonlelle válasza a Kopárra, és Albert gazda kedvenc óriásölője. Mellé tenni a garast igazi civil kurázsira vall, hiszen ha van reflektorfényben lévő magyar pince, amelyet a borpuritánok az újvilág szálláscsinálójának, a kaliforniai mákony forrásának tartanak,…

Szerintem említettem már, hogy a Pántlika Pincészet 1994-es sauvignon blanc-ja által ismerkedtem meg ezzel az érdekes fajtával. Később a balaton-felvidéki borászat kikopott az érdeklődésem homlokteréből. Ám eszembe jutott, mi lenne, ha megidézném a régi időket. Múltkor…

Hiába ismer meg az ember egyre több mindent – miáltal egyre jobban tudja, mennyi mindent nem ismer még –, olykor beüt a kultúrsokk, és ez jó. Én például eddig nem hallottam a Tenuta Sette Pontiról, és arról pláne fogalmam sem volt, hogy Arezzo környékén is készülnek…

Az ember, aki mindig máshol van – nemrég Belgiumból tért vissza, hogy csakhamar Svájc irányába távozzon –, legutóbb bordeaux-iakkal kedveskedett nekünk és magának. Majd egy időre eltűnt. Aztán előkerült. Örültünk neki, hiszen a hőskorban oszlopos tagja volt…

Hej, gyönnek a fogvacogtató esték és reggelek, deresedik már a zaszfalt, receg a kutya a kertben, egyre gyakrabban nyúl hát vöröshöz a borissza. Én is rebootolom tehát a szinte már tetszhalott állapotban vegzáló Bikaviadalt. A nyár ugyanis (talán nemcsak nálam) főleg a fehérek…